Schmidt Mária és Balog Zoltán emberminiszter avatták fel tegnap Kertész Imre emléktábláját a Nobel-díjas író születésének 88. évfordulóján. Az avatóra se az író kiadóját, se a barátait nem hívták meg.
Kertész Imre egykori lakóháza falán, a II. kerületi Török utca 3. szám alatt avatták fel tegnap az író emléktábláját. A 444 beszámolója szerint az emléktáblát a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és az általuk az író hagyatékának gondozására és emlékének ápolására alapított Kertész Imre Intézet állította.
A tavaly egymilliárd forintból elindított Kertész Intézet már számos kritikát kapott a portál szerint. Egyrészt Schmidt Máriáék nem egyeztettek senkivel az intézet létrejöttét megelőzően, ráadásul egy olyan közalapítvány kapta azt a feladatot, hogy a Nobel-díjas író emlékét ápolja, amelyik alapvetően nem foglalkozik irodalommal. Másrészt pedig Berlinben már 2002 óta létezik egy Kertész Archívum, amely igazgatója nemrég azt nyilatkozta, hogy a 35 ezer oldalas anyag mindenképpen náluk marad.
A 444 szerint így nem meglepő, hogy az erősen átpolitizált intézet olyan emléktábla avatót rendezett Kertésznek, ahová nem hívták az író barátait, kiadóját, a Magvetőt, illetve a Szépírók Társaságát, amelynek Kertész is tagja volt. Koszorúzott viszont Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere, Schmidt Mária, mint a Kertész Imre Intézetet létrehozó közalapítvány vezetője, Hafner Zoltán irodalomtörténész, az intézet munkatársa, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, korábbi államtitkár, Láng Zsolt, a II. kerület fideszes polgármestere, valamint Ács Margit, aki annak a Magyar Írószövetségnek a képviselője, amelyből Kertész már korábban kilépett a szervezetben megjelenő antiszemitizmus miatt.
Természetesen egy ilyen eseményen sem maradhatott el a jól megszokott kormányzati migránsozás. Az MTI például azt emelte ki Balog Zoltán beszédéből, hogy Kertész Imre mindent megtett a kisajátítás ellen, még élete végén is, amikor meglátta az Európát érintő migrációban azt a fenyegetést, amely „nemcsak életformánkat, hanem végső soron az európai szabadságot is veszélyezteti”. Balog szerint ugyanis Kertész életműve nem kisajátítható, sem kulturális, sem irodalomelméleti, politikai, etnikai, vallási, politikai, nemzeti vagy ideológiai alapon. Mondjuk pont ezzel az emléktábla avatással sikerült erre rácáfolni.
(444, MTI)
