A gázai övezetet uraló Hamasz terrorszervezet ténykedése van a legnagyobb hatással az elmúlt napok véres eseményeire. Az embereket azonban nehéz a tűzvonalba hajtani anélkül, hogy azok ne érnék azt az elkeseredettségi szintet, hogy már tényleg minden mindegy a számukra.
Miközben Jeruzsálemben ünnepélyes körülmények között megnyitották az amerikai nagykövetséget, háborús állapotok alakultak ki az Izraelt és Gázát elválasztó határkerítés mentén. A több tízezres tömegdemonstrációban legalább 60 palesztin vesztette életét és nagyjából 2000-en sebesültek meg. A történekért persze felelősöket keresnek, vannak, akik a Hamaszra mutogatnak, mondván ők hajtották az embereket élő pajzsként az izraeli katonák golyói elé, mások pedig Izraelt hibáztatják, amiért túlzott erőszakot alkalmazott a demonstrálókkal szemben.
Hogy miért és miként történt meg Gáza határában a 2014-es összecsapások óta legnagyobb halálos áldozattal járó esemény, arra több verzió is létezik. A helyszíni tudósításokból, az izraeli hadsereg, illetve a palesztin emberek (nem a Hamasz) által előadott változatokból azonban összeáll egy olyan történet, amely alapján valamennyire talán választ kaphatunk a címben feltett kérdésre.
Na, de mi folyik abban a Gázában?
Ez egy elég összetett kérdés, azt könnyebb megmondani, hogy mi nem folyik: például víz. Gázában komoly gondot okoz a tiszta víz hiánya. Az izraeli 2-es csatorna helyszíni riportja szerint a gázai vezetékekben folyó víz 97 százaléka szennyezett, ivóvíz átlagosan csak minden ötödik napon érkezik a közkutakhoz. A világ egyik legzsúfoltabban lakott helyén azonban még csak nem is ez a legnagyobb probléma. Amióta 11 évvel ezelőtt a Hamasz átvette az irányítást az övezetben, Gáza blokád alatt van. Azóta három háborút is átvészeltek, a gazdaság viszont mélyponton van, a munkanélküliség pedig sosem látott csúcsokat döntöget.
Az égő gumiabroncsok körül zászlókkal demonstráló tömegek persze jobban mutatnak a fotókon, mint a hétköznap, munkaidőben az utcákon vagy a tengerparton tétlenül ücsörgő férfiak sokasága. Pedig az utóbbi képek mutatják meg a gázai probléma valódi súlyosságát. A 2-es csatorna adatai szerint Gázában a lakosság 65 százaléka él mélyszegénységben, 44 százalék a munkanélküliek aránya, ami a világon a legmagasabbnak számít. A munkaképes fiatalok 63 százaléka sehol sem tud elhelyezkedni. A gázai kereskedők hiába hoznak árut az övezetbe, a fogyasztás az utóbbi időben a felére esett vissza.
Gázában az emberek mindezért Izraelt és a Palesztin Hatóságot tartják felelősnek, Mahmud Abbasz legalább annyira gyűlölt figura arrafelé, mint Benjamin Netanjahu. Izrael bezárta az övezetet, a Palesztin Hatóság pedig támogatásokat és fizetéseket tart vissza, korlátozza az áramellátást, mindezt azért, hogy a Hamaszt büntessék, paradox módon ettől mégis a Hamasz tudott még jobban megerősödni.
Gázában ugyanis még egy valami nincs: éhség. Élelmiszer egyrészt a segélyszervezetek adományai által érkezik a lakossághoz. De, aki még bőkezűen adakozik, segélyeket és ételcsomagokat osztogat, az a Hamasz. A terrorszervezet az utóbbi időben havi egymillió dollárt (nagyjából 268 millió forintot) költött segélycsomagokra, amelyekkel kb. tízezer családot segítenek meg az övezetben bizonyos rendszerességgel. Ezeknek a családoknak ez a legfontosabb bevételi forrása, és hálából sok mindent megtesznek a Hamasz kedvéért, például kivonulnak tüntetni a határkerítéshez, és meg is próbálnak áttörni rajta, még akkor is, ha tudják, az izraeliek nem fogják ezt ölbe tett kézzel végignézni.
A 2-es csatornának nyilatkozott Tal Russo nyugalmazott tábornok, az izraeli hadsereg déli hadtestének volt parancsnoka. Russo szerint a legrosszabb Izrael számára a Gázában eluralkodó kilátástalanság. Ezt ugyanis a Hamasz a saját céljaira próbálja felhasználni, mielőtt még a kilátástalan helyzetben lévő tömegek ellene fordulnának. Russo szerint a mostani határ menti történések során is ezt a „nincs már mit vesztenünk” hozzáállást láthattuk. Az ex-tábornok úgy véli, szoros a kapcsolat a zavargások és a nehéz gazdasági helyzet között.
A Hamasz a legfőbb felelős
Az első számú felelős a történekért egyértelműen az övezetet irányító Hamasz, amely még a palesztinokkal eléggé rokonszenvező Európai Unió szerint is terrorszervezetnek számít. Az izraeli hadsereg hírszerzési információkra alapozva készült fel az amúgy már hónapokkal ezelőtt bejelentett tömegdemonstrációra. A hadsereg közleménye szerint a Hamasz arra használta a határkerítéshez kirendelt tömegeket, hogy közéjük fegyvereseket rejtsen, és kihasználva a káoszt, azokat átjuttassa a határon.
