A hetek ünnepe az újrakezdést jelképezi

A peszach és savuot közötti időszak igen hasonló egy repülőgépen való utazáshoz: elindulunk valahonnan és megérkezünk valahová. Közben azonban sok minden történik.

Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a savuot, a kinyilatkoztatás napja. Addig is szorgosan számoljuk az ómer napjait.

Hajdanán, az ókori Izraelben az aratás pészách 2. napján kezdődött, és hétszer hét napon át, egészen az ötvenedik napig, sávuot (a hetek) ünnepéig tartott. A sávuot naptári időpontját, a többi ünneptől eltérően, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a pészách utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, mégpedig az, hogy a mi őseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kőtáblát, hogy aztán az abban foglalt tanítást terjesszék a Földön.

Az ünnep első éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön előírt rituáléja van: a szentírást magyarázó előadásokat tartanak és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A sávuot délelőtti istentisztelet központja a Tíz Ige (Parancsolat).

A második nap prófétai olvasmánya – „fügefa nem virágzik, szőlőtő termést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” – a minden csapáson túl élő és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apoteózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentőségéhez. (Hahn István: Zsidó Ünnepek és Népszokások)

A pészách és sávuot közötti időszak hasonló repülőutunkhoz. Pészách első éjszakáján elhagyták őseink Egyiptomot, és nekiindultak az ismeretlennek, remélve, hogy minél hamarabb elérik az ígéret földjét, Kánaánt.

A Tóra szerint minden zsidó köteles a Tóra-adás ünnepéig 7×7 napot számlálni. A midrás szerint ennek eredete az a 49 nap, amelyet az Egyiptomból kivonult zsidók örömteli előkészületekkel töltöttek el, mialatt „számlálták a napokat” a Tóra-adásig. Legtöbbünk az újdonság izgalmával vág neki az ismeretlennek, de időnként, vannak olyan pillanatok, amikor az ismeretlentől való félelem – teljesen érthető okokból – eluralkodik rajtunk. Több száz év rabszolgaság nem múlik el nyomtalanul egyik napról a másikra. Bár fizikailag megszabadultak őseink, lelkük mélyén még éltek a régi megszokások kötelékei és az ismeretlentől való rettegés.

A pészách és sávuot közötti időszak egy tanulási folyamat, lehetőség a régi, már felesleges szokások elhagyására, az újrakezdésre, melyen keresztül őseink – és rajtuk keresztül saját magunk is – nagyobb önismeretre tehetnek szert. Nem lehet véletlen, hogy a pészáchot, a fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte sávuot ünnepével, a Tóra-adás, vagy úgy is mondhatjuk, a lelki szabadság emléknapjával.

Na, de mindez hogyan kapcsolódik a 7-hez?

A hetes az újrakezdést jelképezi. A hét, mint időegység, egyértelműen zsidó találmány: a szentírás és a zsidó vallási gyakorlat révén terjedt el, akárcsak a heti munkaszüneti nap, szerte a világon. A hetes szám (sevá, a talmudi irodalomban röviden sev) és a szombat (sabat) is rokonai egymásnak a héber nyelvben. A Teremtés lezárásakor véget ér és egyben megkezdődik egy ciklus, amely hét „napig” tartott.

Minden egyes újszülött a teremtés csodája. Ezt a csodát ünnepeljük meg névadással életének nyolcadik napján, mikor élete első ciklusa a hetedik napon lezárul, és következő nap egy új kezdődik. A hetedik év a mezőgazdaságban a smitá év, a természet „szombatja”, amely után megújult erővel hozza termését. Izraelben szokás – főleg azoknál, akik valamilyen intézményben oktatnak – a hetedik évet szabaddá tenni és az időszak alatt (hetedik év) önmagukat fejleszteni.

Tehát az ómerszámlálás ideje egyben a fejlődés és megújulás időszaka is. Amikor a héber nyelvet tanítom, erre az időszakra fejezzük be a betűk tanulását. Mégpedig a következő okból. A héber nem csak egy a sok nyelv közül. Magában hordozza a zsidóság múltját, amely átfonja jelenünket, meghatározza jövőnk egy részét.

Pészáchkor elbeszéltük a 10 csapás történetét, amelynek következményeként elhagytuk Egyiptomot. Az ómer ideje alatt hétszer hét napot számolunk a vándorlás idejére, amelyet most élünk meg a jelen részeként. Sávuotkor a Tóra öt könyvét fogjuk átvenni.

Tehát 10+7+5 együtt 22-t tesz ki. A héber ABC betűinek száma, nem számolva a végződéseket: 22. Sávuotkor minden diák és tanulni vágyó olyan, mint őseink, akik megszabadulva a rabszolgaságból elindultak útjukra, még tudatlanul de elszántan. Sávuotkor a diákok már nem csak a betűket ismerik, hanem egy alap szókinccsel is rendelkeznek, amely megfelelő bázis továbbfejlődésükhöz. Csakúgy, mint őseink. A Tóra átvételének idején már rendelkeztek olyan tudással és tapasztalattal, amely lehetővé tette a törvények befogadását, ezek ismeretével folytatva útjukat céljuk felé.

A szerző rabbijelölt, az Abraham Geiger College tanulója, a Talmud nem csak Nőknek előadássorozat vendégelőadója.

A Talmud nem csak Nőknek következő tanítása a Savuot – a Bálint Ház Éjszakáján lesz:

Isten számolja a nők könnyeit!??

Hol a nők helye? A konyhában vagy a zsinagógában? A családban a férfi támogatása a feladata? De mit ér egy nő férj nélkül? Górcső alá vesszük, hogy milyen a nők helyzete, szerepe és megítélése a klasszikus zsidó forrásokban és ehhez képest mi a gyakorlat – avagy Talmud nem csak Nőknek. Az interaktív Talmud tanulást Wéber Edina vezeti, ami előtudást nem igényel. Az esemény ingyenes. Részvételi szándékot e-mailben ([email protected]) vagy a Bálint Ház Facebook eseményénél lehet jelezni.