A botlatókövek az egyéni sorsokat teszik láthatóvá

Idén összesen 95 botlatókő kerül elhelyezésre hat magyar városban a holokauszt idején elhurcoltak emlékére. A botlatóköveket megálmodó német művész szerint a kövek megállítják és emlékezésre, elgondolkodásra késztetik a véletlenül „beléjük botlókat”.

Gunter Demnig német művész, a botlatókövek megálmodója réztáblába vési a holokauszt idején elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját. Az így készült botlatókövet az áldozat utolsó, még szabad akaratából választott lakhelyének bejárata előtt, egy betonhasábra rögzítve a járda betonjába illeszti.

A művész szándéka szerint a kövek nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek felidézésével – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”. Sokak szerint jelképes temetés ez azok számára, akiknek nincs sírja, a botlatókő és a hozzá kapcsolódó betontömb pedig egy sajátos urna, rajta, benne az illető neve, és ezáltal személyes, egyedi emlékezete.

A művész 2015 decemberéig 56 ezer követ rakott le sajátkezűleg Európa 20 országában (2016-ban ez a szám Litvániával és Fehéroroszországgal 22-re bővül.) A botlatókövek, melyek illegális lerakásáért az első alkalmakkor még büntetést kapott Demnig, mára a világ legnagyobb, decentrális emlékművévé váltak. Eddig idehaza csaknem négyszáz követ süllyesztettek a járdába.

Az idei program augusztus 9-től 12-ig tart, ennek során a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület szervezésében összesen 95 botlatókövet raknak le hat magyar városban: Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Abonyban, Budapesten és Győrben. A Miniszterelnökség 15 millió forintot adott, ami eddig kétszáz kő elhelyezésére adott lehetőséget két év alatt.

Magyarországon 2007. április 27-én helyezték el az első botlatókövet a 2B Alapítvány szervezésében. Idén az egyik kő a Király utca 51. szám alatt élt fotográfus házaspárnak, Kiss Pálnak és feleségének állít emléket. Az áldozatok adatainak felkutatásában a Zachor Alapítvány és Csősz László történész, a kövek elhelyezésében pedig az önkormányzatok és a civilek segítettek.

(Népszabadság + 168 Óra)