A menekülteknek még nem sikerült átvenniük a zsidók és a cigányok helyét

Szembenézés a romaellenességgel és az antiszemitizmussal címmel rendeztek konferenciát, amelyen kutatók és civil szervezetek munkatársai próbáltak valamilyen választ találni azokra a kérdésekre, hogy mit tudunk és mit tehetünk a zsidók és a cigányok gyűlölete ellen.

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben a magyar kormány mindent megtesz a menekültek démonizélásának érdekében, a romaellenesség és az antiszemitizmus koránt sem látszik alábbhagyni Magyarországon. Azzal, ugyanis hogy központilag behoztak egy újabb gyűlölni való csoportot, a magyar társadalom erre hajlamos része még nem fogja jobban kedvelni azokat, akiket eddig olyan kitartóan utálhatott. Többek között ezt tudhattuk meg az ELTE Pedagógia és Pszichológiai Kara és a Political Capital közös konferenciáján, amelyen kutatók és civil szervezetek képviselői két nagy kérdésre keresték a választ: mit tudunk a magyarországi roma-, illetve zsidóellenességről és mit tehetünk ellene?

Ugyanolyan mégis teljesen más

Már a romaellenesség és az antiszemitizmus közti különbségek és hasonlóságok elemzése elég szépen megmutatja, hogy itt mennyire más problémáról van szó, még azután is, hogy a Kende Anna és munkatársai által készített felmérés eredménye nagyjából ugyanazt a gyűlölködő társadalmi csoportot azonosította be mindkét esetben. Eszerint a cigányokat és a zsidókat nemre és korra való tekintet nélkül a legnagyobb arányban azok utálják, akik egy egész jól behatárolható módon egy alacsonyan iskolázott, nemzeti felsőbbrendűségben hívő, magukat jobboldalinak valló csoporthoz tartoznak.

Political Capital: A short video on anti-Semitism in Hungary
Political Capital’s short video about the problems in Hungarian anti-Semitism. Data sources: Action and Protection Foundation András Kovács Fundamental Rights Agency Medián Political Capital Tárki See more details at http://deconspirator.com/anti-semitism/ http://www.politicalcapital.hu Made by Tactical Studios at Tactical Technology Collective. With generous support from Open Society Foundations. 2014

A gyűlöletet motivációja azonban igencsak megoszlik a csoporton belül, hiszen míg a zsidókat leginkább ideológiai alapon utasítják el, addig a romák esetében a személyes tapasztalatot jelölték meg utálatuk forrásaként. A motivációban azért akadnak közös elemek is, ilyen például a fenyegetettség érzése, a gyűlölködők ugyanis fenyegetve érzik magukat a számukra láthatatlan, de köztük élő, tehát nyilván rejtőzködő zsidóktól, csakúgy mint a szegreáltan élő és egyre növekvő létszámú romáktól. Ez a fenyegetettség pedig a fenti csoportra jellemző biztonságérzet és stabilitás elvesztésének lehetőségéből fakad.

Ha viszont a romaellenességet és az antiszemitizmust politikai környezetbe helyezzük akkor rögtön három lényeges különbséget fedezhetünk fel – derült ki Krekó Péter, a Political Capital igazgatójának előadásából. Az első a sztereotípiákban rejlő eltérések, amelyeket persze a leleményesebbek simán össze is tudnak kombinálni, ilyen például az a népszerű összeesküvés-elmélet, ami szerint a zsidók a háttérből irányítják a romákat. A második különbség a gyűlölködés társadalmon belüli eloszlásában található, hiszen míg az antiszemitizmus leginkább a bal-jobboldali skála két szélső pontjára jellemző, addig a romaellenesség a társadalom többségéről elmondható. A harmadik eltérés pedig az időbeni eloszlás, a zsidók utálata például megerősödik választási években, ilyen volt például 2010, amikor a Jobbik először bekerült a parlamentbe, és sok eddig rejtőzködő antiszemita úgy gondolta, hogy itt az ideje előbújnia. A romákat ezzel szemben politikai retorikától függetlenül, állandó jelleggel tudják gyűlölni.

