Hosszan tartó, súlyos betegség után kedden meghalt Surányi Vera filmesztéta, feminista közösségszervező, aki az 1990-es Első Budapesti Zsidó Filmfesztivál egyik főszervezője volt, és aki a 2011-es Zsidó Filmfesztivál (ZSIFI) újraindulásában is fontos szerepet játszott.
Surányi Vera Sopronban született. Érettségi után az Egyetemi Nyomdában retusőr majd a Térképészeti Intézetben térképrajzoló lett. 1972-ben diplomázott, mint külkereskedelmi üzemgazdász. 1973-ban végezte el az ELTE filmesztétikai tagozatát. 1968-1988 között a Hungarofilm-nél dolgozott, a magyar filmek külföldi bemutatását szervezte (fesztiválok, filmhetek, filmbemutatók). A Magyar Játékfilmszemlék (Pécs, Budapest) egyik főszervezője, az angolul, franciául, németül megjelent Hungarofilm Bulletin szerkesztője. 1988-1993 között a Filmklubok Szövetségének nemzetközi referense. 1989-1990-ig a Primo Könyvkiadó szerkesztője. 1990-től 1992-ig a Múlt és Jövő Zsidó Kulturális Folyóirat menedzsere. 1994-től a Magyar Nemzeti Filmarchívum nemzetközi referense, 1995-től az Örökmozgó Műsorosztály programszerkesztője.
Interjúi, irásai megjelentek a Film, Színház, Muzsikában, a Tükörben, a Mozgó Világban, a Magyar Narancsban, a Szombatban, Filmkultúrában. A Filmévkönyv társszerkesztője (Somogyi Liával). A Holokauszt az oktatásban című kézikönyv filmes fejezetének szerzője. A Minarik, Sonnenschein és a többiek c. kötet szerkesztője (2001).
Surányi Vera emellett az EszterHáz zsidó feminista egyesület egyik alapítója is volt. A szervezet Facebook oldalán a következőket írják a halálával kapcsolatban: “A “tikkun olam” parancsát ő tényleg a zsigereiben érezte – Vera valóban jobbá akarta tenni a világot, bármivel foglalkozott is éppen.”
https://www.facebook.com/pg/EszterH%C3%A1z-Egyes%C3%BClet-205471156187127/about/
Férjével, Erős Ferenc szociálpszichológussal 44 évig éltek együtt.
Surányi Vera így emlékezett vissza az Első Budapesti Zsidó Filmfesztiválra:
“A legelső zsidó témájú filmfesztivált 1990 májusában a Magyar Filmklubok Szövetsége szervezte (Schiffer Pál, Pápes Éva, Gervai András és jómagam) amikor végre, több éves huzavona után zöld utat kapott a Művelődési Minisztériumtól. Az illetékesek korábban úgy vélték, hogy nem kell „hergelni” a kedélyeket egy „ilyenfajta fesztivállal”. A rendszerváltást követő reményt keltő, eufórikus hangulatban az emberek néha kicsit csodálkozva, de örömmel figyeltek fel a Váci úti Kossuth mozi előtti hatalmas táblára: Első Budapesti Zsidó Filmfesztivál. Ekkora plakátra kinyomtatva ez idáig a „zsidó” szó még nem került közszemlére. (Ma már senki sem kapja fel a fejét, amikor zsidó rendezvényekről értesül). A fesztivált Szabó István filmrendező nyitotta meg, s a négyszáz férőhelyes Kossuth mozi estéről estére megtelt. A fesztivál pénzügyi feltételeit egy párizsi alapítvány és több külföldi kulturális intézet biztosította. A filmek jelentős részét külföldről kellett megszerezni, és ez páratlanul sok szervezéssel és költséggel járt, de a szándék az volt, hogy a különböző országokban készült művek minél árnyaltabban és minél több szempontból mutassák be a világban szétszóródott zsidó sorsokat a holocaust előtt és után.”
