A Coca-Cola receptje évszázados, hét pecsét alatt őrzött titok. Ezt mindenki tudja, hiszen a cég marketingjének egészen tudatos része a misztikum keltése a recept körül. A legenda egyik kevésbé ismert fejezete, hogy 71 évvel ezelőtt a cég megosztotta a titkot egy zsidó rabbival, hogy az kósernek nyilváníthassa a kólát.
A hozzávalók pontos listáját elvileg csak a cég felsővezetőinek egészen szűk köre ismeri, és az eredeti, John Pemberton által írt receptet egy páncélszekrényben őrzik a vállalat atlantai központjában. Többször is előfordult, hogy bíróság kötelezte a céget a recept kiadására, de ennek is ellenálltak. A legenda egyik kevésbé ismertfejezete, hogy 71 évvel ezelőtt a cég megosztotta a titkot egy zsidó rabbival, hogy az kósernek nyilváníthassa a kólát.
A kezdeti nehézségek után az 1930-as évekre a Coca-Cola Amerika-szerte igazi slágeritallá vált, nagyjából ugyanúgy ott volt minden boltban és minden hűtőszekrényben, mint ma. A nagy népszerűség termelte ki az igényt arra, hogy a kólát kóserré nyilvánítsák, és így a szigorú szabályok szerint étkező zsidók is anélkül fogyaszthassák, hogy bűnbe esnének. Ehhez viszont mindenképpen szükség volt a szigorúan titkos hozzávaló-lista megismerésére, amit a cég 1935-ben, hosszas huzavona után meg is osztott Tobias Geffen atlantai rabbival. Ez a biztonság kedvéért a recept cenzúrázott változata volt, amiben csak a hozzávalók és az elkészítés módja szerepelt, de a mennyiségek nem, így nem lehetett az információk alapján reprodukálni az üdítőt.
A rabbi az összetevők között kiszúrt egy nem kóser hozzávalót, az egyik alkalmazott édesítőszert ugyanis marhafaggyúból vonták ki, amit a kóser szabályok nem engedélyeznek. A Coca-Colának olyan fontos volt a zsidó fogyasztók megszerzése, hogy emiatt megváltoztatta a receptet, és kókuszolajból, illetve gyapotmagból kivont glicerinnel helyettesítette a marhafaggyúból készült eredetit úgy, hogy ezzel az íz egyáltalán nem változott. Ezzel a kóla megkapta a kóser elismerést.
A teljes cikk itt olvasható.