Iszlamofóbia: a félelemről és a kacsákról

Az iszlamofóbia nem lelki zavar, hanem egy kitalált politikai-társadalmi kifejezés, filléres pszichológia, ami kölcsönveszi a „fóbia” szót a valódi pszichológiától azért, hogy ne kelljen megküzdenie az ellenvéleménnyel, hanem nevetségessé tegye azt.

Mindannyian tudjuk, mi az a klausztrofóbia: félelem a zárt helyektől. Az agorafóbia ennek épp a fordítottja: félelem a tágas, nyílt terektől, a tömegtől. Az arachnofóbiáról, a pókoktól való irtózásról még horrorfilm is készült. Nicole Kidman lepidopterofóbiában szenved – nem Jair Lapidtól fél, hanem a lepkéktől. Aki omfalofóbiás, az retteg a saját köldökének a látványától, és a legelborultabb – anatidaefóbia: félelem attól, hogy egy kacsa bámul ránk. Úgy látszik, van ilyen is[1].

A fentiekben az a közös, hogy a félelem nem racionális, csak a szenvedő alanyok fejében létezik, nincsen valóságalapja. Mindannyian tudjuk, még a fóbiások is, hogy a köldök nem fog senkinek ártani, egy zárt hely nem tart örökké, és egyetlen kacsa sem folytat hajszát utánunk.

Ezzel szemben az iszlamofóbia nem lelki zavar, hanem egy kitalált politikai-társadalmi kifejezés, filléres pszichológia, ami kölcsönveszi a „fóbia” szót a valódi pszichológiától azért, hogy ne kelljen megküzdenie az ellenvéleménnyel, hanem nevetségessé tegye azt. Teszi ezt azért, hogy befogja a száját – meg kell adni, sikerrel – mindazoknak, akik ellenzik az egyre jobban eluralkodó, erőszakos és veszélyes muszlim bevándorlást, ami most Európában zajlik. Az ellenzőnek nincs valódi, racionális indoka a félelemre: fóbiás, ok nélküli félelmei rabja, rettegése nem kontrollálható.

Lehetne például írni egy kabaréjelenetet valakiről, aki „balitiszben” szenved, vagy lehetne használni ezt a szót egy baloldaliakat gúnyoló cikkben. Furcsán venné azonban ki magát, ha ez a szó bekerülne a köznyelvbe, saját szócikket kapna a wikipédiában, és saját jogán megjelenne a komoly politikai viták nyelvezetében: „Amit ön mondott, azt a balitiszének tulajdonítom”. Pedig milyen kényelmes lenne; pont mint az „iszlamofóbia”.

Miért is ne mondhatnánk egy, a közeledő ellenséges hadseregre tüzelő katonára, hogy ő „armiofób” – egyfajta őrült, aki tévképzetesen retteg a hadseregektől? Semmi racionális oka nincs arra, hogy lőjön – fóbiás. Minél hangosabban ordítja: „de nézzétek, ezek egyre közelebb jönnek!”, annál nagyobb adag nyugtatót kell beadni neki.

Ezek a kifejezések annak a píszí törekvésnek a részei, hogy a háromévesek szókincsének a színvonalára szorítsák vissza a közbeszédet. Minden rasszizmus, minden iszlamofóbia, minden fasizmus. Rossz vagy, csúnya vagy. A rossz szintjei között nincs hierarchia. A 18-ik századi rabszolgakereskedő egy szinten van azzal, aki elereszt egy viccet az arabokról – mindkettő rasszista. Épp mint Hitler és az, aki csak három pontot adott Nettának az Eurovíziós fesztiválon: mindkettő náci antiszemita; egyazon mérték szerint. Kivéve, hogy az „antiszemita” jelző az Eurovízióval kapcsolatban többnyire viccből hangzik el, míg ha valaki nem a megfelelő lelkesedéssel tapsol Oprah Winfreynek, a legnagyobb komolysággal kiáltják ki rasszistának.

Megjegyezném, hogy éppen a liberálisok azok, akik bárkiben, akinek a bőrszíne kicsivel sötétebb az átlagnál, egy alacsonyrendű létformát látnak, akit minden erővel muszáj kárpótolni a felsőbbrendű fehérek által rajta elkövetett gyarmatosításért. De ez egy másik téma.
Jó oka van annak, hogy különböző kifejezések írnak le különböző jelenségeket. Meglehetősen komolytalan mindent egy halomba hányni és lelökni a szakadékba. A rasszizmus az a felfogás, amely az eltérő bőrszínű vagy származású embert általánosságban alacsonyabb rendűnek tartja. Az ellenségesség vagy az előítéletesség egészen más dolgok.

A muszlimok Európába való beáramlásának ellenzése nem annak eredménye, hogy a muszlimokban a „rabszolgafajt” látják, hanem azoknak a jelenségeknek, amikkel a mindennapokban találkoznak; olvasnak róluk az újságban és szembejön velük az utcán. Ha tetszik, nevezzük ezt általánosításnak, de ne rasszizmusnak és ne fóbiának. Nem kizárt, hogy a második világháborúban, a bombázások alatt, a londoni óvóhelyeken is elhangzott egy-egy angolosan visszafogott „bloody Germans!”. Rasszisták! Germanofóbok!

Köldökök és lepkék nem robbantják föl magukat a vonatokon, de még a kacsák sem esküdtek föl arra, hogy mindenkiből kacsát faragjanak, kiterjesszék ránk a gácsérijja[2] törvénykezést, netán alárendeljék a Templom-hegyet a Hápf[3] fennhatóságának. Ugyanakkor a muszlimok ezt teszik és még ennél is rosszabbakat. Világos, hogy nem az összes muszlim. Persze. Még csak nem is a többségük. De van elég, aki igenis csinálja, és nagyon sokan, akik csendben egyetértenek, ahhoz, hogy a fenti jelenségek összekapcsolódjanak a fejekben – okkal – a tömeges méretű és fenyegető muszlim bevándorlással. Ez nem „iszlamofóbia”, legfeljebb „anatidaefóbia”: hírlapi kacsa, semmi több.

A cikket Róna Aser fordította és tette közzé. Az eredeti héber szöveg itt olvasható.

Lábjegyzetek:
1. Nem valódi fóbia, képregényszerzői kitaláció (https://en.wiktionary.org/wiki/anatidaephobia).
2. Sarijja: iszlám vallásjog.
3. Wakf/waqf: jordániai iszlám vallási szervezet, ők felügyelik a jeruzsálemi Templom-hegyet.

Még több Kibic

Az izraeli társadalom közönye

2024.10.22.2 hét ago
Ahhoz, hogy az izraeliek elkezdhessenek kiutat keresni ebből a zűrzavarból, nemcsak azon kell felháborodniuk, amit velük tesznek, hanem azon is, amit másokkal tesznek a nevükben, és követelniük kell, hogy hagyják abba – írja Mairav Zonszein a The New York Times véleménycikkében.

Harari: Izraelnek a jövőjét meghatározó kérdésben kell döntenie 76. függetlenségi napján

2024.05.14.6 hónap ago
Herzl cionizmusa vagy zsidó felsőbbrendűség. Yuval Noah Harari szerint ezek közül kell választania a ma 76 éves Izraelnek.

Egy ultraortodox zsidó gondolatai a jesiva tanulók hadkötelezettségéről

2024.04.03.7 hónap ago
Izrael földjének bármely része feletti zsidó szuverenitás számunkra nem kiemelt jelentőségű, és jóval kisebb prioritású annál, minthogy egyetlen zsidó életet is veszélybe sodorjunk miatta, írja véleménycikkében Dovid Kornreich.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »