Több mint 200 ezer zsidó haláláért lengyelek voltak a felelősek
Az új lengyel törvény akár börtönnel is büntetné azokat, akik a lengyelek felelősségét vitatnák a holokauszttal kapcsolatban. A történészek azonban egészen más véleményen vannak.
A lengyel parlament által nemrég megszavazott törvény szerint pénzbírságra, de akár még három év börtönre is ítélhetik azokat, akik a holokausztban való részvétellel vádolják a lengyeleket, vagy lengyel haláltáborokat emlegetnek. A lengyel kormány annyira rápörgött arra, hogy az országot és a lengyel népet kizárólag áldozatszerepben tüntesse fel a II. világháborúban, hogy Mateusz Morawiecki miniszerelnök nemrég már a zsidókat is képes volt a holokauszt elkövetői közé sorolni.
A lengyel kormány legújabb elképzelése szerint létrehoznának egy „polokauszt múzeumot” is, ahol a holokauszt idején meggyilkolt lengyeleknek állítanának emléket. A tervet előterjesztő Jaroslaw Sellin kulturális miniszter-helyettes szerint erre azért van szükség, hogy az emberek megismerhessék a lengyel nép szenvedésének történetét, és végre világossá váljék, hogy a lengyelek rögtön a zsidók után következtek Hitler halállistáján.
Hogy a lengyel kormánynak miért van minderre szüksége, arra jó magyarázatot adhat Mikolaj Winiewski, a Varsói Egyetem kutatójának véleménye, amely az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Kara és a Political Capital közös konferenciáján hangzott el a múlt hónapban. Winiewski szerint a lengyel nemzeti identitás része az áldozatszerep, amit II. világháborúban elszenvedett sérelmekért éreznek magukénak. A zsidók viszont a holokauszttal veszélyeztetik ezt a nemzeti identitást, hiszen így versenyhelyzet áll elő a legnagyobb áldozat szerepére. A múlt ugyanis Lengyelországban sem volt a legtökéletesebben feldolgozva, a már nem létező zsidók ezért még mindig fenyegetést jelentenek, hiszen az ország legsötétebb korszakára emlékeztetnek.
Az emlékezés viszont úgy látszik nem a jelenlegi lengyel kormányzat erőssége, több lengyel történész és újságíró által írt könyv és tanulmány cáfolja meg a már törvény által is hivatalossá vált lengyel álláspontot. Az egyik legátfogóbb ilyen munka Jan Grabowski, Kanadában élő lengyel történész Vadászat zsidókra című, 2011-ben megjelent könyve. Ebben Grabowski három éves kutatómunka alapján tárja fel azt a jelenséget, amikor azokat a zsidókat kutatták fel és gyilkolták meg, akiknek sikerült a deportálások elöl valahogyan elrejtőzniük. Grabowski szerint ez a vadászat ugyan németek irányítása alatt zajlott, de lengyelek hathatós közreműködésével volt annyira hatékony, hogy a nagyjából 250 ezer elrejtőzött zsidóból alig 35 ezernek sikerült túlélnie.
Az Ottawai Egyetemen kutató Grabowski könyvében több példát is hoz olyan esetekre, amikor a zsidókat pénzért bujtató lengyelek meggyilkolták vagy átadták a rendőrségnek a náluk menedéket kérőket, miután azok pénze elfogyott, és nem tudtak tovább fizetni a rejtekhelyért. Az ilyen események miatt a történész arra a következtetésre jutott, hogy a rejtőzködő zsidók nagy része a lengyelek árulásának köszönhetően pusztult el. Grabowski édesapja egyébként szintén holokauszt-túlélő, aki Varsóban rejtőzködött, és részt vett a lengyel ellenállás 1944-es felkelésében is. Anyai ágról pedig egy régi lengyel, keresztény nemesi családhoz tartozik.
Grabowski amúgy azon a véleményen van, hogy a törvény ellen igen vehemensen tiltakozó Izraelnek nem kellene állami szinten semmiféle párbeszédet kezdenie a lengyel kormánnyal erről a témáról. A történész úgy véli, hogy a lengyelek holokausztban betöltött szerepét először Lengyelországon belül, a társadalom különböző szintjein kellene tisztázni. A történész szerint a Lengyelországot jelenleg egy nacionalista és antidemokratikus kormány vezeti, amely olyan törvényeket hoz, mint amilyeneket Törökországban vagy Iránban szokás.
Havi Dreifuss, a Tel-Avivi Egyetem történésze már Morawiecki kijelentésére reagálva nyilatkozta, hogy a holokauszt zsidó elkövetőivel kapcsolatban jelenleg is folynak kutatások. Izraelben például zsidókat is bíróság elé állítottak a holokauszt idején véghezvitt tetteik miatt, és bár nagyon marginális esetekről van szó, ez nem számít tabutémának. Dreifuss szerint a lengyel kormányfő kijelentése azonban csak a gyilkosok és az áldozatok közötti különbségek elhomályosítását szolgálja.
Ezek a különbségek viszont hatalmasak, hiszen míg a zsidók esetében csupán egy marginális jelenségről beszélhetünk, addig a lengyelek ellenséges viszonya az üldözött zsidókhoz Lengyelország nagy részén teljesen elfogadott normaként működött. A lengyelek ugyan gyűlölték és rettegtek a megszálló náci Németországtól, de sokuk a zsidók elpusztítását a háború pozitív hozadékaként fogta fel.
Az izraeli történész arra is felhívja a figyelmet, hogy az együttműködés motivációjában is lényeges az eltérés, hiszen míg a zsidók zömében a családjuk vagy a közösségük életének megmentése érdekében működtek együtt a nácikkal, addig a lengyeleket különböző motivációk vezérelték, amikor segítettek a németeknek zsidókra vadászni, és ezek között bizony elöklelő helyet foglal el a gyűlölet és az anyagi előnyök reménye.
Persze voltak lengyelek, akik valóban mentettek meg zsidókat, és a lengyel kormány is szeret azokra a fákra mutogatni, amelyeket a Jad Vasemben ültettek a lengyel Világa Igazai számára. Tény az is, hogy a fák alá helyezett névtáblákon lengyel nevek szerepelnek a leggyakrabban. Ennek ellenére jobban kifejezi a lengyelek holokauszt ideje alatti ténykedését Irena Sendler kijelentése. A lengyel Sandler Varsóban mentett meg több száz zsidó gyereket, a németek emiatt megbüntették és megverték. A háború után Sendler azt nyilatkozta, hogy Lengyelországban a holokauszt idején könnyebb volt egy tankot a szőnyeg alá elrejteni, mint egy zsidó gyereket keresztények otthonában.
Dreifuss úgy véli, hogy mindezek ellenére nincs vita zsidók és lengyelek között. A történész szerint azok között van vita, akik a történelmet tények és dokumentumok alapján szeretnék megítélni, és akik nem hajlandóak a nyitott párbeszédre.
Grabowski szerint mindenki, aki keresztülment a II. világháború borzalmain Kelet-Európában, az nem úszta meg ilyen vagy olyan sérülés nélkül. A holokausztnak ugyanis nem voltak passzív szemlélői, mindenki tett valamit, és így vagy úgy mindenki részt vett benne. Voltak olyanok, akik saját akaratukból tették, voltak, akiket kényszerítettek rá, és voltak akik a függöny mögül nézték végig, ahogy a zsidókat lengyel parasztok kísérik a rendőrségre vagy gyilkolják meg.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!