1917. július 24-én, 62 éves korában meghalt Mai Manó fényképészmester, szakíró, a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től császári és királyi udvari fényképész. Mai Maanó maga korában a szakmán belül az egyik legnagyobb szaktekintély volt, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek.
Mai Manó 1855-ben, Pesten született zsidó családban May Emánuel néven. Apja Mai Henrik bölcseleti és orvosdoktor, anyja pedig Éliás Klára volt, utóbbi halála miatt Mai Manó kimaradt a gimnázium IV. osztályából, és már tizennégy évesen inaskodott Kalmár Péter Andrássy úti fényképésznél, miközben esténként rajziskolába járt. 1873 és 1878 között közös műtermet üzemeltettek mesterével, Kalmár és Mai néven.
Közben Grazban és itthon tanult tovább magyar mestereknél, a Borsos és Koller társulásnál, egyidejűleg letette az érettségi vizsgát is. 1878-ban már önálló fényképészként dolgozott, műterme a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út és Andrássy út sarkán álló kis házban volt berendezve. Bécsben foglalkozott gyermekfényképezéssel is. 1882-ben megvásárolta a Nagymező utca 20.-as számú épületet is (Mai Manó Ház), amit teljesen átépített a saját céljainak megfelelően.
1885-ben Mai Manó az évben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segély Egyletének, amely az inasok és segédek érdekvédelmi szervezete volt, de a mesterekről sem megfeledkezve, egyik kezdeményezője lett a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. Ennek keretein belül kidolgozta fotóoktatási programját, amit a vezetőség elfogadott, de megvalósítására valami okból nem került sor. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották, ami a szakma igazi elismerése, megbecsülése volt.
1885-től működött udvari fényképészként. Alapítója és főszerkesztője volt A Fény (1906-1918) című fényképészeti szaklapnak, amely máig felülmúlhatatlan etalonja a fényképészeti szaksajtónknak. Mai, hogy tökéletesítse tudását, beutazta Németországot, Olaszországot, Franciaországot. Kitüntetései késői verzóinak teljes felületét betöltötték. Szakirodalmi működéséért a Wiener Photographische Gesellschaft tüntette ki, ezüstérmet nyert Székesfehérváron 1879-ben, Triesztben 1882-ben.
Az 1885-ben Budapesten rendezett Országos Kiállításon gyermekfelvételeivel keltett feltűnést. A Millenniumi Kiállításon zsűritag volt, ugyanakkor királyi elismerést és állami ezüst érmet nyert. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel honorálták képeit. Egyszóval, amit fényképész a maga korában elérhetett, azt elérte. 1917-ben meghalt, a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Neje Rothauser Etelka volt, aki 1926-ban hunyt el, férje mellé temették. Műtermébe Mai utóda Weisz néven az Aradról Trianon után menekülni kényszerülő Weisz Hugó került, aki nem tudta már megismételni elődje teljesítményét.
Mai Manó halálának 100. évfordulójára a Mai Manó Ház egy ingyenesen látogatható kiállítással emlékezik meg.
