A Rumbach utcai zsinagógából majdnem irodaház és rendezvényterem lett, később viszont a Zsidó Múzeum részeként újították volna fel. Most a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Együttélés Háza néven tervezi a hányattatott sorsú zsinagóga újrahasznosítását. Tervek már vannak, ígéretek a projekt finanszírozására szintén, a nagy kérdés pedig, hogy az épület turisztikai, közösségi, kiállító vagy éppen szakrális funkcióján legyen a hangsúly. A döntésbe most úgy tűnik, a közösség tagjai is beleszólhatnak.
„Óvatosan! Nézzenek a lábuk elé!” – figyelmeztet minket Kőnig Tamás építész a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga BUPAP Sétaműhely által szervezett bejárásán. A zsinagógához tartozó melléképületek építési területnek számítanak, bár építkezés jelenleg nemigen folyik a helyszínen, a törmelék és az otthagyott építési anyagok miatt bizony nem árt némi óvatosság. A zsinagóga szakrális terét két oldalról közrefogó egykori lakóépületek nagyjából olyan állapotban vannak, mint ahogy az 1991-ben félbemaradt felújítás, pontosabban átalakítási munkálatok idején hagyták. Azóta viszont csak tervek születtek az épület teljes körű helyreállítására és hasznosítására, ezek azonban ezidáig anyagi okokból nem valósulhattak meg.
Miközben haladunk szintről szintre felfelé a zsinagóga melléképületeiben Kőnig Tamás a leendő felújítás terveiről mesél. Alkalmi idegenvezetőnk ugyanis annak a Kőnig és Wagner építészirodának az egyik vezetője, amely még 2007-ben készített felújítási tervet az épületnek, miután megnyerték a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) által kiírt pályázatot. Azóta már a negyedik verzió készült el, bár Kőnig szerint a legnagyobb változás az első tervekhez képest a projekt nevében történt. Az akkor még Rumbach projekt néven futó tervek szintén egy múzeum kialakítását tették volna lehetővé a lakóépületekben, a zsinagóga viszont visszakapta volna eredeti funkcióját. A középső szakrális tér erre a mostani, immáron Együttélés Háza nevet viselő tervezet szerint is alkalmas lesz, a középen elhelyezkedő tóraolvasó pódium, a bima például majd egy gombnyomásra a padlóba süllyed, hogy kulturális eseményeket, koncerteket is zavartalanul le lehessen bonyolítani az amúgy igen különleges akusztikájú zsinagógában.
A második világháborút követően az épület megszakításokkal ugyan, de 1959-ig zsinagógaként működött, a lakóházban pedig még két évtizeden keresztül voltak kisebb lakások. Az 1979-ben életveszélyessé vált épületet a MIOK (a Mazsihisz jogelődje) kilenc évvel később adta el az Alba Regina Építőipari Vállalatnak, amely irodát és rendezvénytermet álmodott az egykori zsinagóga helyére. Ennek megfelelően neki is láttak az átalakítási munkálatoknak, amelyek 1991-ben, a cég csődbemenetelével szépen félbe is szakadtak. Ez előtt azért még sikerült helyrehozni a zsinagóga szerkezeteit és az épület homlokzatát, valamint elvégezték a szakrális tér kifestését és díszítését is, ezzel a belsővel találkozik ma az, aki a zsinagógába látogat. Eltávolították azonban a tóraszekrényt és a középső tóraolvasó emelvényt is, előbbinek csak az ajtaja maradt meg, amely az egyéb megőrzött elemekkel, például a járólapok egy részével együtt visszakerülhet eredeti helyére.
Ahogy egyre feljebb jutunk az épületben, a zsinagóga belső terére nyíló kilátás is egyre pazarabbá válik, ha egyszer elkészül majd az épület, akkor a női karzat szintjéről, vagy a leendő kávézónak szánt részleg, az Alba Regina által tűzvédelmi okokból megnyitott középső átjárójából igencsak lenyűgöző látvány fogadhatja majd a látogatókat. A fehérvári építőipari vállalat persze a melléképületet is átformálta, az amúgy sem túl tágas lakásokból kis irodahelyiségeket alakítottak ki válaszfalak behelyezésével. Ezek a falak Kőnig Tamás elmondása szerint elbontásra kerülnek majd, és az így kapott nagyobb helyiségekben lesznek majd a tervezett múzeum kiállítóterei. A volt lakóépületet behálózó, ezüstös szigetelőanyaggal borított, elavult szellőzőrendszer is eltűnik a tervek szerint, a tetőn található hatalmas szellőztető berendezéssel együtt. „Egyszerűen ledobjuk majd” – mondja az építész a több tonnás monstrumra mutatva, az elszállításához szükséges méretű darut ugyanis nem lehet a környéken felállítani.
