A gyalogló professzor, aki túlélte a haláltábort és a müncheni terrortámadást

A magyar származású Saul Ladany egy igazi túlélő, sem a nácik, sem pedig a terroristák nem tudták megállítani az izraeli sport egyik legnagyobb alakját. Ladany professzor két olimpián is képviselte Izraelt távgyaloglásban, nyert világbajnokságot és egy 44 éves világrekord is a nevéhez fúződik.

Néhány hónappal a bypass műtétje után, Saul Ladany professzor egy 80 kilométeres gyaloglással ünnepelte meg 80. születésnapját. Minden egyes kilométer egy év az életéből, minden egyes lépésben ott a megpróbáltatások és a győzelmek emléke. „Van egy mondás, amely úgy látszik már belém ivódott az évek során” – mondja. „A mondás így hangzik: a győztes nem adja fel, aki feladja, nem győz”. Ez a mondás remekül passzol a Ladany által űzött versenyszerű gyalogláshoz, ahhoz a sporthoz, amely résztvevőinek egyik legfontosabb tulajdonsága a kitartás.

Saul Ladany, egy holokauszt túlélő, aki ötéves korában menekülni kényszerült belgrádi otthonából, két olimpián is képviselte Izraelt: 1968-ban Mexikóban és 1972-ben Münchenben. Pontosan, azon a bizonyos müncheni olimpián. Ladany számos izraeli gyaloglóversenyen győzött, nyert aranyérmet világbajnokságon, és a mai napig ő tartja az 50 mérföldes (80 km) gyaloglás világcsúcsát. Mindennek a tetejében Ladany egy sok publikációval rendelkező tudós és az ipari tervezés professzora.

„Sietve kellett otthonról elmenekülnünk, a 65 éves nagymamám vezette a hat nőből és két gyerekből álló csoportot” – írja memoárjában Ladany. A házat, amelyet édesapja épített bombatalálat érte egy német légitámadás során, ezért egy Belgrádtól délre eső kis faluba mentek. Annak ellenére, hogy az út során a felnőttek sokat vitték a gyerek Ladanyt, ez a 20 kilométeres út volt az első igazi távgyaloglása. Öt éves volt ekkor.

A család ezután Budapest felé vette az irányt, ahol Ladany apja a helyi cionista szervezet aktivistájaként tevékenykedett. Ennek a tevékenységnek köszönhetően a család helyet kapott a Kasztner-vonaton. Kasztner Rezső, egy magyar zsidó szervezet vezetője a nácikkal kötött alkut arról, hogy kiválasztott zsidó családok egy neutrális országba, majd pedig Palesztinába távozhassanak teherautókért cserébe. A nácik azonban a vonatot a Bergen-belseni koncentrációs táborba irányították. Ladany és családja hat hónapot töltöttek a szögesdrót kerítés mögött, ennyi idő kellett Kasztnernek az egyezség érvényesítéséhez. 1944 decemberében aztán a vonat utasai folytathatták útjukat Svájcba.

A kis Saul egy svájci bentlakásos iskolába járt a többi zsidó gyerekkel együtt. Egyszer egy kirándulás után megkérdezték, ki szeretne gyalog visszatérni az iskolába, Ladany habozás nélkül emelte fel a kezét, hogy saját lábán tegye meg a 32 kilométeres utat. „Élveztem, de a vége nehéz volt” – emlékszik vissza. „Nagyon büszke voltam magamra, hogy megcsináltam.”

Ez a büszkeség vitte előre később távgyalogló karrierjét, és ez a büszkeség tört a felszínre, amikor 1972-ben a müncheni olimpia helyszínére érkezett. Ladany volt az izraeli csapatban az egyetlen holokauszt túlélő, és a német média nem felejtette el kiemelni ezt a tényt. „Büszke voltam arra, hogy az izraeli delegáció tagja lehetek, hogy megmutathattuk a németeknek: megpróbáltatok elpusztítani minket, de mi itt vagyunk, és képesek vagyunk felvenni a versenyt a többi nemzettel” – meséli Ladany.

1972. szeptember 3-án Ladany az 50 kilométeres gyaloglásban indult, ahol 19. helyen végzett 4 óra 24 perces idővel. Két nappal később azonban egy valódi rémálomra ébredt. Nyolc, a Palesztinai Felszabadítási Szervezethez kapcsolható terrorista behatolt az olimpiai falu területére, ahol izraeli edzőket és versenyzőket tartott fogva több mint 20 órán keresztül. Ladanynak másokkal együtt sikerült elmenekülnie, miközben kifelé siettek az épületből próbálták a delegáció minél több tagját figyelmeztetni. A túszdráma végén hat izraeli edző, öt atléta és egy német rendőr vesztette életét.

Az 50 kilométeres gyaloglás a leghosszabb táv az olimpián, de ez korántsem Ladany legerősebb versenyszáma, a fizikai és szellemi adottságai ennél jóval nagyobb távolságok megtételére teszik képessé. Miután az olimpiáról hazatért Izraelbe, egy Hirsch Galitzky nevű ortodox zsidó azzal kereste meg Svájcból, hogy Ladany jó eséllyel indulhatna a 100 kilométeres gyalogláson a Novemberben Luganóban megrendezésre kerülő világbajnokságon. Az izraeli sportszövetség nem igazán rajongott az ötletért, hogy közvetlenül a müncheni események után Ladany Svájcba menjen versenyezni, de Galitzky támogatását élvező izraeli távgyalogló ennek ellenére úgy döntött, hogy részt vesz a versenyen. Ladany az első helyen ért célba, és életében először megszerezte az aranyérmet Izraelnek egy fontos világversenyen.

Saul Ladanyt sem a nácik, sem a terroristák, sem az izraeli sportszövetség nem tudta megállítani. Ismerői igazi túlélőként jellemzik az idős professzort, aki annak ellenére, hogy már egy ideje nyugdíjba vonult és nem kap fizetést, még mindig naponta bejár a Ben Gurion Egyetemen lévő irodájába, fáradhatatlanul segíti a diákokat, kutatást vezet és publikál. És még mindig gyalogol.

(NBC Olympics)