Az Ószövetségben leírt napfogyatkozás változtathatja meg az ókori világ időszámítását

A valaha feljegyzett legrégebbi napfogyatkozás pontos idejét sikerült meghatározni brit kutatóknak: az időszámítás előtt 1207. október 30-án történt jelenség ismerete megváltoztathatja az ókori világ kronológiáját.

A szakemberek bibliai szövegek és ókori egyiptomi szövegek használatával finomítani tudták az egyiptomi fáraókra, köztük II. Nagy Ramszesz uralkodására vonatkozó adatokat. Eredményeiket a Royal Astronomical Society című folyóiratban mutatták be.

A kérdéses bibliai szöveg az Ószövetségben lévő Józsué könyvében szerepel, és évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat. Ebben olvasható, hogy miután Józsué Izrael népét elvezette Kánaánba – az ókori Közel-Kelet azon területére, amely a mai Izraelnek és palesztin területeknek felel meg – így imádkozott: „Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein”.

„Ha ezek a szavak egy valódi megfigyelést írnak le, akkor egy nagyon fontos csillagászati jelenség zajlott le. Az a kérdés, mit jelent pontosan a szöveg” – idézte Colin Humphreyst, a Cambridge-i Egyetem kutatóját a PhysOrg tudományos portál.

A szakértő kifejtette, hogy a modern angol fordítás, amely az I. Jakab angol király nevéhez fűződő 1611-ben megjelent fordítást követi, általában úgy értelmezi a szöveget, hogy a Nap és a Hold megállt. „Az eredeti héber szöveghez visszanyúlva azonban úgy véltük, alternatív jelentés lehet az, hogy a Nap és a Hold csak abbahagyta szokásos tevékenységét: abbahagyták a ragyogást. Ebben az összefüggésben a héber szavak egy napfogyatkozásra utalhatnak, amikor a Hold elhalad a Föld és a Nap között és a Nap nem ragyog tovább” – magyarázta.

Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a „megállni” igeként fordított héber szónak ugyanaz a gyökere, mint az ókori csillagászati szövegekben a napfogyatkozásokra használt babiloni szónak – tette hozzá Humphreys.

Arra, hogy az izraeliták Kánaánban voltak időszámításunk előtt 1500 és 1050 között, a Merneptah-sztélé szövegében is vannak utalások. A Merneptah-sztélé az időszámításunk előtt 1213-1203 között uralkodott Merneptah ókori egyiptomi fáraónak, II. Ramszesz fiának egy felirata, amely fekete gránitból készült sztélé hátoldalán található. A gránittömb ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.

A történészek korábban ezeket a szövegek vették alapul, hogy a lehetséges napfogyatkozásokat kutassák, de csak a teljes napfogyatkozásokat keresték, amikor a napkorong teljesen eltűnik a Hold mögött, amely közvetlenül a Nap és a Föld között halad el. Azt azonban nem vették figyelembe, hogy előfordulhatott gyűrűs napfogyatkozás, amikor a Hold látványa nem tudja a nagy távolság miatt teljesen kitakarni a napkorongot, ezért láthatóvá válik körülötte a „tűzgyűrű”. Az ókorban ugyanazt a szót használták a teljes és a gyűrűs napfogyatkozásra is.

A kutatók új módszert fejlesztettek ki, melynek segítségével meg tudták állapítani, hogy a Kánaánból időszámításunk előtt 1500 és 1050 között látható egyetlen gyűrűs napfogyatkozás 1207. október 30-án délután következhetett be. Ha ez helytálló, akkor nemcsak sikerült meghatározniuk a valaha feljegyzett legrégebbi napfogyatkozás pontos idejét, de évekre lebontható pontossággal határozhatják meg általa II. Ramszesz és fia, Merneptah uralkodásának dátumait.

„A napfogyatkozásokat gyakran használták viszonyítási pontként az ókori világban” – emelte ki Humphreys.

Az új kalkulációk szerint Merneptah uralkodása időszámításunk előtt 1210 és 1209 között kezdődött. Ismerve az ő és apja uralkodási idejének hosszát, megállapítható, hogy a Nagy Ramszeszek időszámításunk előtt 1276-tól 1210-ig uralkodtak.