A kiszáradó Holt-tenger körül egyre több víznyelő jelenik meg, amelyek még a turistákra is veszélyt jelenthetnek.

Az Izrael és Jordánia közé beágyazódott Holt-tenger rendkívül sós – 34%-os sótartalmú – vizéről híres, mely tízszer több ásványi anyagot tartalmaz, mint az óceán. Másik különlegessége, hogy itt található 429 méterrel a tengerszint alatt a Föld legalacsonyabb pontja is. A csodás vidék azonban pusztulóban van.

A Holt-tenger vízterülete évtizedek óta egyre gyorsabban csökken. Ezért részben a tavat tápláló legfontosabb víz, a Jordán folyó elvezetése felelős, melyben a korábbi mennyiség helyett most csak ötödannyi víz érkezik. További problémát okoz a déli területeken az ásványi anyagok nagy tömegű kitermelése, ahol a víz kipumpálásával dolgoznak. Ennek eredményeként a vízszint minden évben nagyjából egy métert csökken.

Ahogyan a vízfelszín visszahúzódik, úgy a friss talajvíz felgyülemlik, mely feloldja a kiült sót, így jókora föld alatti üregek jönnek létre. Ezek később gyakran beszakadnak, így hatalmas víznyelők tátongnak a part mellett. Azt azonban, hogy hol fog a következő omlás bekövetkezni, sajnos nehéz megjósolni.

A Holt-tenger körül az első víznyelőkre az 1970-es években figyeltek fel, ám egyre több jelenik meg belőlük, így akár a turistákra is veszélyt jelenthetnek. A legnagyobb lyukak akár 25 méter mélyek és 40 méteres átmérőjűek is lehetnek. Sok esetben azonban ennél is nagyobbra nőnek, amikor az összeérő üregek egybeomlanak. A vidéken máris több mint 6500 víznyelőt tartanak számon, melyek többsége a nyugati partokon található.