Gyűlölné, ha kötelező lenne akkor is beállnia a konyhába, amikor nincs kedve. Fűszeres Eszter szerint fontos volna, hogy az étkezés közös öröm legyen a család számára, mert a főzés nem csak a nők kötelessége. A népszerű gasztrobloggernek most főzőtanfolyama indul a Csányi5-ben, mert úgy véli, a gasztronómián keresztül lehet élő zsidó identitást kialakítani. Az interjúból az is kiderül, mi köze a sóletnek a Sorosozáshoz!
Sabbati vacsorafőzésre várod az érdeklődőket a Csányi5-be február 22-dikén. Mire számíthatunk az esten?
Ez az alkalom a zsidó ünnepekhez kapcsolódó, új főzőtanfolyam első része lesz, ahol közösen készítünk el jellegzetes zsidó ételeket. Most a sabbati vacsorához sült csirkét, köreteket csinálunk, és előre begyúrt tésztából barcheszt fonunk, amelyet mindenki otthon megsüthet. A sült csirke látszólag nem bonyolult étel, de kevesen tudják jól elkészíteni. Kétórásra tervezzük a programot, a résztvevők megkapják a recepteket is, beszélgetünk majd arról, milyen egy kóser vacsora és a végén még enni is fogunk.
Félig-meddig neked is kóser a háztartásod otthon.
Tréfli és húsos kóser konyhát viszek, két sütőm van, és a zsidó ünnepeken kóser ételeket eszünk.
El tudod képzelni, hogy valaki csak annyit tartson a kóser étkezési szokásokból, hogy nem eszik disznóhúst?
Persze, szerintem ez is nagy előrelépés lenne a magyar zsidó családok részéről.
Miért fontos, hogy visszatérjünk a kóser konyhához? Csak a hagyományőrzés miatt?
Az étkezés nagy összetartó erő egy közösségben. Például sok olyan amerikai zsidó van, aki nem tartja a vallást, de otthon csak kóser ételeket eszik, kóser konyhát visz. De nem csinál mondjuk gondot abból, hogy egy-egy nyaralás alkalmával lazítson a szabályokon, és jelentkezzen akár egy sonkatúrára, aztán otthon újra visszatér a kóserséghez. Ez fontos, mert ha minden szokást feladunk, akkor elhagyjuk a zsidóságunkat is.
Ez azt jelenti, hogy a gasztronómián keresztül lehetne közös, élő zsidó identitást kialakítani?
Számunkra például ez volt a megtartó erő. A családban már a nagyanyám sem volt vallásos, de az ételek – a maceszgombóc leves, a sólet és a zsidó tojás – megmaradtak. Így hát mi is ezen az úton indultunk el a férjemmel a zsidóság felé.
A Fűszer és Lélek című blogot 10 éve írod, ahol a kezdetektől publikáltál zsidó recepteket. Mióta foglalkoztat komolyan, mit jelent számodra a zsidóság?
13 éve, a kisfiam születésekor kezdett ez a kérdés igazán érdekelni. A blognál már tudatosan döntöttem úgy, hogy vállalom a zsidóságom. Egyébként is szerettem volna valami mást nyújtani az akkor már létező gasztro-blogokhoz képest. Nagyon érdekes, hogy abban az időben még egyáltalán nem kellett moderálnom a kommenteket, nagyon kedves visszajelzéseket kaptam. Most viszont kénytelen vagyok ellenőrizni, mi jelenhet meg a kommentek között, mert elképesztő, milye megjegyzések vannak egy-egy recept alatt.
Antiszemita kommentekre gondolsz?
Igen, ez nyilván összefügg az olvasók számának növekedésével is, de az utóbbi időben ez a jelenség látványosan erősödött. Pedig az egész nevetséges! Mi köze van egy sólet receptnek Soros Györgyhöz?
A kommentek alapján, mit gondolsz, a Soros ellenes kampány erősítette az antiszemitizmust Magyarországon?
Egyértelműen. A kommentekből nehéz megítélnem, hogy azok lettek-e aktívabb antiszemiták, akik eddig is azok voltak, vagy a kampány azokban is elültette az antiszemitizmus csiráját, akikben eddig nem volt meg.
Korábban azt mondtad, az utóbbi tíz évben nagy változáson ment át a magyar zsidó konyha. Mennyien főznek otthon zsidó ételeket?