A Rumbach zsinagóga 2005-ben került vissza a BZSH és a Mazsihisz tulajdonába, ezután születtek meg az első felújítási tervek is, méghozzá egy, a Magyar Zsidó Múzeum kibővítéseként létrejövő kiállító és oktatási komplexumhoz. Toronyi Zsuzsanna, a múzeum igazgatója egy korábbi, a zsido.com-nak adott interjúban még olyan tervezetről beszélt, amelyben a központi rész is egy kiállítási terület lenne, ez azonban időközben változhatott, mivel a Kőnig Tamásék által készített tervekben a zsinagóga már egy kulturális-szakrális tértként szerepel. A felújítás megvalósítása azonban anyagi okokból elmaradt, és csak a kérdőjelek gyűltek a zsinagóga jövőjével kapcsolatban. Egészen tavalyig, amikor is a kormány a botrányos Sorsok Háza projekt ellenében elfogadta és anyagi támogatásáról biztosította a Mazsihisz Együttélés Háza nevű tervezetét. Eszerint a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga épületegyüttesében jönne létre valamilyen zsidó-nem zsidó együttélést bemutató múzeum, ezzel megoldva végre a zsinagóga felújításának finanszírozását is.
Hogy pontosan milyen koncepciót rejt magában az Együttélés Háza projekt, vagyis hogyan lesz felhasználva a Rumbach zsinagóga, az egészen a mostanáig nem derült ki. Idén szeptemberben aztán a Mazsihisz kicsit maglepő módon egy nyílt fórumot hirdetett meg a zsinagóga hasznosításának kapcsán. Tervük szerint ugyanis egy mindenki által látogatható és kommentelhető beszélgetéssorozaton dőlne majd el a projekt végső sorsa, vagyis döntse el a közösség, hogy mire is használják majd az épületet. Az első ilyen, a Rumbach zsinagógában tartott fórumon Toronyi Zsuzsanna, György Péter esztéta és Gunther Zsolt Ybl-díjas építész beszélgetett Borgula Andrással, a Gólem színház alapítójával, aki a több zsidó szervezetet magába foglaló Kibic Szövetség elnökekén szintén felvázolta saját elképzelését a zsinagóga felhasználásáról: legyen azon zsidó szervezetek helye, amelyek úgymond a zsidóságot kommunikálják, oktatják nem zsidóknak. Ha már amúgy is az együttélésről szól maga a projekt.
Ami viszont biztosan lesz, az a már többször emlegetett múzeum, ezt maga Toronyi Zsuzsanna jelentette ki azzal az elég aduász jellegű indoklással, hogy az állam ezt a tervezetet fogadta el, és erre ad pénzt. Bár azt is gyorsan hozzátette, hogy nem az egész épület lesz múzeum, és mindenképpen szeretnének adni valamilyen közösségi funkciót is Rumbachnak. Az elképzelések szerint az lenne az ideális, ha az épület különböző funkciói valamiféleképpen összeköttetésben lennének egymással. Az viszont nem derült ki, hogy milyen kiállításokat terveznek ide a Zsidó Múzeum részeként, erről talán majd a legközelebbi fórumon esik szó, amelynek dátuma egyelőre ismeretlen. A fórumon felszólaltak többen is a közönség soraiból, és dobálták be a különféle hasznosítási ötleteket: szigorúan zsinagóga, amelyet majd Izraelt megjárt fiatalok töltenek meg, közösségi ház, ahol a különféle zsidó szervezetek központjai lehetnek, progresszív zsidó közösségek imahelye és kultúrház is volt a terítéken.
Amikor a bejárás során a fórumon felvetésre kerülő ötletekről kérdeztem Kőnig Tamást, azt válaszolta, hogy tulajdonképpen nagyon örült az elhangzottaknak, mivel a tervek mindezekre a funkciókra lehetőséget adnak. Kőnig az épületet legfőképp egy kultúrházra alkalmas zsinagógának látja, és ez a tervekben is tükröződik, hiszen a központi szakrális rész alkalmas lesz majd, mind koncertek, előadások megtartására, mind pedig imádkozásra, bár erre az építész szerint most is alkalmas, csak hozni kell egy Tórát és tíz zsidó férfit.
Hogy mi értelme van egy ilyen formában megtartott eszmecserének arra többféle magyarázat is született. A Szombat folyóirat még a fórum előtt megjelent szerkesztőségi cikke szerint például semmi, ugyanis már maga a projekt is hibás, hiszen a múzeumi trendeknek ellentétesen egy meglévő épülethez készítettek koncepciót, és nem pedig fordítva. Ráadásul ez a koncepció, mármint az Együttélés Háza sem igazán kidolgozott, és az egész csak arra fut ki, hogy a Mazsihisz így kapjon állami támogatást a Rumbach zsinagóga felújítására. Más fórumon felmerült még problémaként, hogy úgy kell az adott projektről véleményt formálni, ötletelni, hogy annak részletei nem ismertek, és ha már kész tervek állnak rendelkezésre, akkor valójában mi lehet egy ilyen nyilvános megbeszélés tétje?
