Egy kis ugandai közösségnek pár éven belül saját női rabbija lehet, amennyiben Shoshanna Nambinak sikerül megkezdenie tanulmányait az egyik reform irányzathoz tartozó izraeli rabbiképző intézetben.
Shoshanna Nambi egy kis ugandai zsidó közösségben nőtt fel, ahol dalokat és tórai történeteket tanított a fiatalabb gyerekeknek, miközben a közösség ifjúsági szervezetének is aktív tagja volt. Miután héberül is elkezdett tanulni, Nambi számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy rabbi szeretne lenni. Bár a közössége egyenlőségen alapuló elveket vall és a konzervatív irányzathoz tartozik, nem mindenkinek volt egyértelmű, hogy egy nő is lehet rabbi.
Nambi számára azonban ez az értetlenség inkább ösztönzésként hatott, és ez volt végül is az egyik kiváltó oka annak, hogy beiratkozzon egy rabbiképző intézetbe. Szerinte a közösségének igenis szüksége lehet különböző nemű vezetőkre, és az embereknek el kellene fogadniuk, hogy nők és férfiak egyaránt lehetnek rabbik. Nambi egyébként úgy látja, hogy az Uganda keleti részén lévő Mbale-ben élő közössége már nyitott arra, hogy női rabbija legyen.
Az ugandai zsidó közösség – amelyet abajudajának neveznek – gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, amikor is az egyik helyi vezető a Biblia elolvasása után úgy határozott, hogy a judaizmust tekinti a hozzá legközelebb álló vallásnak. A kétezer fős közösség nagy része amerikai konzervatív rabbik segítségével tért be a zsidóságba a 2000-es évek elején. Az Izraeli Ortodox Főrabbinátus éppen ezért nem is ismeri el zsidónak az ugandai közösség tagjait.
Nambi családjában a nagyszülei kezdték el a judaizmus gyakorolását, és közeli rokonsága a mai napig így tesz. Ennek ellenére a fiatal nőnek egyáltalán nem volt egyszerű dolga, hiába jelentkezett ugyanis a reform irányzathoz tartozó jeruzsálemi Hebrew Union College (HUC) rabbi szakára, elutasították, mivel héber tudása nem volt megfelelő.
Így aztán az utóbbi egy évet a szintén jeruzsálemi Pardes Intézetben töltötte, ahol hébert és hagyományos zsidó szövegeket tanult. Kilenc éves lányát viszont nem vihette magával, így Emunah rokonoknál maradt Ugandában arra az időre. Nambi szerint ez egy igen nehéz időszak volt mindkettőjük számára.
Idén nyáron Nambi viszont már megkezdhetné tanulmányait a HUC rabbiképzőjében, jelenleg azonban még visszajelzésre vár az izraeli vízumkérelmének elbírálásával kapcsolatban. Az ugandai közösség tagjainak nehézségeket okoz, hogy Izraelbe utazhassanak, az izraeli belügyminisztérium ráadásul a múlt hónapban közölte, hogy nem ismeri el zsidóknak a közösség tagjait bevándorlás (alija) céljából. Nambi nagyon csalódott a belügyminisztérium döntése miatt, és a konzervatív vallási mozgalom is tiltakozott a döntés ellen.
Nambi azt reméli, hogy a helyzet hamarosan megváltozik, de ehhez szerinte nekik is egy kicsit többet kell tenniük. Mindenesetre izgatottan várja, hogy visszatérjen Izraelbe, és elkezdhessen végre rabbinak tanulni. Azzal viszont tisztában van, hogy amikor a közösségének Ugandában olyan problémákkal kell megküzdenie, mint a tiszta víz és az áramellátás hiánya, akkor nem valószínű, hogy egy teljes állású rabbit meg tudnának majd fizetni.
Kapcsolódó cikkeink női rabbi témában:
Továbbra sem tanulhatnak nők rabbinak vagy kántornak az OR-ZSE keretein belül
Példaként szeretne szolgálni Nagy-Britannia első ortodox női rabbija
Női orvos, női rabbi – mi a különbség az elfogadás szempontjából?
(JTA)
