A debrecenit rendszerint a legnagyobb magyar vidéki zsidó közösségként emlegetik, ennek ellenére a Debreceni Zsidó Hitközség (DZSH) heti szertartásainak mintegy felében nem tudnak teljes értékű istentiszteletet tartani. A hitközség abból sem tudott profitálni, hogy az elmúlt évtizedben sokan a zsidó identitásukat újraélve fordultak az egyházhoz.
Miközben több mint 600 millió forintból újult meg a Pásti és Kápolnási utcai zsinagóga, illetve a DZSH székháza, ha nem történik gyökeres változás, néhány éven belül akár hitélet nélkül is maradhat a cívisváros két zsidó központja. Az esti és reggeli imaalkalmakon (minyen) ugyanis gyakran nincs annyi hívő, hogy teljes értékű szertartást tudjanak tartani: egy kaddis (a gyászolók istendicsérete) elmondásához ugyanis legalább tíz férfi szükséges. Ez azért érdekes, mert a debrecenit rendszerint a legnagyobb magyar vidéki zsidó közösségként emlegetik – maga Horovitz Tamás elnök is gyakran használja a fordulatot. A gondokat csak tetézik a hitközségen belüli komoly ellentétek, amelyek olyan élesek, hogy azokat már a hit miatt sem képesek félretenni. Cikkünkben a fenti ellentmondások feloldása mellett az egykor a város kulturális, szellemi és infrastrukturális fejlődését meghatározó zsidó közösség mai vallási életét próbáljuk bemutatni.
Ahhoz, hogy belássuk, nem olcsó újságírói túlzás a hitélet eltűnésének veszélyéről írni, elég fellapozni a hitközség lapjának júniusi számát. Abban Horovitz felhívással fordult a férfiakhoz. Azt kéri, járjanak el a szertartásokra, hogy legalább tóraolvasást tarthassanak. Lényegében ugyanide lyukadtak ki forrásaink is, akikkel az elmúlt hetekben beszélgettünk: állítják, fiatalok és templomba járó férfiak nélkül nincs jövő. A közelmúltban volt rá példa, hogy a hívek inkább Miskolcra utaztak, mivel Debrecenben nem jött össze tíz férfi a kaddishoz, amit a gyászolók az elhunyt szerettük emlékére kívántak volna elmondani.
A hívek „aktivitásáról” az augusztus 12-i, péntek esti szombatköszöntő alkalmon – jellemzően ilyenkor gyűlnek össze a legtöbben – magunk is meggyőződtünk. A kaddishoz szükségesnél eggyel voltak többen az istentisztelet kezdetén az imateremben, utána érkeztek még négyen. Ám fültanúi voltunk: egymást kérlelték, hogy a másnapi, szombat reggeli alkalomra is menjenek el (végül akkor kilencen jelentek meg). Munkatársunknak többen állítják, a naponta reggel és este tartott minyeneknek jellemzően a felén vesz részt elegendő férfi. Az már csak adalék, hogy a vallásgyakorlók többsége idős. Árulkodó, hogy az augusztus 12-i alkalmon ránézésre Horovitz-elnök (54) tűnt a legfiatalabbnak. „A zsidóságot Debrecenben a hagyományok tartják fenn” – sommázott később az egyik idős elnökségi tag, hozzátéve, hogy ünnepeken a nőkkel és a nem rendszeres templomba járókkal azért többen vannak.
Az aktív vallásgyakorlók az elmúlt években kezdtek elmaradozni a szertartásokról. A hitközség életét nehezíti továbbá, hogy miként országosan, úgy a cívisvárosban is gyökeret vert a Mazsihisz riválisa, a 2004-ben alapított Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amely saját meghatározása szerint az ortodox és neológ mellett harmadikként jelen lévő statusquo ante irányzatot képviseli. Az Ajtó utcán chábáb házat rendeztek be, a városban tanuló izraeli diákokat szólították meg. Időközben helyiek is mind többen csatlakoztak a Smuel Feigl vezette lubavicsi közösséghez.
(A cikk folytatásához érdemes ide kattintani.)
