Roth két műve is elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat és további kettő bekerült a díj döntőjébe. Ezen kívül – az amerikai irodalomban egyedüliként – háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, az Amerikai pasztorál című regénye pedig megkapta a Pulitzer-díjat. Roth 85 éves volt.
Roth Weequahicben, Newark egyik kerületében nőtt föl. Nagyszülei Galíciából kivándorolt zsidók voltak, szülei már az Egyesült Államokban születtek, Roth a második gyerekük volt.
Egyetemi tanulmányait a Bucknell Egyetemen kezdte meg, majd a Chicagói Egyetemen folytatta, ahol angol irodalomból szerzett MA fokozatú diplomát (1955). Ezek után kreatív írást tanított az Iowai Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Később a Pennsylvaniai Egyetemen oktatott összehasonlító irodalmat 1992-es nyugdíjba vonulásáig.
Chicagói évei során ismerte meg Saul Bellow amerikai írót és első feleségét, Margaret Martinsont is. Noha 1963-tól már nem éltek együtt, tönkrement házasságuk erősen rányomta a bélyegét Roth életművére. Martinson alakja elsősorban Roth számos regényének női alakjaiban érhető tetten, például Maureen Tarnopol alakjában a My Life As a Man vagy Mary Jeen Reed („Maki”) alakjában A Portnoy-kór című műben.
Első könyve, az Isten veled, Columbus című elbeszéléskötete 1960-ban elnyerte a tekintélyes Nemzeti Könyvdíjat. Ezt követően alkotta meg két terjedelmes regényét, Letting Go és Pedig milyen jó kislány volt címmel. Széles körű szakmai- és közönségsikert azonban csak harmadik könyve, A Portnoy-kór 1969-es megjelenése után ért el.
Philip Roth on ageing
Philip Roth comments the myths of ageing.
Az 1970-es évek során Roth különböző műfajokkal kísérletezett, a politikai szatírától kezdve – mint amilyen A mi bandánk című pamfletje – a kafkai fikcióig. Az évtized végére mindazonáltal megalkotta írói alteregója, Nathan Zuckerman alakját. 1968-79 között keletkezett regényeinek – amelyet Zuckerman Bound-tetralógiának is neveznek –, majd később az „amerikai trilógiának” is, Zuckerman a főszereplője vagy a narrátora lett.
Műveinek egyes szakértői Roth írói aranykorát a Shylock-hadművelet című regényének megjelenésétől (1993) számítják. Roth a Sabbath színháza című regényében az öregedő és kegyvesztetté vált egykori színházi ember, Mickey Sabbath személyében eddigi legkéjsóvárabb szereplőjét alkotta meg. Az „amerikai trilógia” (vagy más néven „második Zuckerman-trilógia”) első részében, az Amerikai pasztorál című regényének főhőse, Swede Levov ezzel tökéletes ellentétben egy erényes newarki sztársportoló, akinek élete akkor torkollik tragédiába, amikor kamaszlánya az 1960-as években terroristává válik. A trilógia második kötete, a Kommunistához mentem feleségül a mccarthyzmus idején játszódik, a harmadik kötet, A szégyenfolt pedig az 1990-es évek Amerikájának kisebbségpolitikáját veszi górcső alá. A haldokló állat egy rövid regény a szerelemről és a halálról, amelyben visszatér Roth hetvenes évekbeli regényeinek főhőse, David Kepesh.
2004 elején az amerikai Philip Roth Társaság (Philip Roth Society) bejelentette a Philip Roth Studies című folyóirat megalakítását; az első számuk 2005 tavaszán jelent meg. Az évente megjelenő Studies in American Jewish Literature(Tanulmányok az amerikai zsidó irodalomról) című antológia 2004-es kiadását teljes egészében Roth legutóbbi műveinek szentelte.
Roth magánéletének eseményei időnként a média kereszttüzébe kerülnek. Álvallomásos regénye, A Shylock-hadművelet alapján sokan arra következtettek, hogy Roth az 1980-as évek végén idegösszeomlást szenvedett. 1990-ben feleségül vette Claire Bloom angol színésznőt, akivel már hosszú ideje együtt élt. Miután 1994-ben elváltak, Bloom 1996-ban megjelentette emlékiratait Leaving a Doll’s House címmel, amely részletesen beszámolt kettejük házasságáról, nem mindig kedvező fényben tüntetve fel Rothot.