A helyi tudósítások is azt erősítik meg hogy a demonstráció jól szervezett volt, és a célja nem csak a nemtetszés nyilvánítás az amerikai nagykövetség megnyitása miatt, vagy az elüldözött tömegek hazatérési vágyának kifejezése, ahogy azt előzőleg a Hamasz eladni kívánta a nagyvilág érdeklődő része felé. Az erőszakba torkollott tüntetések nem egy helyen, hanem végig a határ mentén zajlottak, hogy megosszák az izraeli biztonsági erők figyelmét. A tudósítók szervezett, együtt mozgó csoportokat láttak, ami arra utal, hogy utasításra mozoghattak a kerítés felé, egy spontán tüntető tömeg nem tesz ilyet.
Az izraeli hadsereg úgy készült az eseményekre, hogy töltéseken mesterlövészeket szórtak szét a határ mentén annak érdekében, hogy csak a fegyveresekre tüzeljenek. A jelentések szerint először tömegoszlató eszközökkel próbálkoztak, és csak akkor került sor éles lövedékek bevetésére, amikor a palesztinok kísérletet tettek a határkerítés lebontására, áttörésére. Az izraeli hadsereg szerint tehát azért nyitottak a lehető legpontosabb tüzet a demonstrálókra, mert közöttük fegyveresek voltak, akik be akartak hatolni Izrael területére.
Az ENSZ viszont úgy véli Izrael aránytalanul nagy erőszakot alkalmazott a tüntetőkkel szemben, szerintük ugyanis az izraeli katonák nem voltak közvetlen életveszélyben, amikor tüzet nyitottak a demonstrálókra, még akkor sem, amikor azok köveket és Molotov-koktélokat dobáltak feléjük. A nemzetközi szervezet szerint a határkerítésen áthatoló tömegekre sem szabadna éles lőszerekkel tüzelni. Németország és Nagy-Britannia független vizsgálatot szeretne, ami talán majd megállapítaná, hogy hibáztak-e az izraeli védelmi erők, vagy helyesen jártak el. Bár az a tény, hogy a 60 halálos áldozat közül 50 a Hamasz tagja volt, inkább az izraeli hadsereg verzióját erősíti.
A Hamasz már háttal a falnak, Izraelnek azonban nincsen B-terve
A hétfői véres események után egy csapásra nyugalom borult az izraeli-gázai határra, ami az ilyen esetekben eddig elképzelhetetlen lett volna. Amikor korábban ennyi halálos áldozattal járt egy-egy izraeli-palesztin összecsapás, a forgatókönyv szerint a temetések után mindig folytatódtak a demonstrációk, Gázából pedig rakétákat kezdtek el lőni a közeli izraeli települések felé. Most azonban egyik sem történt meg, szakértők szerint ennek az egyik oka, hogy Izrael egyiptomi és katari közvetítőkön keresztül üzent a Hamasz vezetőinek, hogy az életükkel játszanak, amennyiben tovább folytatódnak a zavargások a határnál.
Az izraeli hírszerzés szerint a Hamasz jelenleg nem szeretne háborús szituációba keveredni Izraellel. Az erőszakos tüntetések célja az volt, hogy egyrészt feltüzeljék a hanyatlani látszó palesztin össznépi gyűlölködést Izraellel szemben, másrészt, hogy rávegyék Jeruzsálemet a nagy számú halálos áldozat miatt Gáza blokádjának enyhítésére. Ettől ugyanis az övezet nehéz gazdasági helyzetének javulását várják. A Hamasz ugyanis nehezen tudja már a jelenlegi körülmények között Gázát irányítani, az elszigeteltség és az Öböl-menti országok csökkenő anyagi támogatása nehéz helyzetbe hozta a palesztin terrorszervezetet.
Az erőszakos összecsapás és az azt követő médiafigyelem, a remek fotókkal és vágóképpékkel ugyan egy rövid időre Gázára tudja terelni a világ figyelmét, ám a palesztinok ügye iránti lelkesedés, főleg az arab világban alábbhagyni látszik. A Gázában készült képek ugyanis egyáltalán nem számítanak már különlegesnek, azokhoz képest biztosan nem, amelyek az utóbbi időben Szíriából vagy Jemenből érkeztek. A világ reakciója viszont nagyban meghatározhatja, hogy a Hamasz érdemesnek látja-e továbbra is határkerítéshez irányítani a tömegeket.
Lehet, hogy a Hamasz nem húzza már sokáig Gázában, az viszont külön problémát jelent, hogy nem látszik, ki is vehetné át a helyét az övezetben. Abbasz és a Palesztin Hatóság már eljátszották a bizalmat, Izraelnek pedig nincs semmilyen terve a gázai helyzet megoldására, azon kívül, hogy nem enged a Hamasz követeléseinek. Az izraeli biztonsági szolgálatok kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy Gázában igen rossz a gazdasági helyzet, az izraeli kormány azonban nem hisz a változásban, és valószínűleg nem is nagyon tudna tenni semmit annak érdekében. Már ha akar egyáltalán. Pedig, ahogy az izraeli 2-es csatorna riportjának záró gondolata is mondja: ha Gázában rossz, Izraelben is rossz.
Szóljon hozzá a Facebook-on: