Mi sül ki abból, hogy sok évtizeddel a második világháború után az egykori angol kémnő, a volt náci Németország egy táncosnője és egy magyar holokauszttúlélő találkoznak? Révész Bálint Nagyi projekt című filmje rendhagyó dokumentumfilm, amely legközelebb a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon látható december 1-én és 2-án.

A dokumentumfilmezés legnagyobb, kőbe vésettnek hitt szabályát írják felül azzal, hogy az objektivitást teljes mértékben mellőzik. A távolság a szereplők és a rendező között megszűnik. Mi az, amit jobban meg tudnak mutatni a nézőnek azáltal, hogy nem hagyományos dokumentumfilmet csináltak?

Révész Bálint: A mi esetünkben csak úgy tudtunk ilyen személyes történetet elmondani, ha mi is bevállaljuk, hogy a saját pszichénk sötétebb oldalait is felfedjük, ahogyan azt a nagyijaink is tették. Máskülönben még ennél is öncélúbb lett volna a végeredmény, hiszen akkor csupán ők nyilatkoztak volna, és mi tulajdonképpen csak meglovagolnánk az ő élettörténeteiket anélkül, hogy mi is beáldoznánk magunkból valamit. Úgy próbáltunk fogalmazni, hogy hűek maradjunk a saját világunkhoz, és a tradicionálisabb dokufilmes eszközök nem igazán működtek. Kísérletezgettünk, hogyan fogalmazzuk meg magunkat.

NAGYI PROJEKT Előzetes
A Nagyi projekt egy hét évet átfogó utazás, amely három fiatal srác és nagymamáik kapcsolatát állítja a középpontjába. A film személyes élményeken keresztül rajzol képet nemcsak a generációik közötti transzcendentális kapcsolatról, hanem a XX. század történelmének szubjektivitásáról az egykori angol kém nő, a náci Németország-beli táncosnő és a magyar kommunista holokauszt túlélő nagymama emlékei nyomán.

Hogyan módosítja (vagy módosítja-e) a történelem bizonyos eseményeiről való tudásunkat az, amit és ahogyan a filmben a nagymamák elmondanak?

R. B.: Ami szerintem a legfontosabb a három nagyi történetéből, hogy a nemzeti narratívák valahol gátolják a feldolgozást. A történelmünkről való gondolkodásunk sokszor túlságosan adott és túl ritka, hogy megkérdőjelezzük az egyes elemeit. Fontos üzenete a filmnek, hogy a második világháborúba belerokkant a kontinens, ami univerzális jelenség, tehát ez a trauma inkább össze kéne, hogy kösse az embereket ahelyett, hogy távolságot teremt.

Kifejezetten meglepő sztori hangzott-e el ön számára?

R. B.: Az angol nagyi esetében például pont ott voltunk, amikor kibukott belőle, hogy közvetetten, de sok olasz civil haláláért felelős.

A teljes interjú itt olvasható.

Személyesen is találkozhat az alkotókkal:
http://zsifi.org/nagyik-es-projektek/

A vetítések időpontjai itt láthatók:
http://zsifi.org/nagyi-projekt/

Korábbi cikkünk a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválról: