Állami feladat-e a genetikai különbségek eltüntetése?

Izraelben tüntetéshullámot váltott ki a nyár folyamán az a döntés, hogy kiterjesztik az államilag finanszírozott béranyaság intézményét az egyedülálló nőkre. Így a leszbikus pároknak is nyílik egy kiskapu a támogatás igénybevételére, ám a homoszexuális férfiaknak nem. Ennek kapcsán írt Seres Attila véleménycikket az Új Kelet nevű izraeli lapban.

Seres kiemeli, hogy Izrael a világon elsőként legalizálta a béranyaságot 1996-ban, amelyet sok országban a mai napig tilt a törvény. A béranyaság látszólag jó megoldás ugyan a meddő párok számára, ám ez a feladat hatalmas pszichés és fizikai kockázatokat rejt magában. Ezért főként a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő nők vállalkoznak ilyesmire.

Az izraeli állam azonban liberális álláspontot képvisel ebben a kérdésben. A döntést az egyén hatáskörébe utalja, és lehetőséget kínál ennek a „szolgáltatásnak” a legális igénybevételére. Államilag is finanszírozza az ezzel járó költségeket a heteroszexuális párok számára, 2018-tól már az egyedülálló nőknek is. Ez utóbbi kiterjesztés lehetőséget ad a leszbikus pároknak is az állami támogatás igénybevételére, míg a homoszexuális férfiak kiszorulnak a kedvezményezettek köréből. A tüntetők azzal érveltek a döntés ellen, hogy a szabályozás korlátozza a homoszexuális férfiak „családalapítási jogát”.

Kiakadtak a melegek, amiért Netanjahu átverte őket

Kiakadtak a melegek, amiért Netanjahu átverte őket – A kormányfő megígérte, hogy melegek is igénybe vehetnek béranyákat, de mégsem szavazta meg.

Seres arra hívja fel a figyelmet véleménycikkében, hogy a béranyaság állami finanszírozása nem e jog korlátozása, hanem egyszerűen bizonyos költségek átvállalása, a homoszexuális férfiak pedig továbbra is igénybe vehetik ezt az intézményt saját pénzen. Szerinte itt tehát nem jogról, hanem sok pénzről van szó.

Seres úgy véli, hogy az állam feladata, hogy a társadalmi felelősségvállalás jegyében enyhítse a szociális, társadalmi adottságok különbségeiből származó esélyegyenlőtlenségeket. Vagyis minél kevésbé befolyásolja az eltérő szociális, kulturális családi-társadalmi háttér az azonos képességű emberek boldogság keresésének az esélyeit.

Ezzel szemben szerinte nagyon messzire vezet, ha a jogalkotás a genetikai adottságokon alapuló különbözőségek eltüntetését is a társadalompolitika szintjére emeli. Úgy véli, hogy ez történne abban az esetben, ha az állam a homoszexuálisok gyermekvállalását is támogatná.

„Semmivel sem valószerűtlenebb elképzelés az a gondoskodó állam, amely a jövőben akár a társadalmilag hátrányos bőrszín megváltoztatásának, akár a szerényebb kognitív képességek génsebészeti javításának, akár az előnytelen külső plasztikázásának a költségeit átvállalja…”, írja a cikkben.

Seres szerint az izraeli társadalom sokkal előrébb jár ezen az úton, mint bármely más ország a világon. Úgy véli azonban, hogy a jövő egyik nagy kérdése, hogy ez az előre tényleg előrébb van-e, vagy esetleg zsákutcába vezet.