Galpert Ernő egy haszid családban nőtt fel Munkácson, amely abban az időben elsősorban zsidó város volt. A háború után ugyan hátat fordított a vallásnak, de a Szovjetunió összeomlása után segített újraszervezni a zsidó életet a városban, Az alábbi történetet a Centropa Alapítvány jóvoltából tesszük közzé.
Egy haszid gyermekkor története a Közép-Európa ortodox zsidóság és haszidizmus fellegvárában, Munkácson, amely számos országhoz tartozott a 20. században az Osztrák-Magyar Monarchiától az Első Csehszlovák Köztársaságon és a Szovjetunión át egész a független Ukrajnáig. A holokauszt előtt Munkács lakosságának többsége zsidó volt, és állandó volt a viszálykodás a nagytekintélyű rabbik követői között. Galpert Ernő apjának, Ósiásnak szatócsboltja volt, ebből tartotta el családját.
A családban jiddisül beszéltek. Ernő, aki 1923-ban született, délelőtt héderbe (vallásos elemi iskola zsidó fiúk számára), délután a szekuláris cseh elemibe járt, ahol gyakran hallotta pont az ellenkezőjét annak, amit délelőtt tanult. A második világháborúban Ernő munkaszolgálatos volt, szüleit és lánytestvéreit pedig Auschwitzba deportálták, testvérei szerencsésen hazatértek, és nem sokkal a háború után Izraelben telepedtek le.
Ernő Munkácson maradt, remélve, hogy szerelme, Akerman Tilda visszatér a koncentrációs táborból. Tilda túlélte a háborút, 1946-ban összeházasodtak, és hátat fordítva a vallásnak két fiúkat az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Munkácson nevelték. A peresztrojkát követően az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnából Ernő egyik fia Izraelbe költözött, míg a másik fiú édesapjával együtt elkezdte szervezni az újjászülető zsidó életet. Ernő visszatért a judaizmushoz, és Izraelben élő unokájával is rendszeresen emailezik.
