A zsidó hagyomány nem egységes abban, hogy abszolút értelemben jó-e alijázni, illetve, hogy jobb zsidóvá teszi-e az embert az, hogy Izraelben él. Radvánszki Péter rabbi cikke a Szombat magazinban.
Szükség van olyan markáns, egyszerűen megfogalmazott véleményekre, mint Róna Aser cikke az alijázás témájában. Fontos, hogy jó cél érdekében, energikusan, az érzelmekre igyekezzünk hatást gyakorolni.
Ugyanakkor kiegészítésképpen ilyenkor mindig érdemes több oldalról megközelíteni egy kérdést. Különösen igaz ez olyan komplex, gazdag spirituális termékre, mint a Talmud. A cikk által sugalmazottakkal ellentétben a zsidó hagyomány nagyon sokrétű az Izraelben való letelepedés kérdésével kapcsolatban. A cikk írója a Szifré Devárim midrásgyűjteményt idézi, mely szerint, „a letelepedés Izrael földjén az összes tórai parancs megtartásával egyenértékű”. Tehát valóban van ilyen vélemény a zsidó hagyományban. De ez csak egy a sokból.
Lássuk mit mondanak még erről a kérdésről szövegeink. Négy csoportra oszthatjuk a rabbinikus véleményeket.[1]
- Alijázni micva
- Alijázni nem micva, de dicséretes, vallásilag követendő dolog
- Akkor szent cselekedet alijázni, ha valaki el tudja magát tartani Izraelben, mert ott közismerten nehéz anyagilag fennmaradni
- Alijázni tilos a diaszpórából
Az első véleménybe tartozik a Róna Aser által hivatkozott, antikvitás korabeli Szifré Devárim idézete (tehát Eleázár ben Sámuá és Johanan haSzándlár véleménye), valamint az ő nyomukon Nachmanidész (13.sz.).
Radvánszki Péter írása teljes terjedelmében itt olvasható.
