Egy új, hazai startup segítségével arcot kaphatnak a sírkövekre vésett nevek, és az elhunytak egyedi történetein keresztül egészen más megvilágításba kerülhetnek a történelmileg problémás korszakok is. A Fampath akár még a holokausztot vagy a zsidó emlékezetkultúrát is egy egészen más kontextusba helyezheti.
Nemrég egy botlatókövet helyeztek el a szomszéd ház bejárata előtt. A járdába süllyesztett fényes botlatókő Steuermann Zsigmondnak állít emléket, akinek utolsó ismert lakcíme ezek szerint a szomszédságomban található házban volt. A kis emlékműre pillantva az is hamar kiderül, hogy Steuermann Zsigmond 1905-ben született és 1945. április 28-án ölték meg munkaszolgálatosként Mauthausenben. Talán ha ez a botlatókő nem pont szomszédos kapu előtt lenne, és nem „botlanék” bele minden nap, akkor ennyi információ elég is lenne számomra az egykor itt lakott Steuermann Zsigmondról. Mivel azonban naponta elsétálok az emlékkő mellett, így esetleg többet is megtudnék róla, például hogy, hogyan nézett ki, mivel foglalkozott vagy mi történt a családjával?
Ha most ezekre a kérdésekre választ szeretnék kapni, akkor meg kellene keresnem a rokonait, akik a botlatókövet elhelyeztették, de az is lehet, hogy levéltárakban kéne kutakodnom, vagyis bizonyosan csak hosszabb keresgélés, kérdezősködés árán jutnék hozzá ezekhez az információkhoz, ha egyáltalán. Egy új hazai startup segítségével viszont ezeket az adatokat akár néhány másodperces okostelefon matatással is elérhetném, amennyiben Steuermann Zsigmond rokonai feltöltenék azokat az erre a célra létrehozott oldalra, a botlatókő készítői pedig a szokásos információkon túl egy QR-kódot is a járdába süllyesztett kockára vésnének.
Amennyiben azt szeretnénk, hogy elhunyt rokonunkról egy néven és pár évszámon kívül valamivel többet ismerjenek meg a felőle érdeklődők, akkor az általunk megosztani kívánt fotókat, információkat feltölthetjük a fampath.com nevű oldalra, amely a feltöltés végeztével generál egy QR-kódot. Ez a kód aztán bárhová elhelyezhető, egy sírkőre, egy emléktáblára, de akár egy botlatókőre is, azoknak pedig, akik kíváncsiak arra, hogy kit is rejt egy-egy név, kire is szeretnének megemlékezni a hozzátartozói, nincs is más dolguk, csak fogják az okostelefonjukat, leolvassák a QR-kódot, és a telefon képernyőjén máris megjelenik a kívánt tartalom. Nagyjából ennyi a Fampath működésének lényege, a kezdeményezés mögött azonban ennél sokkal mélyebb elgondolás rejlik.
Vida Zoltán már több éve dolgozott együtt Forgács Péterrel különböző, a múltfeldolgozás témájával foglalkozó filmeken, installációkon, amikor 2013-ban megfogalmazódott benne a gondolat, hogy jó volna valamilyen digitális lenyomatot készíteni az idők során felgyülemlett emlékekből. „Sokkal izgalmasabb egy digitális, online térben emlékeket elhelyezni, mint mondjuk egy múzeum falai közé beszorítani azokat” – osztja meg a Kibiccel a Fampath keletkezésének alapötletét. „Ha az emlékeket kivisszük, és kód formájában elhelyezzük azokat a sírkövekre vagy botlatókövekre, akkor az sokkal nagyobb súlyt ad az emlékezés módjának, ugyanis ezáltal rögtön megszemélyesedik az egész történet. Már nemcsak egy név lesz egy dátummal, hanem egy mosolygó apuka a gyerekeivel vagy éppen egy gyönyörű nő, és így sok mindent másképp fogunk látni a múltunkból.”
