Michael Hasson az Egyesült Államokból alijázott Izraelbe, és igen hamar belekerült az izraeli hadsereg kellős közepébe. Ráadásul minden előzetes tapasztalat nélkül. Egy idő után pedig elkezdte dokumentálni a tartalékos szolgálat számára nem mindennapi eseményeit..

Michael Hassont 27 éves korában sorozták be először az izraeli hadseregbe, rögtön tartalékosként, és annak ellenére került egy gyalogos egységhez, hogy azelőtt semmilyen katonai tapasztalata nem volt. Próbálta utánozni a többi, tapasztalt katona mozgását, de amikor arra került a sor, hogy felszálljon egy páncélozott szállító járműre, jelezte a parancsnokának, hogy soha életében nem ült még ilyenen, és mégis, mit kellene tennie. A parancsnok rövid megdöbbenése után közölte vele: ha úgy érzi, hogy fel fognak borulni, kapaszkodjon meg valamiben, amit stabilnak gondol.

Két óra masszív porszívás után meg is érkeztek egy hadgyakorlat kellős közepére, ahol fegyvert kellett használnia (azelőtt talán, ha 20 golyót lőtt ki életében), és minden egyes ágyúlövéstől újból és újból összerándult a gyomra. Nem igazán értette, hogy lehet körülötte mindenki annyira nyugodt. A hadgyakorlat végéig azonban nem tudta kihúzni, súlyos kiszáradással vitték el a laktanya orvosi rendelőjébe. Bár először úgy volt, ezek után nem maradhat az egységnél, valahogy a végén mégis ott maradt, és egy idő után elkezdte megörökíteni a számára egyáltalán nem mindennapi eseményeket.

Bár megszoknia sosem sikerült, hogy a civil élet kellős közepéről minden évben elrángatják katonának, még azután is bevonul, hogy életkora alapján már nem lenne köteles erre. Az ismerősei nem is értik, hogyan öltheti magára az egyenruhát valaki 40 fölött olyan lelkesedéssel, mintha 18 éves lenne, és éppen most készülne szolgálatának első napjára. „Nem értik, hogy egy olyan valaki számára, aki a diaszpórában, zsidó gyerekként nevelkedett, sosem fog elmúlni az a lelkesedés, hogy a zsidó állam hadseregében szolgálhat” – mondja Hasson, aki persze minden alkalommal magával viszi a fényképezőgépét.