Fontos megmutatni, hogy a holokauszt áldozatai is ugyanolyan emberek voltak

A Budapesti Zsidó Filmfesztivál egyik kísérőprogramja a holokauszt oktatásának egy igen különleges és hatékonynak bizonyuló formáját mutatta be. A Büntetésből első díj elnevezésű eseményen Dési János beszélgető partnerei Tóth Vásárhelyi Éva tanárnő, Czingel Szilvia, a Centropa Alapítvány munkatársa és Udvari Judit pszichológus voltak.

Az V. Budapesti Zsidó Filmfesztiválon vetített Emlékek őrzői című francia filmben egy párizsi külvárosi gimnázium igencsak rossz magaviseletű – vagy ahogy Dési János a beszélgetés moderátora nevezte őket: vadállat – diákjai egy elég szokatlan feladatot kapnak. Egy versenyre kell nevezniük, amelynek témája a franciaországi ellenállás és a holokauszt. A versenyre való felkészülés pedig egészen összerázza és megváltoztatja a zömében bevándorlók gyerekeiből álló osztály tagjait. A film amúgy igaz történet alapján készült, és hogy mennyire nem kell messzire menni az ehhez hasonló sztorikért, arra jó példával szolgál a beszélgetés során bemutatott eset is.

Történt ugyanis, hogy a XXII. kerületi Budai Nagy Antal Gimnázium három tanulója arra vállalkozott, hogy benevez a Centropa Alapítvány A zsidóság története nálunk elnevezésű videókészítő versenyére. A fiúkat azonban egy osztálykirándulás alkalmával előre megfontolt szándékú fűszíváson kapták rajta, és ezzel komoly bajba kerültek. Mindezek ellenére elhozták az első díjat a versenyen a Budafok-Tétény zsidóságát bemutató kisfilmjükkel. A beszélgetés során mondjuk kiderült, hogy az nem egészen pontos, amit a program címében (Büntetésből első díj) és felvezető szövegében állít, vagyis, hogy a fiúkat a füvezés miatti büntetésből nevezték volna be a videóversenyre, de ez nem is igazán lényeges.

A Centropa 2001-es megalakulása óta kutatja a holokauszt előtti zsidóság életét, hogy megőrizze és bemutassa a háború előtti zsidó kultúra értékeit az utókornak. Bár eredetileg nem szerettek volna kimondottan a holokauszttal foglalkozni, azonban egyre több tanár fordult hozzájuk segítségért a holokausztoktatás nehézségei miatt, ezért a tanárképzésen kívül Czingel Szilva és kollégái arra gondoltak, hogy valahogyan a gyerekeket is be kellene vonni ebbe az egészbe. Így született meg 2011-ben a videóverseny ötlete, amelyre már az első évben 15 nevezés érkezett, és végül a Budai Nagy Antal Gimnázium tanulói végeztek az első helyen. A versenyt azóta minden évben megrendezik, idén ráadásul nemzetközivé bővült, így lengyel, szlovák és cseh diákok is küldhetnek majd filmeket.

Tóth Vásárhelyi Éva tanárnő először 2005-ben találkozott a Centropával, részt vett az alapítvány képzésein és különböző programjain. Amikor a tudomására jutott a verseny kiírása, akkor még javában tanított a Budai Nagy Antal Gimnázium több osztályában. A tanárnő szólt a diákjainak, hogy ha van kedvük, nevezzenek bátran, tőle megkapnak minden segítséget, majd pár hét elteltével jelentkezett a három fiú, hogy ők ezt bizony megpróbálnák. Tóth Vásárhelyi Éva pedig elmesélt nekik mindent, amit tudott a kerület zsidóságáról, és arra biztatta a srácokat, hogy próbáljanak maguktól felfedezni minél többet Budafok és Nagytétény zsidó múltjáról.

Kisfilmjükben a fiúk a Dohány utcai zsinagógán keresztül jutnak el az akkor éppen átépítés alatt álló nagytétényi zsinagógához. Bemutatják az egykori budafoki gettót, amelynek összes anyagi vonzatait is az oda beköltöztettet zsidóknak kellett állniuk, illetve felvételeket készítettek a kerület két zsidó temetőjéről, ahol már 50 éve nem helyeztek el sírt. Találtak botlatóköveket és megemlékeztek a kerület híres zsidó személyiségeiről is. A hétperces filmben a három diáknak tulajdonképpen sikerült a bemutatni kívánt földrajzi egység zsidóságának jelentősebb pontjait érintenie.

