Kerekes Viktória 15 éve az Örkény Színház tagja, de sokat lép fel függetlenekkel is. Emellett rádióműsort vezet és az ingatlanfejlesztés is nagyon közel áll hozzá. Elmondása szerint nulla benne az ambíció, mégsem keserű emiatt sőt.
Az Örkény Színház színésznőjeként gyakran tűnsz fel Gólemes előadásokban is. Ezek mostanában visszatérő előadások…
Igen, mert Gólem Színház elég romantikusan működik… Most a Zs-kategória tért aludni, mivel a csapatból ketten kisbabát várnak, a Mamelosn viszont felébredt egy éves álmából, mert Huzella Júlia visszatért a kisbabázásból. Az előadást a Bálint Házban és Győrben is játsszuk.
A független előadások mennyire küzdenek egyeztetési problémákkal?
A Mamelosn-nál kiderült, hogy még három embert is nehéz egyeztetni, és a befogadó helyszín időbeosztásába is bele kell simulni. Valószínűleg az állandó pénzhiányon kívül ez a független színházas létezés egyik legnagyobb nehézsége.
Nekem úgy tűnik, hogy elég sok szabadságot kapsz kőszínházas rendeződtől, Mácsai Páltól…
Pali mindenkit segít és támogat, aki kint is szeretne dolgozni. Az Örkény egy viszonylag kicsi társulat, ahol tizenöt éve dolgozom, életbevágóan fontos számomra, hogy másfajta impulzusokat is kapjak.
A másfajta impulzusokon nemcsak a független színházakkal való munkát érted, hiszen nem is csak mint színésznő tevékenykedsz, ha jól tudom.
Igen, a Klubrádióban van rendszeresen egy műsorunk, ami nagyon izgalmas, és sok kételyt felvető kihívás, hiszen egy hírkomment műsorról van szó, amit négy férfival készítünk. Az adásokat élőben, közönség előtt vesszük fel és egy vágott változat kerül adásba. Ide Borgula Andris, a Gólem Színház vezetője hívott, és Kálmán László nyelvész, Arató András a Klubrádió vezetője, Kálid Artúr kollégám, és én vagyunk az állandó résztvevői. Nagyon kalandos vállalkozás, és mivel elvileg ez egy szellemes műsor, az embernek hinnie kell abban, hogy nemcsak vannak gondolatai, de azok néha még mulatságosak is. Adott egy hírcsokor amit előre megkapunk, van amit ott látunk először, ezekről beszélgetünk, de a lényeg úgyis az, hogy egymásra hogyan reagálunk. Egyelőre úgy tűnik,lassan összeérünk és a közönség nagyon szereti.
Színésznőként ez elég váratlan helyzet, hiszen sokkal inkább magadat kell add, mint a színpadon, ráadásul sok belpolitika is van a műsorban. Ezzel meg tudsz békélni?
Arra törekszünk, hogy ne csak belpolitika, hanem másféle közéleti, kultúrális érdekességek is legyenek, a nagyvilágról is beszélgessünk, mert azért nálunk ezerszer naprakészebb, felkészültebb emberek vannak belpolitikában. A részünkről sokkal érdekesebb az, hogy van egy szűrő, amin keresztül mi öten látjuk a világot. Hogy kíváncsiak vagyuk a világra és nyitottak egymás felé.
Régen ugyan, de tévéztél is, a Jóban Rosszban szereplője voltál, elvállalnál ma is ilyesmit?
Tíz éve volt, és több okból sem csinálnék ma már napi sorozatot, bár nagyon sokat tanultam belőle. De rengeteget unatkoztam, és rengeteget bosszankodtam közben. Ez a műfaj egyszerűen nem nekem való. Kameralázam többé sose lesz, viszont abban, hogy filmezzek, szerintem visszavetett, pedig a forgatás nagyon hiányzik. Televíziót sem akkor, sem azóta nem nézek – bár most láttam a neten a Dalfutárt Hajós Andrással és egy éjszaka alatt végignéztem az egészet. Ráadásul nekem gyerekeim vannak, akikkel szemben a napi forgatással járó leterheltség kegyetlenség.. Akkor még csak egy kisfiam volt, de majdnem belehaltam abba, hogy vagy a sorozatot csinálom, vagy utazom, vagy megpróbálok beérni a színházba. Alig láttam őt egy olyan időszakban, ami mindkettőnk számára visszahozhatatlan. Pótolhatatlan. Nagy megkönnyebbüléssel szálltam ki.
Manapság a színészek amúgy is sok lábon állnak, téged nem vonz a rendezés, írás, zene triumvirátusa?
A zene csiklandoz engem; az Örkény kertben az elmúlt néhány évben nagyon bonyolult zenéket kezdtünk el játszani. Hárman énekeltünk swinget, mert az igazi kihívás volt, és különösen izgatott hat hónapig próbálni egy három perces számot, amit egyszer énekeltünk el. Most Nyáry Krisztiánnal a Magvető új színházában lehet, hogy megszületik egy előadás, amire nagyon vágyom és nagyon kíváncsivá tesz. Olyan anyag ami már tíz éve foglalkoztat, de most mintha összeállna a konstelláció! Nem hajtom a dolgokat, azt hiszem nulla ambíció van bennem.
(Az interjú folytatása itt található.)