A történelem a válasz

A politika azonban nem csak Magyarországon játszik rá a gyűlölködés sok évtizedes népi hagyományaira. Szlovákiában például – ahogy azt Barbara Lasticova, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa megjegyezte – nagyjából mindenkit utálnak, a zsidókat, a cigányokat, a magyarokat és persze legújabban a muszlim migránsokat. A politika és a média pedig ahogy tudja kihasználja ezeket az érzelmeket, nemrég például a szlovák belügyminiszter rendőrségi egyenruhában tartott sajtótájékoztatót a cigányok által elkövetett bűncselekmények arányának növekedéséről, mindezt egy romák általa lakott település kellős közepén. A szlovák belügyminiszter amúgy egyáltalán nem jogosult semmiféle egyenruha viselésére. De a szlovák állami televízió sem fogta vissza magát, amikor egy folklór műsorban, ahol roma táncosok is szerepeltek, arról értekeztek, hogy a cigányok azért olyan jó táncosok, mert állatiasabbak, és ezért jobban érzik a ritmust.

Lengyelországban viszont nem a romákkal, hanem az országban egyébként már szinte nem is létező zsidókkal szeretnek riogatni a politikusok, de a más okból kifolyólag szintén nem létező migránsok is megfelelően használhatók a populista pártok céljaira. Erről már Mikolaj Winiewski, a Varsói Egyetem kutatója beszélt. Szerinte a lengyeleket azért lehet képzeletbeli zsidókkal riogatni, mert a lengyel nemzeti identitás része az áldozatszerep, amit II. világháborúban elszenvedett sérelmekért éreznek magukénak. A zsidók viszont a holokauszttal veszélyeztetik ezt a nemzeti identitást, hiszen így versenyhelyzet áll elő a legnagyobb áldozat szerepére. A múlt ugyanis Lengyelországban sem volt a legtökéletesebben feldolgozva, a már nem létező zsidók ezért még mindig fenyegetést jelentenek, hiszen az ország legsötétebb korszakára emlékeztetnek.

Miért van az, hogy az Egyesült Államokban, ahol igen sok zsidó él, csak alig tapasztalható antiszemitizmus, Lengyelországban, ahol viszont már szinte egyáltalán nem élnek zsidók, az antiszemitizmus még mindig jelentős? – teszi fel a kérdést Gilad Hirschberger, az izraeli Interdiszciplináris Központ munkatársa. A válasz pedig a történelem, amelynek legsötétebb korszakát sem Magyarországon, sem Lengyelországban nem sikerült rendesen kibeszélni. Csak két példa az utóbbi napok eseményeiből: a Horthy Miklós emlékére a nemzetközi holokauszt emléknapra szervezett, de végül a nagy felháborodás miatt elmaradt mise, és az a lengyel parlament alsóháza által megszavazott törvény, amely szabadságvesztéssel büntetné azokat, akik a lengyelek felelősségét firtatni merészelnék a zsidók tömeges meggyilkolásában.

A politika nem érdekelt a helyzet javításában

A Political Capital valami megoldásfélét is megpróbált kidolgozni, és szakemberek, civil szervezetek bevonásával összeszedték a lehetséges válaszokat a zsidó- és romaellenesség problémájára. Persze, ahogy a motiváció eltérő volt a két esetben, a megoldásra is különböző javaslatok születtek. Az antiszemitizmus esetében inkább az oktatás és az előítéletek csökkentése került elő, a cigányellenesség megoldását pedig inkább az együttélés és az integráció javításában látták. A legfőbb probléma azonban, hogy az állam elzárkózik, a politikusok nem akarnak ezzel a témával foglalkozni, a civil szerveztek pedig legtöbbször projektalapon működnek, így nincs elég idejük komolyabb eredményeket elérni.

A politika egy részének ráadásul – ahogy Kovács Mónika, az ELTE PPK munkatársa fogalmazott – érdekében áll a konfliktusok fenntartása. Ami abban is látszik, hogy Magyarországon különösen magas a különböző társadalmi csoportok közötti feszültség, legyen az idősek és fiatalok vagy éppen gazdagok és szegények között. Beszedés volt még Csepeli György megjegyzése is, miszerint hiába születnek évek óta ugyanazok a lehangoló kutatási eredmények, érdemben viszont nem történik semmi.