http://www.youtube.com/watch?v=AerIyvfmuEM

A film persze nem egy Oscar-díjas alkotás, de a Centropánál nem is várnak el semmi ilyesmit. Néhány kritérium azért akad: a kisfilmek hossza 5 és 10 perc között kell, hogy legyen, nem csak egy személy történetének kell a filmben szerepelnie, kötelező régi fotókat felhasználni, kísérőzenét készíteni és egy, a diákok által kitalált kerettörténetet írni, amelyet ők maguk mondanak fel. Ehhez jön még az angol felirat, hogy ne csak a történelem szakos tanárok dolgozzanak a filmekkel, hanem minél többen a tanári testületből. A videoverseny céljai közt ugyanis az is szerepel, hogy ezek a rövid alkotások csapatmunkában készüljenek, ezáltal jobban összehozzák a tanárokat és a diákokat egymással.

A film és a videóverseny kapcsán persze felmerül a kérdés: hogyan lehet kamaszokkal egy olyan nehéz témát, mint a holokauszt úgy megismertetni, hogy az ne legyen se szélsőséges, sem pedig unalmas, esetleges nevetséges a számukra. Udvari Judit pszichológus szerint valahogyan átélhetővé kell tenni a diákok számára, nagyjából úgy, mint ahogy az Emlékek őrzői című filmben is tették, ahol a feladatot kapó osztály tagjai különböző kisebbségekből érkeztek, és az „akár velük is megtörténhet” felvetéssel elég jól lehetett a figyelmüket a témára terelni. Vagyis úgy kell bemutatni a holokausztot, mint ami bármikor, akár most is, velünk is megtörténhet, és nem eltolni azt egy távoli korba.

Amikor a Centropa annak idején elindult, akkor is arra próbáltak törekedni, hogy az életet állítsák a kutatásuk középpontjába. Egy túlélő például kimondottan örömmel fogadta, hogy végre arról kérdezik, hogyan éltek, és nem arról, hogyan haltak meg. Czingel Szilva ezért úgy véli, hogy a fiatalokat is az akkori élet bemutatásával lehetne a legjobban bevonni egy-egy holokausztot ismertető oktatási projektbe. Fontos ugyanis, hogy a gyerekek lássák az áldoztok is ugyanolyan emberek voltak, ugyanúgy iskolába jártak, szerelmesek voltak, ugyanolyan családi fotókon örökítették meg őket, mint amilyeneket a diákok a saját nagyszüleiknél is láthatnak. A holokauszt ugyanis egy folyamat vége, és ezt egy rendszerbe foglalva, pozitív élettörténeteken keresztül is meg lehet tanítani nekik. A másik lehetőség pedig a túlélőkkel való személyes találkozás lenne.

Minderre azért is van egyre nagyobb szükség, mert az interneten terjedő holokauszttagadó tartalmak miatt a tanároknak is egyre nehezebb dolguk van. A fiatalok nagy része ugyanis elsősorban az internetről tájékozódik, ahol a nagyobb tech cégek, mint például a Facebook már komoly lépeseket kénytelenek tenni a valótlan tartalmak visszaszorítása miatt. Tóth Vásárhelyi Évának több mint negyvenéves tanári pályafutása során több holokauszttagadó diákkal volt dolga, nagy részükkel az utóbbi 15-20 évben találkozott. Bár volt olyan eset is, hogy évek múltán egy volt tanuló felbukkant, és belátta, hogy mégiscsak a tanárnőnek volt igaza a témával kapcsolatban.

A Centropát egyszer egy kalocsai tanár azzal kereste meg, hogy van egy diákja, aki ugyan holokauszttagadó, de nagyon érdekelné az interjúzás, bár nem a zsidó közösséget kutatná, hanem a saját családjának múltját. Az alapítványnál segítettek neki ebben, és persze ki is derült, hogy a fiú zsidó származású. Ezután pedig elkezdődött ennek az elhallgatott, mély traumának a családon belüli feldolgozása, aminek kapcsán a korábban holokauszttagadó fiú is egy komoly szemléletváltáson ment keresztül.

Büntetésből első díj ✡ V. Budapesti Zsidó Filmfesztivál

Mit tehet egy tanár, ha diákjait füvezésen éri és az iskola vezetősége az érettségitől való eltiltásukat fontolgatja? Például benevezi „A zsidóság története nálunk” című videóversenyre, ahol elnyerik az első helyet. Beszélgetőtársak: Tóth Vásárhelyi Éva – tanár Czingel Szilvia – Centropa Alapítvány Udvari Judit – család- és párterapeuta, klinikai szakpszichológus A beszélgetést vezeti: Dési János A beszélgetés az EMLÉKEK ŐRZŐI c.