„Vízió és terv van, forgatókönyv azonban még nincs” – válaszolja Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Szombat szerkesztőjének a fentiekkel kapcsolatos kérdésére a zsidó sajtó képviselői számára tartott beszélgetésen. Heisler szerint a fórum lényege az volt, hogy megállapítsák, a felújítás szempontjából mennyire legyen az épület turisztikai látványosság, zsinagóga vagy éppen közösségi tér. A Mazsihisz elnöke, aki maga is részt vett a szeptemberi fórumon, azt tapasztalta, hogy komoly igény merült fel a közösségi funkciók erősítésére. Mindeközben persze adott a hely turisztikai jellege és lehetőség lesz arra is, ha egy közösség éppen úgy gondolja, akkor tudjon imádkozni is a zsinagógában. Ezzel együtt Heisler András úgy gondolja, hogy „ma nem az a legnagyobb baja a budapesti zsidóságnak, hogy ne lenne elég hely az imádkozásra”, bár elismeri, hogy a progresszív közösség imahelye jelenleg nem teljesen megoldott.
„De miért pont ott?” – teszi fel jogosan a kérdést Gadó János, a Szombat szerkesztője az Együttélés Házának a Rumbachban történő elhelyezése kapcsán, miután Heisler kifejtette nekünk a hely talán legkomolyabb hátrányát. A zsinagóga a melléképületekkel együtt is kicsi, mármint egy komolyabb múzeumnak biztosan nincs elég hely az épületben, ráadásul műemléki jellege miatt nem is igazán flexibilis, vagyis csak nagyon minimálisan alakítható. A kérdésre pedig érkezik a már ismert válasz, hogy ez az ötlet tetszett meg annak, akinek van elég pénze arra, hogy finanszírozni tudjon egy ilyen projektet, vagyis az államnak.
Az Együttélés Háza tehát mindenképpen a Rumbach zsinagógában fog megvalósulni, azzal együtt, hogy az épület „zárt és tele van korlátokkal”, ezért a Mazsihisz most azt vizsgálná, hogy a már említett funkciók (turisztikai, közösségi, kiállító, szakrális) közül melyik legyen a leghangsúlyosabb. A jelenlegi elképzelések szerint a közösségi tér vinné majd az életet az épületbe, ez valamilyen folyamatos kulturális tevékenységet jelentene és a tervezett kávézó rész kihasználását, illetve a különböző zsidó civil szervezeteknek is lenne helyük, például oktatási tevékenységre. A tervek szerint ez utóbbira a legfelső emeleten, vagyis az Alba Regina által amúgy elég jól beépített tetőtérben lenne lehetőség. A múzeumi rész két emeletet foglalna el, egy köztes emeleten lenne majd a kávézó, a pincébe pedig a kiszolgáló helyiségek kerülnének.
Na, de hogyan lesz a közös ötletelésből egy megvalósult álom? Először is egy felelős projektvezetőt szeretnének kijelölni, aki majd a leendő működésért lesz felelős. De az igazán lényeges természetesen a projekt finanszírozásának kérdése. „Ha az egészet rendbe akarjuk tenni, az nagyságrendileg egy 3-3,5 milliárd forintos projekt, amit akkor lehet felelősen elkezdeni, ha biztosak vagyunk abban, hogy az a 3,5 milliárd meglesz” – vág bele az anyagi problémák ecsetelésébe Heisler. Jelenleg 450 millió forint a biztos, ezt tartalmazza a költségvetés, az összeg többi részére pedig ígéretek vannak a kormány részéről. A Mazsihisz most garanciát próbál szerezni a kormánytól arra, hogy az építkezés a legvégsőkig finanszírozva legyen.
Lázár János még tavaly februárban egy, a Rumbach zsinagóga sorsát firtató képviselői kérdésre adott válaszában arról írt, hogy a „Holokauszt Emlékévvel kapcsolatos kiemelt projektek támogatására 4,435 milliárd forint került elkülönítésre. A keretösszeg jelentősebb része a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítására kerül biztosításra”. Lázár közlése szerint a Mazsihisz, a BZSH és a kormány már megállapodott a projekt megvalósításáról, és „a tervek szerint hazai forrásból valósulna meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában kialakítandó Együttélés Háza intézménye”.
Amennyiben a Mazsihisz megkapja az állami támogatást, akkor előreláthatólag 2018-2019 környékén fejeződhetnek be a munkálatok. Ezelőtt még minimum két, a szeptemberihez hasonló fórumot terveznek, és az ott felvetődött ötletek alapján valamikor a jövő évben készülne el az Együttélés Háza projekt forgatókönyve.
„Egyszer szép lesz” – állít meg minket a Rumbach zsinagóga egyik liftajtajára pingált optimista felirat, amikor a bejárás végeztével lefelé indulnánk. Hogy ez a felirat mennyire jellemzi az épület sorsát, arra a fentiek remélhetőleg elég kimerítő választ adnak. Persze most adná magát az a zárás, hogy remélhetőleg hamarosan tényleg szép lesz, hogy mindenki megtalálja majd benne a neki megfelelő funkciót, és nyilván a közösség szempontjából a lehető legjobban lesz felhasználva a közel 150 éves épület. Erre azonban csak akkor kerülhet majd sor, ha valami ténylegesen elkezdődik majd a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Azt viszont mindenképpen csak sajnálni lehet, hogy a külső homlokzat két minaretszerű tornya csupán díszítőelem, és nem lehet majd felmenni oda, hogy élvezhessük az onnan nyíló kilátást.