Minden nehézség ellenére többféle irány is lehetséges a roma- és zsidóellenesség enyhítésére, Anca Minescu, az ír Limerick Egyetem kutatója szerint először is mindenkinek saját magát kellene megismernie, és akkor könnyebben meg tud birkózni saját félelmeivel, és nem fog más csoportoktól rettegni, így aztán gyűlölni sem fogja azokat. De persze szükséges lenne ehhez a politikai attitűd megváltozása és a személyes kapcsolatok kialakítása. Koczé Angéla, a CEU munkatársa úgy látja, hogy inkább szemléletváltásra lenne szükség abban, hogyan jelenik meg a cigányellenesség strukturális és intézményi szinten, szerinte ugyanis nem igaz, hogy csak a zsidókban látnak veszélyt, a romák által sűrűn lakott régiókban ugyanis a szűkös források miatt komoly versenyhelyzet áll elő a romák és nem romák között.

Kovács Mónika szerint nincs mit csodálkozni a hazai roma- és zsidóellenességen, amikor az iskolákban nincs emberi jogi és demokrácia oktatás, és ezért hiányzik a társadalomból a befogadási attitűd. A miénk ugyanis egy igen szorongó társadalom, amely állandóan verseng, és így igen nehéz bármilyen integrációt véghezvinni. Az előítéletesség pedig csak egy tünete mindennek. A megoldás az új értékek bevonása lenne, kisebb versengéssel, kisebb fenyegetettséggel, ami nagyobb biztonságérzetet és nagyobb szolidaritást eredményezne. A politikai elit azonban pont ezt a fenyegetettséget használja ki, ezen élősködik és ezáltal tartja fenn a feszültséget.

Előítéletei mindenkinek vannak

A kutatók után olyan civil szervezetek képviselői is megosztották tapasztalataikat, akik a mindennapokban is küzdenek a romaellenességgel és az antiszemitizmussal. Az egyik központi kérdés itt az volt, hogy kell-e egyáltalán csökkenteni az előítéleteket. Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány munkatársa szerint előítéletei mindenkinek vannak, és azt kellene tudatosítani az emberekben, hogy a politika és a média hogyan próbálja felerősíteni ezeket a már meglévő előítéleteket. Béres Tibor, az Autonómia Alapítvány munkatársa úgy látja, hogy a politikai légkör nem igazán kedvező az előítéletek csökkentésére. Éppen ezért amit helyi szinten, a kisebb szervezetek el tudnak érni, az nagyban, országos szinten már nem fog működni. Az Európai Unió által támogatott programok mind kisiklottak, a pénzt pedig ellopták.

Abban Setét Jenő az Idetartozunk Egyesület munkatársa is egyetért, hogy a politikai akarat nincs meg az előítéletek csökkentésére, éppen ezért programokkal nem lehet ezt elérni. Ők elsődlegesen az egészséges roma identitást próbálják erősíteni. Setét szerint a média olyan formán képes manipulálni az embereket, hogy még a cigánytelepen élők is elkezdtek rettegni a migránsoktól, mintha a migránsok pont egy cigánytelepre akarnának menni munkanélkülinek. Az előítéleteket azonban csak a társadalmi többség tudja legyőzni. Béres Tibor tapasztalatai szerint ez elég nehezen menne, hiszen a magyar társadalom még a saját ügyei miatt sem hajlandó megmozdulni, ráadásul vidékre lehetetlen bármilyen üzenetet eljuttatni a manipulált média miatt.

Dés Júlia, a Haver Alapítvány vezetője szerint lehetőséget kell teremteni a párbeszédre, és annak ellenére, hogy ezekkel a beszélgetésekkel nem fogják megváltani a világot, ezek a kisebb tevékenységek mégis igen fontosak. A Haver például 20-25 középiskolába jut el rendszeresen, ami azért is lényeges, mert az iskolásoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi az, hogy zsidó, és pont ez a korosztály az, amely még alkalmas a párbeszédre. Setét Jenő viszont úgy látja, hogy már az is kihívás, hogy elismertessék a romákkal szembeni előítéletek tényét, a válasz általában hárítás és a rasszizmus tényének tagadása. A legjobb példa erre ahogy romagyilkosságok idején a rendőrség kezelni kezdte az ügyet. Először rögtön romákat tartóztattak le, és cigányok közötti leszámolások miatt kezdtek el nyomozni.

A Haver Alapítvány tevékenységéről készült riportunk itt olvasható: