A hazai zsidó közösségek sem mentesek a zaklatási esetektől
A zsidóságnak ugyanúgy megvannak a saját zaklatási ügyei, mint minden más közösségnek. A zsidó vallási hagyományok nőképe ráadásul sok esetben nem a probléma megoldását segíti. A Talmud nem csak Nőknek kerekasztal-beszélgetésén a szexuális zaklatás és a #metoo mozgalom volt a téma, illetve az, hogyan viszonyul mindehhez a zsidó vallás és a hazai zsidó közösség.
Meglepően kevesen jöttek el csütörtök este a Bálint Házba, hogy meghallgassák a szexuális zaklatás és a #metoo jelenség témáját zsidó szemszögből körüljáró kerekasztal-beszélgetést. Pedig a téma hónapokkal a nagy botrányok után sem vesztett aktualitásából, a Talmud nem csak Nőknek eseményének résztvevői ráadásul olyan, eddig még nem igazán tárgyalt kérdésekre keresték a választ, mint például hogyan jelenik meg a zaklatás a Tórában és a Talmudban, a zsidó törvények miként próbálnak viszonyulni a jelenséghez, illetve mi a helyzet a hazai zsidó közösségekben ezek a téren.
A 2017 októberében indult #metoo mozgalommal a legtöbben a közösségi médiában, esetleg a hírekben találkozhattak először. Nem voltak ezzel másképp a kerekasztal résztvevői sem. Steiner Zsófia újságíró számára iszonyú volt látni, ahogy egyre több #metoo bukkan fel az ismerősei, családtagjai körében. Az Egység főszerkesztője szerint léteznek olyan dolgok, amelyekbe nem gondolunk bele, de amikor szembejön velünk, akkor, mint egy szörnyeteg, formát ölt.
Nógrádi Noá nőjogi szakértő azt emelte ki, hogy a kampány kezdetén nagyon sokféle történetek jelentek meg a közösségi médiában. Ezért először némileg összemosódott a zaklatás a durva nemi erőszakkal. Idővel azonban kezdtek világossá válni a különféle zaklatások közötti eltérések. Pollák Ariel rabbi kimondottan pozitívnak tartja, hogy az emberek elkezdtek erről beszélni, Hegedűs Pál matematikus már korábban is sok szörnyű történettel találkozott, és mindig is foglalkoztatta, hogy a zsidó közösség hogyan reagál az ilyen esetekre.
Hol a határ?
A #metoo kampány egyik nagy kérdése az, hogy tulajdonképpen mi számít zaklatásnak, hiszen a megosztott történetek között a zaklatás, a hatalommal való visszaélés és a nemi erőszak is megtalálható. Nem árt tehát tisztázni, hogy amikor egy iskolás azt mondja, hogy amit ez a tanár művel, az tiszta metoo, az mit is akar jelenteni.
„Hol a határ?” – teszi fel a kérdést Réz Anna, a beszélgetés moderátora, de Nógrádi Noá szerint pont az lenne a lényeg, hogy nem kell határokat szabni. Szerinte átlagban a nőket állandóan fogják zaklatni, és a zaklatási skála összes árnyalata továbbra is meg fog jelenni. Tévhit ugyanis, hogy a nemi erőszakot elkövetők abnormálisak lennének, ők ugyanis nem mennek a társadalmi normák ellen, csupán kiterjesztik ezeket a normákat.
Pollák Ariel ezzel szemben úgy látja, hogy fontos lenne meghatározni, hogy mi az ami még rendben van, és egyértelmű megfogalmazásokra lenne szükség ezzel kapcsolatban. A rabbi szerint kapcsolat van a hatalommal és a fizikai erővel való visszaélés és a nők egyenlőtlensége között. Steiner Zsófia pedig azon a véleményen van, hogy mindenkinék máshol van a határ, valahol azon a ponton, ami a másiknak már kellemetlen.
A zsidóság sötét oldala
A nők és a férfiak közötti egyenlőtlen viszonyra a zsidóságban is számos példát találhatunk. De mit mondanak minderről a zsidó törvények, és milyen következtetéseket lehetne levonni a Tórából és a Talmudból a mai helyzetre vonatkozóan?
