A második Szentély pusztulását követően a zsidók egyfajta spirituális Jeruzsálembe kényszerültek. Izrael fővárosa azonban minden zsidó szívében Jeruzsálem marad, még ha azt a politikusok sokszor másként is gondolják.
Jeruzsálem, 2018. május 14., délután 3 óra 15 perc és 3 óra 32 perc között szirénázó autókaraván süvít végig mellettem, miközben hazafelé gyalogolok. Fekete autók, feketére tintázott ablakokkal szállították azokat a prominens személyeket, akik részt vettek az amerikai nagykövetség épületének felavatásán. Ahogy szirénázva elhúztak a járművek, pillanatra leállt a forgalom és nem csak a rendőri irányítás miatt. Mi, akik itt vagyunk, részeseivé váltunk egy kiszámíthatatlan végkifejletű történelmi esemény kezdetének. Jeruzsálem Izrael fővárosa lett újfent, külső politikai döntés alapján.
Én, a magam részéről nem akarok mélyebben belemenni politikai kérdésekbe, meghagyom azt az ebben jártas szakembernek,például Csepregi Zsoltnak, aki Savuot éjjelén tart majd előadást a Bálint Házban Jeruzsálem jogi státuszáról.
Az én célom ezzel a cikkel az, hogy a Kedves Olvasóval együtt vándoroljak az időben, hogy a magunk módján együtt fedezzük fel Jeruzsálem központi szerepét az évezredek során.
A Talmud Berachot traktátusában a következő olvasható: „Örökkévalóság, Jeruzsálem a neved”.
Teddy Kollek, Jeruzsálem nagyvázsonyi születésű polgármestere ennél tovább megy, amikor 1990-ben egy washingtoni felszólalásában azt mondja:
„Háromezer éve Jeruzsálem az összetartozás és a remény jelképe. Semmilyen másik város sem töltött be ennyire domináns szerepet a történelemben, kultúrában, vallásban és az emberi tudatosságban mint Jeruzsálem a zsidók életében és a zsidóság történetében. A száműzetés ideje alatt Jeruzsálem tovább létezett az emberek szívében bármerre is éltek, mint a zsidó történelem központja, az ősi dicsőség szimbóluma, a spirituális kiteljesedés és a modern kori megújulás forrása. A zsidóság szíve és lelke, amely bennünk él a szimbólumokon keresztül, leegyszerűsíthető egyetlen szóra, és ez az egyetlen szó, Jeruzsálem.”
Jeruzsálem első említése időszámításunk előtt 1400 körülre tehető, egy sírfeliraton (4 óhéber betűvel) szerepel Hacór és Aj városokkal együtt. Az időszak az olvasók számára ismerős lehet Jerikó falainak leomlása kapcsán. De, hogy Teddy Kolleknek is igazat adjunk, az első letelepedés a mostani Jeruzsálem területén időszámításunk előtt 3500 körülre tehető.
Bibliai forrásokat megvizsgálva Jeruzsálem a pátriárkák idejében nem játszik túl fontos szerepet. Egy a kánaánita városok közül. Hebron, Beersheva, Shechem mind fontosabbak, mint Jeruzsálem, bár hagyománnyá vált az a nézet, hogy Ábrahám maga Jeruzsálem, akit Malki Cedek, Salem királya áldott meg a Moria hegyén történteket követően. Mindenesetre az első és a második Szentély is Izsák feláldozásának helyszínén épült meg.
A legtöbb ember, vallástól függetlenül, ismeri Dávid király és Salamon király történetét. Dávid a zsoltáríró és Salamon, akinek a gazdagsága és bölcsessége mesés volt. Dávid vitte fel a frigyládát Jeruzsálembe, majd 40 évvel később fia, Salamon építette meg a Templomot.
Amikor i. sz. 70-ben a második Templom is az enyészeté lett a háborúk viharában, az embereknek fel kellett fedezniük egy újfajta zsidóságot, amely a Tóra, az áldozatokat felváltó imák és a rabbinikus irodalom iránymutatásain alapult. A Templom elpusztítása egyben a zsidóság újjászületését is jelképezte.
Jeruzsálem ismételten idegen befolyás alá került, és a babilóniai fogságtól eltérően, nem Bábel partjainál sírtak az emberek a csodálatos jeruzsálemi időkre emlékezve, hanem azért, mert a város gyakorlatilag az orruk előtt, karnyújtásnyira, porrá, hamuvá lett, Róma beszántotta és sóval hintette be a helyét a Bar Kochba lázadás leverése után (i. sz. 135).
Tehát az éves jeruzsálemi zarándoklatok helyét felváltották a mindennapi zarándoklatok a spirituális Jeruzsálembe, amelyeket ma imaként ismerünk:
- A Tóra olvasása előtt minden egyes alkalommal Ézsaiás prófétát idézzük „Mert Cionból kapjuk a Tórát és Jeruzsálemből szól hozzánk az Örökkévaló.”
- Az Amida, más néven a 18 Áldás tartalmazza az imát Jeruzsálemért.
- Minden alkalommal, amikor bencsolunk, étkezés utáni áldást mondunk, megemlékezünk Jeruzsálemről és még folytatni lehet a példákat.
51 éve egyesült újra Jeruzsálem, 70 éve, 1948-ban kiáltották ki a modern Izraelt, melynek fővárosa minden zsidó szívében Jeruzsálem, bár a politikusok másként gondolják és gondolták.
Trump döntése, hogy Jeruzsálem tagadhatatlanul Izrael fővárosa, számunkra nem újdonság. A fekete autók a tintázott ablakokkal már más állami vendégeket szállítanak, a megnyitó ceremónia régen véget ért, az emberek jönnek-mennek, de Jeruzsálem örök.
Sabat salom és kellemes Savuotot kívánok!
A szerző rabbihallgató.
Hogy a politikusok mit gondolnak és hogyan látják Jeruzsálemet ma és a jövőben? Arról holnap este többet lehet megtudni Csepregi Zsolttól a Talmud nem csak Nőknek beszélgetésén a Bálint Házban:
