2016-ban június 5-én ünnepelték világszerte a Jeruzsálem napot, a város újraegyesítésének évfordulóját. A eseményre a The Times of Israel fotóriportere érdekes képsorozatot publikált Jeruzsálem 100 évvel ezelőtti arcáról, mellette a ugyanazok a helyszínek ma. Alább néhány kevésbé ismert tény a városról.

A jól egybeszerkesztett város

Mint a szépen épült, jól egybeszerkesztett város – így írt 3000 évvel ezelőtt Dávid király Jeruzsálemről, amit ő nevezett el és tett Izrael fővárosává. Jeruzsálem azóta sok történelmi hányattatáson ment keresztül, néhány dolog azonban nem változott három évezred alatt.

Csak egyetlen ország fővárosa volt

Több mint egy tucat hatalom váltotta egymást a Szent Városban, de a Jeruzsálem csak egyetlen országnak, Izraelnek volt a fővárosa is (és az ma is).

Csak egyetlen szent könyvben szerepel

A világvallások szent írásai közül Jeruzsálemet csak a Biblia említi. Az ószövetségi könyvekben 660, az Újszövetség pedig 146 esetben szerepel Jeruzsálem, ezzel szemben a Korán vagy a keleti vallások könyvei egyetlen esetben sem.

Soha nem volt megosztva

Ez így csak majdnem igaz: három évezredes történetének egy rövid időszakban, 1948 és 1967 között, a jordániai megszállás ideján Jeruzsálem ugyanolyan katonai eszközökkel kettéosztott város volt, mint a második világháború után Berlin. Azonban előtte és utána a város egységes településként fejlődött.

Bár a nemzetközi média és a nyugati politikusok többnyire készpénznek veszik, hogy Jeruzsálem „judaizálása” az 1967-es egyesítést követően kezdődött (vagyis a narratíva szerint a „megszállók” erőszakosan „telepes építkezésekkel”, zsidó lakosok betelepítésével és a város határainak kiterjesztésével igyekeztek a maguk javára fordítani a demográfiai arányokat). A tények azonban ezt cáfolják.

Az oszmán hatóságok által tartott utolsó népszámlálás 1905-ben relatív zsidó többséget (13300 zsidó, 11000 muszlim, 8100 keresztény), az elsõ brit cenzus pedig már a zsidók abszolút többségét mérte 1922-ben, miközben a város lakossága a kétszeresére bővült. A második világháború utolsó előtti évében, 1944-ben (a magyarországi Soá idején) Jeruzsálem 157 ezer lakójából 97 ezer volt zsidó, tehát nem igaz, hogy a demográfiai arányokat az változtatta meg, hogy Izrael megalakulásakor „elűzték” a palesztinokat. Ez Jeruzsálemben amúgy éppen ellenkezőleg történt: a város keleti felébõl – benne a teljes Óvárossal – a zsidó lakosokat űzték ki.