Ha úgy gondoljuk, hogy van egy absztrakt, helyes zsidóság, amiből következik mindaz, ami bennünk jó, akkor könnyen jutunk arra a hibás következtetésre, hogy aki másképpen zsidó mint ami helyes, az nem jó.
Hanuka alkalmából arra kértünk zsidó közéleti személyiségeket, hogy fogalmazzák meg, miért lehet ma valaki büszke a zsidóságára, és szerinte mi az, amin változtatnunk kellene. Ma Horányi Gábor, a Lauder Javne Iskola igazgatójának gondolatait olvashatjátok.
Azt kérdeztétek, miért lehetek büszke a zsidóságomra, mintha valami olyasmit várnátok, hogy azt írjam, azért, mert a zsidók azok ilyenek vagy olyanok, ebben különbek, abban sikeresebbek.
Az én válaszom sokkal egyszerűbb: azért vagyok büszke a zsidóságomra, mert zsidó vagyok.
Büszkeségem tehát nem a zsidóságomból fakad, hanem zsidóságommal él együtt lelkemben.
Azért lehetek büszke, mert képes vagyok terveket magam elé tűzni, dolgokat végiggondolni, cselekedni, másokat lelkesíteni. Azért lehetsz büszke, mert képes vagy a jóra. Zsidóságunk tehát nem oka büszkeségünknek, hanem természetes velejárója mindannak, amik vagyunk, ha zsidók vagyunk. S ezzel már azt is előrevetítettem, hogy szerintem miben kellene változnia a zsidóságunkról való gondolkodásnak.
Ha úgy gondoljuk, hogy van egy absztrakt, helyes zsidóság, amiből következik mindaz, ami bennünk jó, akkor könnyen jutunk arra a hibás következtetésre, hogy aki másképpen zsidó mint ami helyes, az nem jó. Vagy arra, hogy jóságunknak és akkor nyilván hibáinknak is rajtunk kívül álló oka van, az hogy mennyire helyes a zsidóságunk. Tehát nem vagyunk felelősek önmagunkért, illetve csak egy dolgunk van a világon, a helyes zsidóságot választani, s akkor eltűnnek hibáink.
Ha viszont úgy gondolkodunk, hogy minden, ami bennünk jó, az nem zsidóságunk következménye, hanem lényünk része, melynek része zsidóságunk is, akkor úgy lehetünk zsidók, ahogy ez leginkább harmonizál lényünkkel, tehát mindazzal, amik vagyunk. S számomra ez a legtermészetesebb módja a zsidóságunknak.