Hegedűs Pál szerint nem sokat, a zsidóságban a nők még 200 éve sem voltak egyenlő tényezők, így aztán a Biblia nőképét sem igazán lehet fogódzóként használni ebben a kérdésben. A Talmud és a Tóra inkább abban lehet irányadó, hogy megmutassuk, hogyan nem kellene cselekedni. Hegedűs erre a rabszolgaság példáját hozza, amely ugyan szerepel a szent könyvekben, ma már azonban nem elfogadott. Arra lehetne alapozni, hogy ne bántalmazz, mert az őseiddel is ez történt.
Persze nem minden bibliai személy elítélendő a nőkhöz való viszonyát illetően. Steiner Zsófia hoz is pozitív példát a Tórából, amelyben Mózes nőket zaklató pásztorokat kerget el. Ennek ellenére megjegyzi, hogy vannak a Bibliában olyan figurák, akiket nem biztos, hogy követni kell ebből a szempontból.
Pollák Ariel szerint nem is a Bibliával, inkább a rabbinikus hagyományok szörnyű nőgyűlöletével kellene foglalkozni. Vannak ugyanis olyan, amúgy híres és elismert középkori rabbik, akik írásaikban arról értekeznek, hogyan kell verni a nőket. Bár az idő múltával egyre több „jófej” rabbi jelent meg a színen, ennek ellenére a zsidóság sötét oldalával is foglalkoznunk kell. Hegedűs Pál viszont úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben nem ez a fontos, és egyáltalán nem használna, ha ezek a szövegek nagyobb nyilvánosságot kapnának.
Áldassék az Örökkévaló, hogy nem nőnek teremtett
A nők a zsidó valláson belüli egyenlőtlenségének talán a legkézenfekvőbb példája abban a reggeli imában található, amit minden nap, felkelés után elmondanak a vallásos zsidók világszerte. „Áldassék az Örökkévaló, hogy nem nőnek teremtett” – hangzik az áldás, amellyel minden vallásos zsidó férfi indítja a napját. Nógrádi Noá szerint változtatni kellene ezen a szövegen, sok ismerősét ugyanis pont ez a pár sor tántorította el a vallástól. Steiner Zsófia azonban arra figyelmeztet, hogy nem kellene egy mondatot kiemelni az ima egészéből, mert az félreértésre adhat okot. A nők szövege amúgy is eltérő, hiszen ők azért adnak hálát reggelente, hogy az Isten a kedve szerint teremtette meg őket, így nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a nő teremtése egyfajta tévedés lenne.
Az áldás szövege Hegedűs Pál szerint is problémás, nem is szokta nők jelenlétében hangosan mondani. A szent szövegekkel azonban szembe kell nézni, nem pedig eldobni azokat. Pollák Ariel viszont arról beszélt, hogy a reform közösségek már eltávolították az ominózus mondatot a reggeli áldás szövegéből.
Másik példa, amelyet a beszélgetés résztvevői felhoztak a zsidó vallás nőkhöz való nem éppen kedvező viszonyulására, az Eszter alakja a purimi történetben. Pollák rabbi ugyanis azt fejtette ki, hogy Eszter tulajdonképpen egyszerű prostitúció áldozata lett, akit politikai célokra használtak fel. Steiner Zsófia azonban megpróbálta árnyalni a képet. Az igaz, hogy Eszternek nem volt választása, hiszen abban az időben kérdés nélkül minden nőt a király elé rángattak, hogy az kedvére válogasson magának. Eszter azonban még ebben a helyzetben is képes volt kiállni saját népéért. Éppen ezért nem helyes, hogy Eszter kapcsán elsősorban a szépségét emeljük ki.
A hallgatás spirálja
A zsidó vallási hagyományokban megtalálható egyenlőtlenség tehát nem igazán kedvez a nőkkel szembeni zaklatás és erőszak kibeszélésében. De vajon nálunk is ez a helyzet? A hazai zsidó közösségekben hogyan kezelik ezt a problémát?
Hegedűs Pál például nem tapasztalta, hogy jelen lenne a zaklatás, az erőszakról azonban tudja, hogy jelen van, és ugyan nem ismeri pontosan a helyzet súlyosságát, szerinte a tagadás helyett helyesebb volna megoldást találni a problémára.
