A jom kipur előtti kaparot szertartás során hagyományosan csirkék ezreit vágják le, hogy ezzel szimbolizálják a bűnök elvételét. Az állatvédők tiltakoznak, Izraelben pedig kampánnyal szeretnék felhíni a vallásos közönség figyelmét arra, hogy mindenki jobban jár, ha pénzzel helyettesítik a szárnyasokat.
A ma este beköszöntő jom kipur előtti délután a világ zsidóságának egy része az ősi szokás szerint megragad egy csirkét, és háromszor megforgatja a feje fölött mielőtt még a metsző rituálisan elvágná az állat nyakát. A kaparot szertartás a bűnök jelképes elvételeként szolgál, és bár pontos eredete nem ismert, valószínűleg a jeruzsálemi szentély idején végzett megtisztulási folyamatot próbálja imitálni az állatvédők nem kis megrökönyödésére. Bár maga a szertartás a mai napig nagy népszerűségnek örvend, a szárnyasokat azonban már sokan inkább pénzzel helyettesítik.
Az állatvédők kiborulnak
Az Egyesült Államok ultraortodox zsidók által lakott részein a jom kipurt megelőző napon egyre gyakrabban játszódik le a következő jelenet: csirkékkel teli műanyag ládák között haszidok és állatvédők ordibálnak egymással. Az előbbiek egy régi zsidó rituálét szeretnének végrehajtani, utóbbiak pedig a rituálé részeként felhasznált madarakat szeretnék megóvni. Ezekből a helyi vitákból az állatvédő szervezetek aztán remek videókat készítenek, amelyek megfelelő vágással és zenével ellátva alkalmasak arra, hogy az átlagos néző érzelmeire hassanak. Pont mint ebben a tavalyi Kaparoti mészárlás című alkotásban:
The Kaporos Massacre of 2017
Activists protest as ultra-Orthodox Jews in Brooklyn swing and slaughter 60,000 chickens in a ritual to transfer their sins before Yom Kippur, the Jewish Day of Atonement. Full story: http://bit.ly/2ygOBo5 #WetMarket #Kaporos #AnimalRights
Az állatvédők kiborulása amúgy nem teljesen alaptalan, a szűk dobozokba tárolt állatok sokszor órákon étel és víz nélkül a tűző napon várják a sorosukat. Ami nem más, mint a nyakuk elmetszése, a kaparot lényege ugyanis, hogy miután a szertartás résztvevői a csirkékre átruházzák a bűneiket, azok velük együtt halnak. Ezután az engesztelő nap már csak formalitás, hiszen a csirke az ember helyett halt meg. A szertartás résztvevőjének pedig hosszú és jó élete lesz. Más magyarázat szerint a kaparotnak csak szimbolikus jelentősége van, és a jom kipur napi valódi megtérésre hívja fel a figyelmet.
Askenázi kontra szefárd rabbik
A kaparot vagy kaparosz leginkább az askenázi haszidok körében örvend nagy népszerűségnek, mivel a szefárd rabbik korábban nem engedélyezték szertartást. Joszef Káro, a zsidó vallásos élet előírásait tartalmazó alapmű, a Sulchan Aruch szerzője szerint például be kellene tiltani ezt a szokást, a könyvének korai változataiban egyszerűen hülyeségnek nevezik ezt a szertartást. Egy másik híres szefárd rabbi Nahmanidesz pedig azon a véleményen volt, hogy a kaparot idegen eredetű szokás, babona, amitől jobb ha távol tarják magukat a zsidók. Voltak olyan rabbik is, akik az állatok szenvedésének tilalmával magyarázták, hogy miért nem tartják helyesnek a szertartást.
További ellenérv volt, hogy a kaparot alatt levágott csirkék sokszor nem felelnek meg a kóserság szabályainak. Az állatokat ugyan szakképzett sakterek vágják le, azonban a szertartás folyamán bepánikolt szárnyasoknál előfordul, hogy olyan belső sérüléseket szenvednek, amelyek miatt már nem kaphatják meg a kósersági pecsétet. A levágott állatok amúgy jótékony célokra mennek, szegények kapják meg őket, hogy még a böjt előtt egyenek egy jót. Ha viszont a csirke nem kóser, akkor valószínűleg a kukában végzi majd.
A szefárd rabbikkal ellentétben az askenázi hitélet egyik nagy alakja, Moses Isserles rabbi azon a véleményen volt, hogy mindenképpen meg kell őrizni ezt a hagyományt. Az askenázi közösségek pedig eszerint cselekszenek a mai napig is. A 19. század végén aztán Jákov Cháim Szofer rabbi a szefárd zsidók számára is engedélyezte a kaparot szertartást, így ma már a szefárd zsidóknál is elterjedt szokássá vált a bűnök ilyenfajta átruházása.
A bűnbak helyett kakas
A kaparot eredete nem igazán ismert, egyes feltételezések szerint Babilóniában alakult ki a szokás a talmudi időkben, valamikor a 6-7. század környékén. A szertartás első írásos említése is 670-ből, Babilóniából származik. A csirkék használatának magyarázatát pedig a 9. századi zsidó hittudósoktól ismerhetjük meg. A szárnyasok vesztüknek eszerint a héber nyelv különleges adottságainak köszönhetik. A férfiak a szertartáson egy kakasra ruházzák át bűneiket, méghozzá azért, mert az a héber szó, hogy gever (גבר) kakast és férfit is jelent egyaránt. Tehát a kakas helyettesítheti az embert.
Az állatok áldozása vallási célokból korábban nagyon is népszerű volt a jeruzsálemi szentélyek idejében. A jom kipuri szokás szerint a szentély és az egész nép megtisztulásának jelképeként egy kecske fejére olvasták a nép kollektív bűnlajstromát, majd a bűnbakot kikergették a pusztába. A második szentély pusztulása után a vallási vezetők közül néhányan valószínűleg a kaparot szertartással próbálták a bűnbak szokását helyettesíteni. Míg azonban a kecske az egész nép bűneit magával vitte, a személyre szabott csirkék már csak azoknak nyújtanak némi megkönnyebbülést, akik háromszor megforgatták a fejük fölött a szárnyasokat.
A pénzzel mindenki csak jobban jár
Ehhez pedig nagyon sok baromfi kell. Csak Brooklynban több mint 50 ezer csirkét vágnak le minden évben a kaparot során az utcákon felállított ideiglenes mészárszékeken. Izraelben pedig pár évvel ezelőtt még koalíciós válsággal is fenyegetett, hogy a kormány a vágóhidakra korlátozta volna a szokás végrehajtását. Az utóbbi években több önkormányzat, köztük Tel-Aviv is betiltotta a csirkékkel folytatott szertartást. A mezőgazdasági minisztérium pedig kampányt indított annak érdekében, hogy inkább pénzzel helyettesítsék az élő állatokat.
A csirkék pénzel való helyettesítése lett ugyanis az a köztes megoldás, amely nem zárja ki a szertartás lényegi mondanivalóját, vagyis az engesztelésre, a megtérésre való figyelemkeltést, vagy a bűnök ilyen módon való lepasszolását. A felhasznált pénzt pedig sokkal hatékonyabb módon lehet a szegényeknek adományozni, mint a leölt csirkéket. Igaz, nem olyan látványos, mint a vérben tocsogó utcákon a feje felett kakasokat lengető sokadalom, de mindenki jobban jár vele, beleértve a csirkéket is.
