Max Bruch német zeneszerzőnek annyira megtetszett a jom kipurt bevezető ima, a kol nidré dallamvilága, hogy egy egész zeneművet komponált belőle. A Kol Nidrei hangversenymű lett Bruch egyik legismertebb darabja, és egyben ennek köszönhette, hogy némileg feledésbe merült.
Tegnap este a zsinagógákban elhangzott a kol nidré, jom kipur ünnepének bevezető imája, amely jellegzetes dallama már több zeneszerzőt is megihletett. Egyikük, a német Max Bruch csellóra és zenekarra egy egész hangversenyművet komponált belőle 1880-ban. Ekkor valószínűleg nem is sejtette, hogy később ez lesz az egyik legismertebb alkotása, mint ahogy azt sem láthatta előre, hogy a Kol Nidrei Op. 47 című műve miatt kerül majd a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt feketelistájára.
Bruch az 1870-es évek elején Berlinben élt, ahol megismerkedett a város főkántorával, Abraham Lichtensteinnel, aki bevezette az amúgy protestáns zeneszerzőt a zsidó imák dallamvilágába. Bruchnak nagyon tetszettek ezek a zenei motívumok, szerette a komplex dallamokat átszövő egyszerűséget, amelyek a gregoriánt vagy más népek zenéjét is jellemezték. A német zeneszerző végül a kol nidré dallamából készített zeneművet, amelyet 1881-ben mutattak be először Berlinben. Bruch a Kol Nidrei Op. 47 hangversenyművet nem vallási célokra szánta, hanem koncerttermekbe, ahol vallásos és nem vallásos emberek egyaránt élvezhetik a zsidó dallamvilág által inspirált zenét.
http://www.youtube.com/watch?v=rWNo8f0fEH0
A protestáns Max Bruch tehát egyáltalán nem szándékozott zsidó zeneművet létrehozni, a Kol Nidrei Op. 47 is csak egy csellista felkérésére született, aki csupán egy darabot rendelt Bruchtól. Mégis ez az alkotása lett később a zeneszerző egyik legtöbbet játszott darabja, bár a náciknak majdnem sikerült ezt megakadályozniuk. A Kol Nidrei című alkotása miatt ugyanis Bruchot zsidó-gyanúsnak nyilvánították, és betiltották műveit, amelyeket így 1933 és 1945 között nem is játszották német nyelvterületen, ezért ott neve némileg feledésbe is merült.
(WRTI)