Egy kézfogás miatt döntötte el a tel-avivi joghallgató, hogy megöli Jichák Rabint
Tel-Aviv, 1995. november 4. Este fél 10. Miután a béketüntetésre összegyűlt több tízezer ember előtt megtartotta beszédét, és a tömeggel együtt elénekelte a „béke dalát”, Jichák Rabin izraeli miniszterelnök mosolyogva lép le a tel-avivi Izrael királyai téren felállított színpadról.
Biztonsági emberei figyelmeztetése ellenére nem hord golyóálló mellényt, mivel úgy gondolja, nincs miért félnie a saját népétől. Téved. Abban a pillanatban, ahogy kocsijának ajtaja kinyílik, egy 27 éves tel-avivi joghallgató előrántja pisztolyát, és közvetlen közelről három golyót lő ki a tárból. Kettő Rabin hátába fúródik, a harmadik testőre karját találja el. A kormányfőt a közeli kórházba szállítják, és bár egyszer még sikerül beindítani a szívverését, az orvosok két órával a merénylet után megállapítják: Jichak Rabin halott.
Az 1990-es évek elején kezdődő, amerikai közvetítéssel folyó izraeli-palesztin béketárgyalásoknak köszönhetően a felek megtették az első lépéseket a régóta vágyott közel-keleti békéhez vezető úton. Amikor azonban ennek jegyében 1993. szeptember 13-án, Washingtonban aláírták az Oslo I. néven ismert megállapodást, és Jichák Rabin kezet fogott Jasszer Arafat palesztin vezetővel, az eseményt televízión követő Jigal Amir elhatározta, bosszút áll a kormányfőn.
(A cikk folytatása ide kattintva érhető el.)
Még több Kibic
Amikor még Weiss Manfréd öntözőhajója locsolta az alföldi tájat
Weiss Manfréd és családja leginkább gyáraikról ismertek, pedig a zsidó nagyiparos bárónak komoly mezőgazdasági fejlesztései is voltak, amelyeket ma egyre többen emlegetnek az aszály sújtotta Dél-Alföldön.
Ha a zsidónegyed utcái beszélni tudnának
A századforduló pezsgő zsidónegyedébe repítene vissza egy új, a kiterjesztett valóság technológiát alkalmazó kezdeményezés. A projekt megvalósítása azonban veszélybe került, ezért az alkotók a közösség segítségét kérik.
Nyolcvan éve került a zsidók mellkasára a sárga csillag – A keresztények még a fejüket is elfordították
Bár Kállay Miklós miniszterelnök hintapolitikájának köszönhetően a hazai zsidóság sokáig nem volt közvetlen életveszélyben, 1944. április 5-én, alig három héttel a német megszállás után mégis ki kellett tűzniük a sárga csillagot, ami mindenhol a deportálások kezdetét jelentette.
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
