Szerdára virradóra 96 évesen elhunyt Szepesi György. A magyar rádiózás legendája riporterként, tudósítóként, MLSZ-elnökként, valamint sportdiplomataként is fontos szereplője volt a magyar sportéletnek.
Szepesi György 1922. február 5-én született Budapesten, Friedländer György néven, édesapja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg. Nem sokkal később, 1945-ben került a Magyar Rádióhoz, ahol riporterként, osztályvezetőként, bonni tudósítóként dolgozott.
1948-ban már olimpiáról is közvetíthetett, Londonban debütált, majd utána rendszeres tudósítója lett a játékoknak, utoljára a következő londoni olimpiáról, 2012-ben jelentkezett be.
Szepesit sokan az Aranycsapat tizenkettedik játékosának tartották. A pálya szélén állva ő közvetítette Puskásék meccseit is, köztük a legendássá váló 6:3-at. A sportriporter természetesen a vb-knek is elmaradhatatlan résztvevője volt, 1954 és 2010 között közvetített a tornákról.
Anglia-Magyarország 3-6 – Hathárom.hu
A Wembley-ben 1953. november 25.én a Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összeállításban pályára lépő magyar labdarúgó-válogatott Hidegkuti 1′ 22′ 53′ Puskás 25′ 29′ és Bozsik 50′ góljaival 6:3-ra győzte le azt az angol válogatottat, mely addig soha nem kapott ki hazai pályán.
Szepesi György sportvezetőként is dolgozott, 1978 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt, neki is köszönhető, hogy Puskás 1981-ben hazatérhetett az emigrációból. Szepesi 1982 és 1994 között a FIFA vezető testületének is tagja volt.
Munkásságát elismerve számos díjban részesült, megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüstfokozatát, 2005-től Budapest díszpolgára volt, 2005-ben a a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta. 2016-ban a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Életműdíját kapta meg. A róla elnevezett Szepesi-díjat, amellyel a hazai újságírás és sportújságírás egyik meghatározó alakját díjazzák, először 2015-ben adták át.
Szepesi az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. Galambos fedőnéven 1950-től a belső reakció elhárítására szakosodott BM Politikai Nyomozó Főosztályának besúgója volt. Paul Lendvai az Élet és Irodalomban írt ügynökmúltjáról, Szepesi azonban nem volt hajlandó kommentálni az ügyet.
