130 éve született Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-díjas író, aki zsidó származású feleségét próbálta megvédeni „Szálasi vérebeitől”. Tersánszky olyan erkölcsi helytállást mutatott a jobb- és baloldali diktatúrák idején, mint kevesen mások.
Tersánszky Józsi Jenő 1888. szeptember 12-én született Nagybányán. Első műve 1910-ben a Nyugatban jelent meg, ahová ezt követően rendszeresen publikált, bár sosem érezte jól magát a nyugatosok társaságában. Szívesebben volt a kocsmák és a piacok népe között. Önkéntesként részt vett az I. világháborúban, majd a háborút követően rászakadó anyagi kilátástalanság elől az öngyilkosságba próbált menekülni. A Dunába vetette magát, ahonnan későbbi elmondása szerint inkább maga úszott ki a partra.
„Minden rendszerben csendes, de szilárd meggyőződésű ellenzéki volt. Nem harcolt semmilyen hatalom ellen, nem állt soha a barikádokon, mégis olyan rendíthetetlen erkölcsi helytállást mutatott a jobb- és baloldali diktatúrák idején, mint kevesen mások. Az egyetlen író, akit jogerősen börtönbüntetésre ítéltek erkölcstelenség miatt” – írja róla Nyáry Krisztián az író születésének 130. évfordulója alkalmából közzétett Facebook-posztjában.
Nyáry írásából az is kiderül, hogy az anyai ágon németnek számító Tersánszkyt a II. világháború idején azzal kereste meg egy SS-tiszt, hogy a felsőbbrendű faj tagjaként jól fizető haditudósítói állást kínált neki a Wehrmacht vezérkara mellett. A nehéz anyagi helyzetben lévő író azonban gondolkodás nélkül utasította vissza az ajánlatot. Ehelyett inkább katonaszökevényeknek és zsidóknak szerzett menedéket és hamis papírokat.
„Bárki betérhetett hozzá egy italra, és maradhatott akár hosszú napokig is, nem érdekelte, hogy ezzel a saját életét is kockára teszi. Akkor sem volt hajlandó menekülni, de némán tűrni sem, amikor zsidó származású feleségét keresni kezdték a hatóságok, mert nem vonult be a számára kijelölt gettóba. Pisztollyal és legépelt végrendeletével a zsebében várta a nyilasokat” – olvasható Nyáry Krisztián bejegyzésében.
A végrendeletében vagyonát a svéd Vöröskeresztre hagyta azzal a kikötéssel, hogy jövedelméből csakis nyomorgó magyar gyermekeket támogasson, „nem véve ki soraikból a magyar zsidókat sem”. „Elhatároztam tiszta ésszel és csorbítatlan akarattal, hogy a tőlem feleségemet elhurcolni akaró közegeknek ellenállok. Ha közülük csak egyet is lelövök, akkor azt a példát adom magyar sorsosaimnak, mit most már egyetlenül erkölcsösnek tartok” – írta Tersánszky 1944 decemberében.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10156704200609855&set=a.165101444854&type=1&theater
A háborút követően a kommunista hatalom próbálta ugyan magához édesgetni, Tersánszky azonban nem hagyta magát, pedig 1948-ban még Kossuth-díjjal is kitüntették. Nyáry megoszt egy történetet is ebből az időszakból. Eszerint amikor az írót behívták egy párthivatalba, és megkérték, hogy mint Kossuth-díjas írjon valami szépet, ami jót tesz az új rendszernek, csak annyit mondott: ”Fogpasztareklámot nem vállalok”.
Az idős Tersánszkyt a kádári hatalom se kiköpni, se lenyelni nem tudta – írja Nyáry Krisztián. Az író visszavonult az Avar utca környéki kocsmákba, és közben odaadással ápolta súlyos beteg feleségét, akit 1960-ban veszített el örökre. Utolsó éveiben sokat ivott, több időt töltött kedvenc kocsmájában, mint odahaza, de írásai ennek ellenére világosak és logikusak maradtak. 1969. június 12-én hunyt el a János Kórházban.
A poszt végén Nyáry Krisztián megjegyzi, hogy néhány éve az egyik budapesti kerületi önkormányzat „a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vevő személyekről való elnevezés törvényi tilalmára hivatkozva” megváltoztatta a Tersánszky Józsi Jenőről elnevezett utca nevét.