Erre pedig igen nagy szükség lenne, mivel nálunk már egy ideje nem igazán történik meg a múlt rendes feldolgozása. Vida Zoltán szerint a mindenkori rezsim már Trianon óta a saját szájíze szerint tologatja, foltozgatja az országot ért traumákat, ehhez jött még a holokauszt, amit szintén senki sem tudott vagy akart megfelelően kezelni. A múltfeldolgozásnak a kommunista időszak sem tett igazán jót, de még a rendszerváltozást követően sem sikerült a múltunkkal szembenézni, elég csak az ügynöktörvényre gondolni. „Mindez szöges ellentétben van például a német múltfeldolgozással, amely a legmagasabb állami szinteken kezelte ezt a problémát, mivel a németek hamar rájöttek arra, hogy a kollektív bűnösség intézménye működésképtelen” – vázolja, hogyan lehet a múlt kényes kérdéseit kellő képen feldolgozni.
Forgács Péter dokumentarista munkái pedig pont ebben a múltfeldolgozásban járnak az élen azzal, hogy megpróbálnak egy-egy korszakot úgy bemutatni, ahogy az emberek megélték azt, és nem úgy, ahogy a mindenkori hivatalos kánon magyarázza. „Ott van minden az emberek arcán, a bánatuk, a szomorúságuk, a félelmük. Ez nem hazudik, ellentétben mondjuk egy propagandaanyaggal, ahol mindig rejtett klisék vannak” – magyarázza Vida Zoltán, aki több ilyen múltfeldolgozó anyag készítésében vett részt. „Forgács Péter azzal, hogy az oral history-hoz nyúlt hozzá, mindig meg tudta fogni azt az irányt, amely segítségével pártatlan tudott maradni, legyen az a spanyol, a görög vagy éppen a holland múltat feldolgozó alkotás.” Ez utóbbi 2013-ban készült el, és 14 család történetén keresztül mutatta be Hollandia indonéz gyarmatainak elvesztésével elszenvedett traumáját. „Az installációkon vetített régi házimozikban még gyerekként szereplő emberek a bemutatóra már az unkáikkal érkeztek, torokszorító volt, ahogy hirtelen megelevenedtek, föléledtek ezek a személyek.”
A Fampath által kínált lehetőségek között az egyik pont az ehhez hasonló házimozis jelenség vizsgálata lehet. „Most nő fel egy olyan generáció, amely mozgóképen fogja viszontlátni a szüleit vagy nagyszüleit, akik nem egy falra függesztett képen, huszáregyenruhát viselő alakok lesznek, hanem életvidám emberek, akik a Szigeten ordítanak részegen.” Éppen ezért Vidáék felvették a kapcsolatot az ELTE Szociológiai Tanszékével, mivel úgy gondolják mindez komolyabban érinti majd a gyerek-szülő kapcsolatokat, és szerintük ezt érdemes lenne tudományos módszerekkel is megvizsgálni. A másik ilyen lehetőség a családi traumák vizsgálata lenne, amelyek a Fampath-ra felkerülő családi történetekből kirajzolódó minták alapján válhatnának kutathatóvá.
A Fampath akár még a holokausztot vagy a zsidó emlékezetkultúrát is egy egészen más kontextusba helyezheti, hiszen egy emlékfalon így nem csak számokat és neveket láthatunk majd felsorolva, hanem az emberek egyedi története is megjelenik. Vida Zoltán szerint pont ezeken az egyedi történeteken keresztül érthetjük meg, hogy mi is történt igazán ebben az időszakban. „Ezekből a személyes történtekből szeretnénk összerakni egyfajta szövedéket, amely egy egészen újfajta szemléletet adna ennek a korszaknak” – magyarázza. Ebből az ötletből ered a botlatókövek felélesztésének terve is, miszerint a botlatókövek mellé QR-kódok kerülnek, és ezáltal kapnának arcot a rajtuk szereplő nevek. De a Fampath segítségével más kisebbségek, például a svábok vagy a cigányok története is más megvilágításba kerülhetne.
