A szatmári haszidok nem ismerik el Izrael Állam létezését, a közösség vezetőjének dédunokája számára viszont mindennél fontosabb volt, hogy az izraeli hadseregben szolgálhasson. Még addigi életét is feladta, hogy álmát valóra válthassa.

A szatmári haszidok nem igazán vannak oda Izrael Államért, szerintük ugyanis, amíg nem jött el a messiás, nem is létezhetne ilyen ország. Chaim Meisels, a szatmári rebbe, Moshe Teitelbaum dédunokája azonban másképp gondolta mindezt, Izraelbe költözött, bevonult a hadseregbe, és tavaly már a tisztképzőt is sikeresen befejezte. Ezután egy hosszú Facebook-posztban mesélte el, hogyan is jutott el idáig.

Meisels Brooklynban született, és mint egy rendes szatmári haszid gyerek élte az életét, csak jiddisül beszélt, tanulta, amit egy rendes szatmári haszid gyereknek tanulnia lehetett, de úgy érezte, valami hiányzik az életéből. 11 évesen azonban ellátogatott Izraelbe, és ez elég nagy hatással volt rá, úgy érezte megtalálta azt a hiányzó valamit, amit addig hiába keresett. Amikor pár nap után visszautaztak Brooklynba, egy teljesen más embernek érezte magát, úgy gondolta, végre kötődni tud valamihez.

A szatmári haszdiok azonban nem rajonganak Izraelért, Meisels ráadásul a rebbe unokája volt, így igazán senkivel sem tudott beszélni ezekről az érzéseiről. 15 évesen aztán már hosszabb időt tölthetett Izraelben, egy Bnei Brak-i jesivában tanulhatott egy éven keresztül, jobban megismerhette az országot, de mivel csak jiddisül beszélt abban az időben, nem tudott rendesen kommunikálni a haszidokon kívüli világgal.

Miután visszament New Yorkba, vásárolt magának egy okostelefont, ami amúgy tilos volt a jesivában, elkezdett angolul tanulni, elkezdte megismerni Izraelt és a tágabb világot is. 17 évesen eldöntötte, hogy el akarja hagyni a szatmári közösséget, és csak az tartotta vissza, hogy azok az ismerősei, akik otthagyták a haszid világot, nem igazán voltak sikeresek. A nagy társadalmi különbség és a nyelvi akadályok ugyanis nagyban megnehezítették új életük megkezdését.

Na, de mit tesz egy haszid fiatal, akinek komoly dilemmái vannak az életével kapcsolatosan? Természetesen egy rabbihoz fordul jó tanácsért. Meisels sem cselekedett másként, elment egy rabbihoz, és elmesélte neki, hogy már évek óta nem tartja rendesen a szombatot, és nem igazán tud ehhez az egészhez komolyan hozzáállni. A rabbi rögtön meg is találta a megoldást a fiatal fiú problémájára: meg kell házasodnia, és akkor minden rendben lesz.

Két héttel később, pár óra ismerkedést követően már el is jegyzett egy lányt, akivel aztán összeházasodott. Az esküvő után azonban úgy érezte, hogy nagyon nem tud ráhangolódni újdonsült nejére, és csak Izrael járt folyton a fejében. „Én Izraelre gondolok, ő pedig arra, hogy mit mondott a rabbi” – írja.

Nem sok idő elteltével a felesége gyereket várt, de Meisels már sem tudott tovább maradni, így hát elbúcsúzott a feleségétől, a közösségtől, és otthagyta a szatmári haszidokat. A családjának nagy része ezért megszakította vele a kapcsolatot. New Yorkban maradt, a nulláról kezdett új életet, meg kellett tanulnia, hogyan lehet nem csak fekete-fehér ruhákba öltözködni, hogyan lehet más emberekkel kommunikálni. Talált munkát, és elkezdett dolgozni.

Egy évre rá, hogy elhagyta a haszid közösséget, úgy döntött be fog vonulni az izraeli hadseregbe. Először egy Garin Tzabar elnevezésű alija-program keretében próbálkozott, de ott elhajtották, hogy 19 évesen, elváltan, gyerekkel, nem igazán tartozik a célcsoportba. Az ismerősei sem biztatták, mindenki azt monda, hogy nem neki való a katonai szolgálat.

Ennek ellenére, saját költségén Izraelbe utazott, ahol egy egyedülálló katonákat támogató szervezettől kapott segítséget, és 2014 augusztusában be is vonult. Először héberül tanult pár hónapig, majd a Goláni gyalogosdandár egyik elit alakulatához került. Amikor bevonult, nem merte elmondani senkinek a történetét, attól tartott, hogy alkalmatlannak nyilvánítják majd, ha kiderül, milyen környezetből érkezett. Alkalmatlanságról szó sem volt, de az elit egységben lassabban fejlődött, mint a többiek, és ezért nem engedték, hogy parancsnoki képzésre mehessen.

Végül úgy döntött, hogy jobb lesz neki a sima gyalogezredeknél, ahol már jobban tudott helytállni, így elmehetett parancsnoki, majd pedig tiszti képzésre is. Ezt fejezte be nemrégiben sikerrel, így ma már az izraeli hadsereg tisztjeként szolgálhatja az országot.

Meisels, aki amúgy nem távolodott el teljesen a vallástól, ma Jeruzsálemben él. A lánya, akit szintén hátrahagyott, hogy beteljesítse nagy álmát, már négy éves lett azóta, a családja viszont nem engedi, hogy kapcsolatban legyen vele. Meisels azt reméli, hogy egy napon majd elmagyarázhatja neki, hogy miért hagyta el, és miért költözött Izraelbe.

„Szeretném elmagyarázni neki, hogy egy másik utat választottam, és hogy attól még nagyon szeretem a családomat, hogy ők ezt nem képesek megérteni és elfogadni. Olyan utat választottam, amelyben felépíteni és megvédeni a zsidók államát, nem kevésbé hatalmas és fontos feladat, mint a Tóra tanulmányozása” – írja a szatmári rebbe dédunokája a Facebookon.

Miri Milstein a guri haszid közösséget hagyta el, az ő története itt olvasható: