Pódiumbeszélgetés keretében mutatták be a Milton Friedman Egyetem által létrehozott Magyar Zsidó Történeti Intézetet. Az intézet igazgatója elmondta, hogy elsősorban a kutatásra fognak koncentrálni, és a Mazsihisz és az EMIH közötti feszültség nem fogja befolyásolni a munkájukat.
Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) által fenntartott Milton Friedman Egyetem egy új kutatóintézetet hozott létre Magyar Zsidó Történeti Intézet néven. Az egyetem ebből az alkalomból egy pódiumbeszélgetést rendezett a Corinthia Hotelben, amelyen Gecsényi Lajos, az újonnan létrejött intézet igazgatója Pók Attila történész kérdéseire válaszolva vázolta fel a Magyar Zsidó Történeti Intézettel kapcsolatos tudnivalókat.
A beszélgetés előtt rövid beszédet mondott Bodnár Dániel, az egyetem elnöke, illetve Szatmári Péter rektor. Bodnár arról beszélt, hogy az egyetem egyik fontos célja, hogy a történelem tudományát akadémiai szinten művelje, már csak azért is, mert a történelem a zsidóság számára a egy tórai parancsolat is egyben. Az egyetem elnöke szerint a CNN most megjelent kutatása arra világít rá, hogy óriási mértékű a zsidókkal kapcsolatos tudatlanság a magyar társadalmon belül, és az akadémia világának egyik fontos feladata pont ennek a tudatlanságnak a felszámolása lenne.
Szatmári Péter beszédében azt emelte ki, hogy az új egyetem koncepciójának kialakítása során fontos szerepet szántak a tudományos világhoz való kapcsolódáshoz, és megpróbálkoznak a nemzetközi sodorban is elhelyezkedni. A rektor az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények közül a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemet említette követendő példaként. Lényeges feladat lesz még a pedagógusképzés elindítása, és a fiatal kutatók bevonzása.
Pók Attila a beszélgetés kezdetén a napokban elhunyt Randolph L. Braham professzorra emlékezett, akit a szenvedélyes tárgyszerűség jellemzett a legjobban. Ezt követően fordult Gecsényi Lajoshoz a pódiumbeszélgetés címének szolgáló kérdéssel: Van-e még kutatnivaló a magyar zsidóság és a magyar holokauszt történetében?
A Magyar Zsidó Történeti Intézet igazgatója szerint természetesen van még bőven kutatnivaló, ezért is hozták létre az intézetet. Egyelőre a kutatás lesz az intézmény fő feladata, oktatással még nem kívánnak foglalkozni. A kutatási terület a magyarországi zsidóság elmúlt 150 évét próbálja majd felölelni, ami elég komoly kihívásnak tűnik.
Míg például a két világháború közötti időszaknak vagy a holokausztnak már terjedelmes irodalma van, a reformkort, a polgárosodás időszakát vagy éppen az 1945 utáni korszakot eddig jóval kevesebben kutatták. Nem beszélve a cionizmus magyarországi megjelenésének vizsgálatáról. Külön nehézséget jelent, hogy Trianon után a magyarországi zsidóság egy része a határokon kívülre került, majd később Magyarországon estek a holokauszt áldozatául.
Gecsényi szerint sok olyan téma van, amelyet még nem dolgoztak fel. Bár idegen nyelven, angolul és héberül is sok kutatási anyag elérhető, a regionális kutatások azonban még elég hiányosak. Ilyen munkákra is szeretnének fiatal kutatókat, doktoranduszokat bevonzani az intézetbe. Az a következő hónapokban fog eldőlni, hogy ezt milyen pályázatokkal, ösztöndíjakkal próbálják majd elérni. De egy hamarosan kiadásra kerülő évkönyv, illetve az intézet által szervezett konferencia is vonzhatja a fiatal kutatókat.
Pók Attila megkérdezte, hogy a Magyar Zsidó Történeti Intézet kapcsolódni fog-e valamilyen módon egy másik EMIH által fenntartott intézményhez, a Sorsok Házához. Ezzel kapcsolatosan Gecsényi elmondta, hogy ilyenről nincs szó, ugyanis két különböző projektről beszélünk. A holokauszt ugyan kiemelt kutatási területe lesz az intézménynek, de nem csak erről fog szólni az ott zajló munka. Azt viszont nem tartja kizártnak, hogy az intézet eredményeit a Sorsok Háza is hasznosítani tudja a jövőben.
Gecsényi kiemelte, hogy az antiszemitizmus végigkísérte a zsidóság elmúlt 150 évét, és jóval a numerus clausus-törvény előtt jelen volt, és már az 1919-et követő fehérterror idején kezdett felerősödni. Igaz, hogy az azt megelőző vörösterrornak is voltak zsidó áldozatai. Az intézetigazgató ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a nemrég megjelent és nagy vitákat kiváltó Héjjas Ivánról szóló könyv ennek pont az ellenkezőjét állítja.
Mindenki csak veszíthet a Mazsihisz és az EMIH közötti háborúval
Az új intézet széles nemzetközi kapcsolatháló kiépítésén is dolgozni fog. Fontos része lesz a munkának a határon túli zsidóság történetének kutatása is. Erdélyben, Burgenlandban és a Délvidéken már zajlanak komolyabb kutatások ebben a témában. Szlovákiában és Kárpátalján viszont sok a hiányosság, az utóbbi területen kimondottan nehézséget okoz kutatómunkát végezni. A szomszédos országokon kívül Izraelben és az Egyesült Államokban folynak a magyarországi zsidósággal kapcsolatos kutatások, így az ottani intézményekkel, a Jad Vasemmel, izraeli egyetemekkel, múzeumokkal, vagy éppen a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeummal is szeretnének kapcsolatokat kialakítani.
A közönségből arról kérdezték Gecsényit, hogy befolyásolja-e majd az intézet munkáját az EMIH és a Mazsihisz közötti konfliktus. Az intézet igazgatója szerint a kutatómunkában nincsenek különböző zsidó tömörülések, csakis egy tudományos téma van. Akik tudományos munkát végeznek, azokkal szívesen együttműködnek. Gecsényi példának említette a Mazsihiszhez tartozó Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kimagasló gyűjteményét, és reményét fejezte ki, hogy az ott dolgozó kutatók is részt tudnak majd vállalni a Magyar Zsidó Történeti Intézet munkájában. Az igazgató továbbá közölte, hogy a fenntartó EMIH részéről semmilyen nyomás vagy befolyás nem volt az intézet koncepciójának kialakításakor.