„Ez egy jó lehetőség lehet a zsidó közösség számára, hogy olyan kapcsolatokat építsenek, amelyekre eddig nem volt lehetőségük” – mondja Darvas István rabbi, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársa, „gyűjteményi rabbija”, aki már megismerkedett a Fampath projekttel. „Még érdekesebb lehet azonban a különféle zsidó adattárak összekötésének, egységbe rendezésének lehetősége. A Fampath segítségével akár létrejöhetne egy szuperjew adattár, és nem fordulhat elő olyan, hogy egy személyről Európa különböző városainak levéltáraiban vannak anyagok, amelyek csak külön-külön érhetők el.” A rabbi szerint a Fampath akkor segítheti az emlékezést, ha ez összekapcsolódik a tanulással is. „Az mindenképpen jó irány, ha minél több adat jelenik meg egy virtuális térben, de a hagyományos zsidó emlékezés alapja mindig is a tanulás útján történő emlékezés volt” – magyarázza Darvas István, aki hozzáteszi, hogy a későbbiekben akár valamilyen együttműködés is létre jöhet a Fampath és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár között.
„Amikor kimegyünk egy temetőbe, akkor ott tulajdonképpen egy nyitott könyvben lépkedünk, és izgalmas lenne, ha ezt a könyvet olvasni tudnánk valahogy” – mondja Vida Zoltán. Ezért egy olyan applikáció tervezése is zajlik, amely összeköti az egymással kapcsolatban álló sírokat, és ezáltal egy egész család története is végigjárható lenne. De olyan alkalmazás elkészítésére is sor kerülhet, amelyet a különböző adatbázisok felélesztésére és a társadalommal való összeköttetésére lehet majd használni.
A Fampath például várhatóan alkalmas lesz arra, hogy ha valaki beírja egy elhunyt nevét, akkor a rendszer automatikusan bekeres az összes európai levéltárba az adott személyt illetően, a talált anyagokat pedig e-mailben továbbítja a kereső személynek, aki ezek után eldöntheti, hogy felhasználja a kapott anyagokat, vagy sem. Egy másik fejlesztés alatt álló elképzelés egy olyan arcfelismerő program lenne, amely a már feltöltött fotókon keresné meg az azonos személyeket, így akár különböző családok is összeköttetésbe kerülhetnek egymással, hiszen egy-egy közös rokonon vagy ismerősön keresztül a családok eddig ismeretlen kapcsolatokat tárhatnának fel.
Az oldalon egyelőre három egész történtet található, amelyek közül az egyik Vida Zoltán édesapja életét járja végig, a Fampath létrehozásával ugyanis egy kicsit neki is emléket szeretett volna állítani. A QR-kódok nemsokára letölthetők lesznek, és egyben meg is lehet rendelni majd, hogy milyen anyagból készüljenek el a sírokhoz. A tervek szerint egy rekord feltöltése három euróba kerülne évente, amennyiben viszont előre megvásárolnak húsz évet, akkor már csak egy eurós éves költséggel kellene számolniuk, húsz év után pedig ingyenessé válna az oldal használata. A vállalkozást ebből a bevételből, illetve pályázati pénzekből tervezik fenntartani. Az oldal november 1-től lesz mindenki számára elérhető (most még csak meghívásos alapon lehet regisztrálni), az első 5000 regisztrálónak ráadásul ingyenes lesz a szolgáltatás, a fizetős modul csak ennek elérése után lesz bevezetve.
„A múltról mindig beszélni kell, mert ha nem beszélünk róla, akkor olyan dolgok történnek, mint Srebrenicában 1995-ben” – figyelmeztet Vida Zoltán. „Nem nőhet fel úgy egy generáció, hogy nincs tisztában azzal, mi történt 1920-ban, 1944-ben vagy 1956-ban. A fiatalokat most egyre távolabb lökdössük a múlt megismerésétől, mi pedig pont azon dolgozunk, hogy valamiképpen megváltoztassuk ezt a fajta emlékezetkultúrát, hiszen pont a fiatalok lehetnek a legnyitottabbak erre.”
Ha a Fampath-al kapcsolatos elképzeléseket sikerül megvalósítani, akkor valószínűleg nekem is elég lesz majd az okostelefonom után nyúlnom ahhoz, hogy többet megtudjak az egykor a szomszédomban lakott Steuermann Zsigmondról.
