Reneszánszukat élik a zsidó démonok

Egy lengyel film és egy izraeli művészeti alkotás is a dibbuk nevezetű zsidó démon történetét dolgozza fel. Az embereket megszálló gonosz lélek legendája a 16. századi jiddis folklórból származik.

A dibbuk (megszállottság) nevű zsidó démon mostanában több művészeti alkotás témája lett, egy nemrég bemutatott lengyel horrorfilm és egy izraeli művész által készített installáció is ezt a legendát dolgozza fel. A főleg a lengyel zsidó folklórban népszerű dibbuk nem más, mint egy Földön ragadt lélek, amely korábban egy szörnyű bűnt elkövető személyhez tartozott. Az elkövetett bűn olyan súlyossággal bírt, hogy a gazdatest halála után a lelke nem szállhatott tovább megtisztulás céljából a gehennába, így aztán a Földön rekedt, és elkezdett másokat vegzálni azáltal, hogy beléjük költözött.

A dibbuk hagyományosan olyan embert képes megszállni, aki vagy az övéhez hasonlóan súlyos bűnt követett el, vagy pedig valamilyen fokozott érzelmi állapotban van, például házasodni készül. Marcin Wrona lengyel rendező Démon című filmjében is nagyjából ez a helyzet, itt éppen az esküvője előtt álló vőlegényt szállja meg egy dibbuk, és történik ezután mindenféle borzalom. A Torontói Filmfesztiválon bemutatott film elég jó kritikákat kapott, mivel úgy dolgoz fel egy régi legendát modern eszközökkel, hogy közben megmaradt a történet régies bája. A rendező amúgy nem sokkal a bemutatót követően öngyilkosságot követett el.

Sigalit Landau izraeli képzőművész Sómenyasszony című alkotásának szintén egy dibbuk által megszállt személy a főszereplője, pontosabban annak a ruhája. Landau egy orosz zsidó író, S. Ansky A dibbuk című színdarabját vette műve alapjául. Ebben a darabban egy fiatal haszid lányt száll meg halott szerelmének szelleme, és miközben megpróbálják kiűzni onnan, szörnyű titkok derülnek ki a múltból. Az izraeli művész lemásolta a lány ruháját a darabból, és három hónapra a Holt-tenger mélyére süllyesztette, miközben végig fotózta ahogy a só rárakódik a ruhára. Az elképzelés szerint ugyanis a só úgy szállja meg a ruhát, mint viselőjét a dibbuk. Az eredmény pedig egy nyolc képből álló fotósorozat és egy elég jól kinéző sóruha lett.