Mi jut eszedbe, ha azt mondom Izrael?

A magyar zsidó közösség meghatározó szereplői éppen Izraelben tartózkodnak a Buncher zsidó közösségi vezetőknek tartott programján. Arra kértük őket, hogy írják le tíz mondatban tapasztalataikat.

Mi jut eszedbe, ha azt mondom Izrael? Nem, várjál mi jut eszedbe, ha azt mondom zsidók? Mégsem, inkább azt kérdezem, mi jut eszedbe, ha azt mondom közösségi vezetők? Tegye fel a kezét az, akinek a Buncher név jutott eszébe! Ugye, hogy senkinek… pedig éppen ezekben a napokban a magyar zsidó közösség meghatározó szereplői, mondhatnám mozgatói, sőt talán azt is, igazi vezetői Izraelben vannak egy „Buncher” programon.

A Buncher zsidó közösségi vezető program (amely az alapítójáról Jack Buncherről kapta a nevét) a JDC (Joint) keretein belül működik. A mi utunkat az alapítvány a budapesti Mozaik Hub közreműködésével és segítségével szervezte, és így jutottunk mi most ide.

Ide, már úgy értem Jeruzsálembe, ahol egy szállodában ülve írom ezt az előszót, amit a részvevők személyes és rövid élménybeszámolója követ majd.

Azt kértem a részvevőktől írjanak tíz mondatot. Tíz mondatot bármiről: ami tetszett, ami nem tetszett, ami jó volt, ami nem, egy programról a sok közül vagy mindről, egy eseményről mialatt itt voltak vagy egy érzésről, szóval bármiről, de maximum tíz mondatban.

Íme az első rész:

Dóra Bálint (Limmud Alapítvány):

Ezerszer voltam Izraelben, kilencszázkilencvennyolcszor egy alkalomról alkalomra, egyre jobban ismert országba érkeztem. Egyre jobban megismertem a „mainstream” Izraelt. Felépültek, majd lehullottak a mítoszok, pixelről pixelre élesedett a kép, de mindig ugyanaz a réteg maradt. Valami zsidó filter, valami olyan optika, amit akkor is fenn tudnék tartani, ha ide költöznék és itt élnék még évtizedekig.

Most valahogy más. Az atipikus vagy annak hitt Izrael van terítéken. Olyan Izrael, amelynek ismerete nélkül is lehet itt élni. Lehetsz izraeli úgy is, ha fogalmad sincs a menekült gyerekeket segítő önkéntesekről, elképzelésed sincs arról, hogy magad is kicserélhetnéd az izzót egy kelet-jeruzsálemi kandeláberben, vagy hogy vannak ortodox nők, akik táliszban előimádkoznak. De én magyarországi zsidó sem szeretnék lenni enélkül. Haza szeretném vinni mindennek a tartalmát is, formáját is. Az utóbbiért vagyok itt, de az előbbi könnyebb élményt ígér.

Dr. Komáromi Ádám (Szim Salom reform közösség):

Amikor választani kellett, hogy melyik programon vegyünk részt, azonnal tudtam, hogy a menekült gyerekekkel foglalkozó, óvodákat fenntartó szervezethez szeretnék ellátogatni. Részben azért, mert a Szim Salom aktivistai is kivették részüket a Budapestre érkező menekültekkel kapcsolatos 2015-os önkéntes munkából, részben pedig azért, mert nagyon érdekelt, hogy Izrael hogyan kezeli a menekültkérdést.

Aztán az egyik ámulatból a másikba estem. Az itteni önkéntesek ugyanúgy nem kapnak segítséget az államtól, mint ahogyan annak idején a magyar önkénteseknek is mindent saját erőforrásból kellett előteremteniük.

Sőt. Az az ország, amely létét többek között a bevándorlásnak köszönheti, ahol tud keresztbe tesz a segítő szándéknak. Például megtiltotta a katonáknak, hogy akar csak szabadidejükben is az óvodákban tevékenykedjenek.

Tekintettel a kérdés összetettségére érthető, ha Izraelben is hasonló társadalmi viták zajlanak a kérdésben, mint Magyarországon. Azonban az nagyon sajnálatos, hogy a problémára adott válaszok is hasonlóak. Pedig a kiindulási pont nagyon is különböző.

Czingel Szilvia (Centropa Alapítvány):

Kis bolt a jeruzsálemi piac mellett. A kirakatban céklából készült sampon, petrezselymes-uborkás tusfürdő. Legizgalmasabb talán a sütőtökös hajbalzsam. Ez kihagyhatatlan gondolom. Még nem sejtem, hogy megható pillanatok következnek. Az eladó megkérdezi: honnan jöttem? Budapestről – felelem, de hozzá teszem: Pozsonyban születtem. Nagyapámnak fűszerboltja volt a belvárosban. Először csönd, majd magyarul hozzá teszi: apámnak, Kohn Sándornak is.

Barasits Eszter (Haver Alapítvány):

„Megérkeztem, Tel-Aviv fantasztikus!” Ez csak az első pillanat! Összességében ez a pár nap rávilágított arra, hogy nem mindegy, hogy az ember milyen minőségében van jelen az adott városban. Turistaként elbűvölt a tengerparton aktívan sportoló helyiek sokasága és a zömében kedves, nyitott emberek.

Emellett ébresztett ambivalenciát egy másik szempont, mint a program résztvevője, hogy sok esetben itt sincs sok különbség a kihívásokban és megoldásokban szervezeti szinteken. Tanultakból, tapasztaltakból két gondolatot viszek haza magammal:

– a munkába vetett hitem mellett az önbizalom fontosságát

– a tervek elkészítés után a kivitelezésében a változások kellő menedzselése, szem előtt tartva a célt.