Régen ugyan az üldözések miatt a zsidó közösségekben tiltották az erőszaktevők bemószerolását, ugyanis, ha kiadták volna a hatóságoknak őket, az felért egy halálos ítélettel. Ez pedig a hallgatás spirálját erősítette. Ma már azonban nem ez a helyzet, és amennyiben súlyos esetről van szó, akkor azt már a közösségen kívül kell kezelni. A zsidó közösségeknek ugyanis nincs válasza az erőszakra, azt csak a hatóságok tudják megfelelő módon szankcionálni. Hegedűs azért megjegyezte, hogy itt nem a zaklatás szintjéről van szó.
Nógrádi Noá arról beszélt, hogy a hazai zsidó közösség bizony hemzseg a zaklatási esetektől, példának olyan tizenéves lányokkal történt szexuális visszaéléseket hozott, amelyeket tudomása szerint rabbik, tanárok és madrichok (csoportvezetők pl. táborokban) is elkövettek. Ezek általában olyan esetek, ahol az idősebb férfiak rendszerint kihasználják a fiatalabb lányok irántuk mutatott rajongását. Egy táborban például már protokollt is bevezettek erre vonatkozólag.
Nógrádi gondolt már arra is, hogy megírja ezeket a történeteket, de visszatartotta, hogy ha ezek nyilvánosságra kerülnek, akkor mit fog majd erről írni mondjuk a Kuruc.info. Ennek ellenére azon a véleményen van, hogy a közösségben mindenképpen beszélni kell ezekről az esetekről. Hegedűs Pál viszont úgy gondolja, hogy amikor a közösséget kell megtisztítani, akkor nem lehet azzal foglalkozni, hogy mit írnak majd az antiszemiták.
Hogy a nyilvánosság kizárása mennyire nem jó ötlet, arra jó példa az a rövid történet, amelyet Steiner Zsófia mesélt el korábban egy amerikai zsidó nőről, aki felhívott egy segélyvonalat, hogy beszámoljon zaklatásának részleteiről, és segítséget kérjen. Amikor beszélgetőtársa meghallotta, hogy az esetben két zsidóról van szó, akkor rácsodálkozott, hogy az nem lehet, a zsidók nem csinálnak ilyet. A nő ezzel megszakította a beszélgetést, és ezután még évekig képtelen volt segítséget kérni.
Védelmi mechanizmusok
Egy ifjúsági táborban olyan is előfordult, hogy fiatalabb korcsoportba tartozó fiúk a táborban az okostelefonjukon pornófilmet néztek. Mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyet láttak, nem is igazán tudták rendesen feldolgozni azt, és emiatt elkezdték zaklatni a lányokat is. Nógrádi Noá úgy ítéli meg, hogy a táborokban dolgozó madrichok nem tudják rendesen kezelni az ilyen szituációkat, ezért komoly képzésre lenne szükségük. A gyerekekkel foglakozó szervezeteknek akár még a szexuális felvilágosítást is be lehetne építeni az oktatási anyagába. Az ugyanis nem lehet megoldás, hogy akkor ne menjenek a gyerekek táborokba, ehelyett inkább a védelmi mechanizmusokat kellene kialakítani.
Pollák Ariel szerint is sok ilyen sztori forog a zsidó közbeszédben, szexuális visszaélésekről még rabbik kapcsán is hallani lehet, pedig az alapvető kellene, hogy legyen, hogy egy férfi oktató nem marad egyedül kettesben a női tanítványával.
A zsidó vallásba amúgy többféle védelmi mechanizmus is megjelenik, ilyen például a cniut, vagyis szerénység, a maga öltözködési előírásaival, vagy az érintés tilalma. Steiner Zsófia úgy véli, hogy a gyerekeket fontos megtanítani, hogy óvatosak legyenek, főleg az idegenekkel, hiszen jobb ha félnek, mint ha a bajba kerülnének. De a legfontosabb az lenne, ha már gyerekkorban természetesnek vennék, hogy nem nyúlhatnak hozzájuk, és ők sem nyúlhatnak másokhoz, ha azok nem akarják.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!