Vagyis inkább így nem lett, Einstein ugyanis visszautasította David Ben-Gurion felkérését. „Mélyen megindított Izrael Állam ajánlata, és egyszerre tölt el szomorúsággal és szégyennel, hogy nem fogadhatom el” – válaszolta a Nobel-díjas tudós.
1952 novemberében elhunyt Chaim Weizmann, Izrael első elnöke. Az akkori miniszterelnök, David Ben Gurion pedig úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban élő Albert Einsteint kéri föl az ország következő elnökének. A washingtoni izraeli követség levelet is küldött Einsteinnek a Princetonra.
Az 1952. november 17-én keltezett levélben Abba Eban izraeli diplomata tolmácsolta Ben Gurion üzenetét. Eszerint szívesen látták volna Einsteint az ország elnökeként; arra kérték, fogadja el az ajánlatot, hogy a Kneszet, az egykamarás izraeli parlament is jóváhagyja a jelölést.
Ha elfogadja az ajánlatot, Einsteinnek Izraelbe kellett volna költöznie, természetesen teljes jogú állampolgárként. A levélben azt is felajánlották neki, hogy teljes döntési szabadság mellett folytathatja a tudományos kutatást. (Amiből az izraeliek alighanem rengeteget profitáltak volna.) Einstein azonban nem fogadta el a felkérést. A válaszlevelében így indokolta a döntést:
“Mélyen megindított Izrael Állam ajánlata, és egyszerre tölt el szomorúsággal és szégyennel, hogy nem fogadhatom el. Egész életemben objektív kérdésekkel foglalkoztam, így hiányzik belőlem a természetes adottság és a tapasztalat, hogy emberekkel foglalkozzak és hivatali pozíciókat töltsek be. Már ezért is alkalmatlan lennék egy ilyen magas feladatkör ellátására, még akkor is, ha az öregedés nem gördítene további akadályokat az utamba. Azért is szomorú körülmények ezek, mert a zsidósághoz fűződő viszonyom a legerősebb emberi kötődésem azóta, hogy tisztába kerültem vele, milyen bizonytalan a helyzetünk a világ nemzetei között.”
Érdekes elmélázni rajta, hogy Einstein milyen politikus lett volna. A rá jellemző távlati gondolkodás és a racionalista szemlélet alighanem kiváló stratégává tették volna, de a történelem menetének megfordításához már kevés ideje lett volna. Alig három évvel később, 1955. április 18-án halt meg.
(Index)
