Gábor György: A Sorsok Háza sorstalansága
„A nemzet emlékezetének felekezeti emlékezetre történő lefokozása a holokausztot a nemzeti emlékezetből utasítja ki. A katasztrófa „tulajdonosa” a nemzet, a gyász és az emlékezet a nemzet egészének a dolga és kötelessége, és erre kizárólag egy nemzeti intézmény válhat alkalmassá.” Gábor György és Vörös Kata cikkét ajánljuk a 24.hu-ról.
Márpedig, ha a végleges elképzelés – Gerő állítása szerint – „jórészt a félbetört koncepcióra épül”, amelyet Schmidt Mária neve és szakmai munkássága fémjelez, és ha a kormányrendelet maga mondja ki, hogy a kiállítás tartalmát az EMIH és a KKTTKK közösen alakítja ki, akkor vajon hogyan kell értenünk Köves Slomónak többször elhangzott kijelentését, amelyben kategorikusan tagadta a KKTTKK vezetőjének, Schmidt Máriának a szerepét az intézmény további életében?

„Nem az én sorsom volt, de én éltem végig”
Az intézmény a Sorsok Háza nevet kapta, amely elnevezést Gerő vonatkozó cikkében „telitalálatnak” minősíti. Indoka a következő: „A sors szó a magyar nyelv értelmező szótára és a köznyelv értelmezésében is az életkörülmények alakulását, illetve valaki életének kedvezőtlen, súlyos változását jelenti… Az adott név vonatkozásában a köznapi értelmezés a mértékadó. Sorsunk az, ami velünk történik.”
Némileg érthetetlen, némileg szimptomatikus tévedések sorozata.
Ha már Gerő az értelmező szótárra hivatkozik, érthetetlen, hogy miért ezt írja, miért nem azt, amit a hét kötetes A magyar nyelv értelmező szótára valóban tartalmaz. Ugyanis abban ez olvasható: „1. Vmely egyén életének, a közösség életkörülményeinek, helyzetének, a vele kapcs. eseményeknek többnyire az értelemtől és az akarattól függetlenül, az egyének osztályhelyzetétől, a társadalmi léttől meghatározottan, szükségszerűen bekövetkező, véletlennek látszó alakulása… 2. az (emberi) élet menetét, az eseményeket, a történelem alakulását irányító, képzeletbeli titokzatos erő, hatalom; végzet, fátum.” (V. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 1244-1245.) Vagyis az értelmező szótár szerint a sors véletlennek látszó, ám szükségszerűen bekövetkező események alakulása, másrészt az élet menetét irányító képzeletbeli, titokzatos erő. Ha tehát a Gerő által javasolt értelmező szótár jelentéséhez ragaszkodunk, a Sorsok Háza elnevezés egy olyan eseménysorra utal, ahol a megtörténtek véletlennek látszó szükségszerűséggel következtek be, esetleg titokzatos erők, így a végzet, a fátum hatására.
Márpedig a holokauszt eseményében semmilyen szükségszerűség, semmilyen „elrendeltség” nem volt, miként a megtörténtek mögött semmilyen titokzatos, képzeletbeli, transzcendens hatalom sem tornyosult.
Épp ellenkezőleg: a holokauszt áldozatai nem végzetet, nem rájuk kiszabott sorsot szenvedtek el, hanem az emberi kegyetlenség következményeit. És nem sorsszerűen, hanem a modern civilizáció eszköztárának áldozataiként. A gázkamrába taszított kisgyermekek és magatehetetlen idős emberek életét nem a rájuk mért sors, hanem az emberi irgalmatlanság szabta „sorstalanná” és végzetessé.
A teljes cikk itt olvasható:
A Sorsok Háza sorstalansága | 24.hu
Lapunk nemrégiben közölte Gerő András történész vitaindító cikkét a Sorsok háza holokauszt-emlékhely koncepciójával kapcsolatban. Gábor György és Vörös Kata válasza.
A véleményrovatban megjelent cikkek nem feltétlenül tükrözik a Kibic Magazin álláspontját. |
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
