Hétfő délutánonként ötven fogyatékossággal élő gyűlik össze a Bálint Házban, hogy két szenvedélyüknek, a mozgásnak és az alkotásnak hódoljanak. Ők a Csupaszív Táncegyüttes.
A foglalkozások ötletgazdája az intézmény munkatársai, Berényi Péter, Szendy Barbara és Csató Zsuzsa. Tíz évvel ezelőtt kezdtek táncot tanítani fogyatékkal élőknek, három éve pedig Barbara kézműves foglalkozást is tart nekik. Kezdeményezésük hiánypótló, mivel ezeknek az embereknek nincs sok lehetőségük szórakozni járni. Többen egy csömöri otthonból utaznak a fővárosba, hogy részt vehessenek az órákon, mások egy újpesti szeretetotthonból érkeznek, megint mások pedig munkából jönnek. A legtöbben Down-szindrómások, de akadnak köztük autisták és egy látássérült is – Barbara viszont nem akarja őket címkékkel ellátni.
„Senkit sem a betegsége alapján határozunk meg. Ha új ember csatlakozik hozzánk, nem kérdezzük meg tőle, mi a problémája, egyszerűen csak szeretettel fogadjuk. Ezért is szeretnek ennyire ide járni.”
A korosztály vegyes: a legfiatalabb tizennégy, a legidősebb csoporttag hetven éves múlt. A legtöbben dolgoznak, Tímea egy rehabilitációs intézmény munkatársa, mellette zenekarával koncertezik, Anikó pedig kertészként keresi a kenyerét. Munkája miatt gyakran fáradt, ezért a kézműves foglalkozásokat jobban kedveli, mint a táncot, de utóbbit sem hagyná ki, mert minden alkalommal különleges koreográfiát sajátíthatnak el.
„Sokan csak a fogyatékost látják bennünk. De amikor táncolunk, meg tudjuk ezeknek az embereknek mutatni, mire is vagyunk képesek.”
Mikor mindenki megérkezett, kezdetét veszi a kézműves foglalkozás. Általában rajzolni, színezni, ragasztani szoktak, Barbara igyekszik olyan feladatokkal előrukkolni, amik nem jelentenek a résztvevőknek nehézséget. Rövid idő alatt befejezik a festést és beszélgetni, mozgolódni kezdenek: elérkezett a tánc ideje.
(A cikk folytatása ide kattintva érhető el.)
