Antal Imre 10 éve, 2008-ban halt meg. Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművészt először egy zsidó származású tanárnő tanította zongorázni, ő fedezte fel a tehetségét. Végül Antal egy ízületi gyulladás miatt hagyta el a pályát majd népszerű televíziós személyiség, színész, humorista lett.
Antal Imrét szülei orvosnak szánták, de zongoratanárnője tanácsára más irányt vett az élete. A zsidó származású tanárnő, Porjesz Klára számára feltűntt, hogy Antal Imre mennyire érdeklődik a zongorázás iránt. Neki köszönhetően Antal nyolcévesen már Bach- és Mozart-műveket játszott, ám kapcsolatuk drámai véget ért.
Klári néni Auschwitzban halt meg. A zenetanárnő elsírta magát, amikor először úgy érkezett Antalékhoz, hogy ruháján viselnie kellett a sárga csillagot.
Antal Imre a Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett, majd zongoristaként beutazta a világot. 1966-ban második helyezést ért el a budapesti Liszt–Bartók Zongoraversenyen. Jobb kezének hirtelen fellépő ízületi gyulladása miatt azonban ezt a pályát nem folytathatta, s élete a hatvanas évek végén egzisztenciális válságba jutott. Ezután jelentős váltás következett: a Magyar Televízióhoz került. Első műsora egy „házaspárbaj” volt, melynek hatalmas sikere nyomán rábízták a Halló fiúk, halló lányok! című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Hosszú ideig Vitray Tamással közösen vezették a szilveszteri műsorokat. 1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett.
Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében többen próbálták támogatni, kevés sikerrel. Végül régi barátja, Jenei József segített rajta azzal, hogy szentendrei házába fogadta.