Általában inkább az a jellemző, hogy egy-egy jó receptet vesznek át az emberek. A rabbik jóindulatú becslése szerint is maximum 150 családnak van kóser háztartása Magyarországon. Bizonyos étkezési szokásokat jobban tartanak azok a zsidók, akik tartják az ünnepeket. Náluk például gyakori, hogy nem esznek Pészachkor kovászost. De a magyar zsidók is inkább az izraeli recepteket készítik el, nem a hagyományos, askenázi ételeket. Hiszen bármennyire finom a sólet, azért nyáron mégis jobban esik az embernek egy jó kis izraeli saláta.
Egy kutatás szerint a magyarok fele egyáltalán nem eszik együtt a családjával. Szerinted ez jellemző a zsidó családokra is?
Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ma is sok a gondoskodó, jiddise mame a zsidó nők között, akik szeretik minden jóval ellátni a gyerekeiket, néha még túlzottan is. Például, amikor a fiam néhány másik társával elutazott Amerikába, annyi ételt kaptak otthonról, hogy az egy hétre elég lett volna mindenkinek. Mintha attól féltünk volna, hogy a gyerekek éhen halnak, pedig csak egy repülőutat kellett megtenniük, ahol meleg ételt is kaptak. De ez a gondoskodás akkor is jellemző, ha Sabbatkor összejövünk a barátainkkal. Mindenki hoz valamit, és jókat eszünk.
https://www.facebook.com/events/1576777219104573/
Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének többször együtt enni, de nem tudják, hogyan tudnák ezt megszervezni?
Tudatosan kell úgy alakítani a hetet, hogy legalább egyszer legyen ilyesmire alkalom. Tudom, ez erőfeszítést igényel a szülőktől, de garantáltan megéri. A közös étkezések pótolhatatlan élményt is nyújtanak, hiszen ilyenkor lehetőség nyílik egymás megismerésére. Ezért szeretem a Sabbatokat is. Együtt vagyunk néhány órát, aztán a gyerek ugyanúgy elmehet bulizni.
Ti szoktatok együtt főzni? Sokak számára az is gond, hogyan működjenek együtt másokkal a konyhában.
Nekem is nehéz volt megszokni, hogy főzés közben a gyerek összekoszolja a konyhát. De őszintén, olyan nagy baj, ha néha leejt a földre egy-egy tojást? Én leszoktattam magam arról, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Ma pedig már ott tartunk, hogy teljesen zökkenőmentesen főzünk együtt a 14 éves gyerekemmel, és közben nagyon jókat beszélgetünk.
Sokan azért nem szeretnek főzni, mert úgy érzik nem kapnak elég elismerést a munkájukért. Ezen hogy lehetne szerinted változtatni?
Jó lenne, ha nem az lenne a normális, hogy csak a nők főznek otthon, a férfiak pedig leülnek a tévé elé. Az én férjem is beáll a konyhába, szokott vásárolni is, még akkor is, ha az esetek nagy részében én csinálom mindezt. Nem szabadna kínos kötelességgé tenni a főzést. Én például gyűlölném, ha akkor is kellene főznöm, ha nincs hozzá kedvem. Ha a férj nem tud főzni, és a család megengedheti magának, nyugodtan el lehet menni időnként étterembe is.
Mi az egészséges arány az otthoni és a házon kívüli étkezés között?
Az lenne az ideális, ha hetente háromszor étterembe járnának az emberek. De tudom, ez a legtöbb család számára megfizethetetlen. A magyarok 75 százaléka legfeljebb ötévente, ünnepek alkalmával jut el étterembe. Ráadásul sokak szerint otthon sokkal finomabbak az ételek, mint a közeli vendéglőkben. Ez elég elszomorító képet ad a vendéglátóhelyek színvonaláról is.
Könnyű veled étterembe menni?
Elég válogatós vagyok abban, hova ülök be, és mérges vagyok, ha nem jól készítenek el egy ételt. De általában megtartom magamnak a véleményem. Azért viszont nagyon hálás lennék, ha a barátaim többet főznének nekem. Sajnos sokan félnek attól, hogy én jobb vagyok, és ettől elbátortalanodnak.
Ez azt jelenti, hogy vendégségbe is vinned kell magaddal ételt?
Igen, vagy megkér a háziasszony, hogy főzzünk együtt. Pedig néha nekem is jól esne egy kis kényeztetés, és imádok olyan, akár egyszerű, ételeket is enni, amiket én magamnak nem készítek el.
