Nem került vissza az összes eltulajdonított mű az eredeti zsidó tulajdonosához, a német hatóságok ugyanis egyszerűen eladták azokat. A vevők között pedig több náci prominens is található.
Az európai műtárgyfosztogatással, -zabrálással és -eltulajdonlással foglalkozó, Comission for Looted Art in Europe (CLAE) nevű Londonban működő szervezet egy holland festő, Jan van der Heyden egyik műve kapcsán kezdett vizsgálódni, ekkor derült fény a szomorú igazságra.
Monuments Men (Műkincsvadászok) néven dolgozott az a csoport a II. világháború után, amelynek tagjai elhurcolt zsidóktól eltulajdonított műtárgyakat próbáltak felkutatni.
A nácik által elrejtett műkincsek nem kerültek elő maradéktalanul, de amit a Műkincsvadászok megtaláltak, azt hivatalosan, katalogizálva átadták a bajor államnak 1952-ben. Sajnos a történet jogtiszta része nem folytatódott, mivel a müncheni múzeumok ahelyett, hogy az eredeti tulajdonosoknak (illetve az életben maradt örökösöknek) visszaszolgáltatták volna a műveket, eladták azokat.
A Jan van der Heyden-vászon Észak-Rajna–Vesztfáliában, Xanten templomában lógott évtizedekig, miután a vallási közösség az 1960-as években 16 000 márkáért megvásárolta Henriette von Schirachtól. Az asszony Adolf Hitler személyi fotósának, Heinrich Hoffmannak volt a lánya. Hogyan került a kép a birtokába?
Az ügy nem egyedi. Az amerikai irányítás alatt működő „műtárgykommandósok” több mint tízezer műtárgyat bíztak a bajor hatóságok gondjaira, mielőtt elhagyták Németországot, azzal, hogy, juttassák vissza azokat az eredeti zsidó tulajdonosoknak. Ám mint a CLAE vizsgálatát a napokban megszellőztető Süddeutsche Zeitung írásából kiderül, a hatóságok egyszerűen eladták a műkincseket. A vevők között több náci prominens is volt, hiszen elsősorban ők tudtak a festmények és szobrok hollétéről, mozgásáról. Az eredeti tulajdonosok kérelmeit rendre figyelmen kívül hagyták.
(A cikk itt folytatódik.)
