A világ megteremtésére készülődve az Örökkévaló nagy dilemma elé került. Két fő attribútuma közül melyik segítségével teremtse meg a világot? Ha a cedek-et: az igazságosságot választja, akkor a sok büntetés – hiszen annyi bűn lesz a világban! – rideggé, keménnyé teszi a világot, élhetetlen hellyé. Ha viszont a cheszed-del, a szeretettel teremti meg, akkor a szabályok, törvények, büntetés hiánya miatt káosz lesz, túlkapások, elharapóznak a rossz tettek, a bűnök. Ezért hát az Örökkévaló egy masszát gyúrt a cedek-ből és a cheszed-ből, s ezzel a keverékkel hozta létre a világot.

Egy másik midrás másképp látja a kérdést.

„Azt mondom: a világ a szeretetre (cheszed) épül (Zs:89:2). De nem csak a világ, hanem Isten trónja is, ahogy Jesaja 16:5 mondja: „És megszilárdul szeretet által a trón…” Milyen hasonlattal világítható ez meg? Egy négylábú szék billegett, mert az egyik lába rövidebb volt. Betettek alá ék gyanánt egy kis követ, amely kiegyenlítette, alátámasztotta. Ugyanígy az Égi Trón is – ha szabad ezt a kifejezést használnunk – billegett, de Isten alátámasztotta. És mivel támasztotta alá? Szeretettel, cheszed-del.”

A ’cheszed’ szó sokkal gazdagabb jelentéstartalmú annál, sem hogy pontosan megfeleltethető lenne egyetlen magyar szónak. ’Áradó szeretet’, ’mérték és méricskélés nélküli feltétlen szeretet’, ’nagylelkűség, cselekvő szeretet’ – talán ezekkel a kifejezésekkel jutunk legközelebb az eredeti héber fogalom sokszínű jelentéstartományához. A chászádim tovim: a ’szeretetből fakadó jócselekedetek’ pedig a legfőbb jó, amit tehetünk ebben a világban a zsidó etikai rendszer szerint.

(A következő néhány perc csöndben idézzünk fel magunkban egy szép példát a nagylelkűségre, amelyet mi magunk tapasztaltunk meg.)

Lionel Blue rabbi egyik írásában a következő, saját életéből vett történetet meséli el.

„A színhely egy kórházi osztály váróterme. Az orvosok vizitjének befejezésére várva együtt ültem két nővel. Az egyikük a retiküljében kotorászott, a másikuk egyik cigiről a másikra gyújtott. Nem vettek tudomást egymásról. Azután a nővér kidugta a fejét az ajtón és „Cigi”-hez fordult: „Most bemehet a férjéhez Mrs. XY. Sajnos nagyon gyenge.” Cigi bement a kórterembe, kb. 10 percet töltött ott. Kijőve habozott egy kicsit, majd „Retikül”-höz lépett és erősen karon ragadta: „Most maga következik. Nem, nem megyek be magával. Menjen csak egyedül.” Retikül döbbenten rábámult, majd berohant a kórterembe. Cigi mozdulatlanná dermedve ült a helyén.

Valami fontos történt; de mi?

Később megtudtam, hogy a férfi haldoklott. Cigi a felesége volt, Retikül a szeretője. A spontán nagylelkűség egy gesztusának tanújává váltam. Cigi a riválisával együtt Istent is beengedte élete e drámai pillanatába. Nem hiszem, hogy valaha is megbánta volna ezt.”

A szerző a következő címet adta ennek a szövegnek: „Nehéz időkben megtalálni Istent” *

És Isten hogyan találja meg saját magát a nehéz időkben? A talmudi rabbik szerint Isten is imádkozik, mégpedig minden nap. Napi imájában így fohászkodik: „Legyen úgy, hogy a bennem lévő cheszed felülmúlja a bennem lévő cedek-et.”

Ámen.

* forrás:

Lionel Blue és Jonathan Magonet: How to get up when life gets you down?

Harper Collins, 1992

Kelemen Katalin fordítása

Facebook X Reddit Pinterest