Savuotkor sok mindent ünneplünk egyszerre, a tóraadástól kezdve Dávid király születésnapján keresztül egészen a az új kenyérig. Fináli Gábor rabbi összefoglalja, hogy mit is érdemes tudni erről az ünnepről.
Sávuot, azaz a Hetek ünnepe, egyet jelent a Sináj hegyi szövetségkötéssel, az Egyiptomi kivonulás értelmével és céljával. Hisz valamire és valamiért vonultunk ki, szabadultunk fel. Vidám ünnepünkön zöldbe borulnak a zsinagógáink, ahogyan annak idején az a hegy is, amelyen a Tan adatott. Virágba öltözik a zsinagóga, mert ez egyben a menyegzőnk és házassági évfordulónk is az Örökkévalóval.
A zsidóságnak mint nemzetnek a születésnapja ez, hiszen Sziván hónap hatodikáig nem lehetett zsidó népről, zsidó közösségről beszélni, ez az ünnep tehát a héberek betérése a zsidó vallásba. A Tóra a mi alkotmányunk, közösség formáló és szabályozó alapokmányunk. Az ünnep egyben az év első gyümölcsterméseinek, a Bikkurimnak is az ünnepe, ilyenkor mutatták ezt be a Szentélyben.
Ezen kívül sávuotkor a búza aratását, az új kenyeret is ünnepeljük. A kenyér és a Tóra szimbóluma és kettőssége kezdettől fogva örökké, ezen ünnep által is összeforr. Mindkettő nélkül elképzelhetetlen a teljes, boldog élet – állítja a Tóra (Mózes V. 8:3).
Ez az ünnep többek között Dávid királyunk születésének és halálának is az évfordulója. Dávid királyunk – leendő eljövendő messiásunk ősapjának – dédnagyanyjáról, a moabita Rútról szóló könyvet szokás ilyenkor olvasni. Szó van benne betérésről, aratásról, kenyérről, kegyességről, hitről, hűségről és szeretetről, csak hogy néhány témát említsünk a benne foglaltakról.
Szokás továbbá még ezen az ünnepnapon tejes ételeket fogyasztani, mert olyan fontos a Tóra a születésnapját ünneplő zsidó népnek, mint a csecsemőknek a tej. Valamint szintén szokás virrasztani, és az egész este folyamán Tórát tanulni. A legenda szerint őseink elaludtak a tóraadás éjszakáján a várakozás közben. Az egész estén át tartó tanulás ennek a „botlásnak” a kijavítását szolgálja.
