A peszachi Hagada hűen tükrözi a zsidóság történetét

A Hagadának több ezer ismert változata létezik, a középkori kézzel írt könyvektől kezdve egészen az okostelefonokra letölthető applikációkig szinte minden elképzelhető formában készült már. Van olyan Hagada, amelyet egy mecsetben rejtegettek, de olyan is létezik, amelyből gondosan kihagyták istent.

A peszachi Hagada tulajdonképpen nem más, mint a széder este forgatókönyve, amely magában foglalja, hogy mit, hogyan és mikor kell enni, inni, illetve mondani a zsidóság egyik legfontosabb ünnepének első estéjén. Ennek megfelelően a Hagada valószínűleg a legtöbbször feldolgozott és a legváltozatosabb formában kiadott zsidó könyv, különböző változatain keresztül pedig remekül végigkövethető a zsidóság története az elmúlt kétezer évben.

A Hagada tehát nem egy időben keletkezett, hanem szép lassan, évszázadokon keresztül alakult ki a mai, valószínűleg nem végleges formája. Pontos keletkezési dátum így nem is ismert, de a Hagada alapjai feltehetően már a második szentély későbbi időszakában megvoltak. Korábban viszont a peszach nem az egyiptomi kivonulásról, a szabadságról, Mózesről vagy éppen a fáraóról szólt, hanem a tavasz eljöveteléről és persze a jó termésről. A nép ezen az ünnepen felkerekedett, elzarándokolt Jeruzsálembe, ahol aztán a szentély oltárán feláldozott egy rakás birkát az Úrnak, majd este szépen elfogyasztotta az áldozati állatokat.

A második század végén elkészült Misnában található az első olyan írásos utalás, amely már a Hagada néhány fontosabb elemeit (négy pohár bor, charoszet, macesz, Má nistáná) említi. Az első teljes Hagada viszont csak a harmadik vagy negyedik században íródhatott, de ez még sokkal rövidebb volt a ma ismert változatnál. Sok elem ugyanis csak később került bele, a négy fiúról szóló rész például már szerepel a Jeruzsálemi Talmudban, tehát a negyedik-ötödik század körül már ismert volt, de például az Ávádim hájinu című rész legkorábban csak a középkori Hagadákban található. Az Echád mi jodeá a 15. századi, míg a Chád gádjá a 16. századi Hagadákban szerepel először.

Az első eddig ismert teljes Hagada a 10. századból származik és Szaadja gaon rabbi egyik imakönyvében található. A Hagada sokáig csak valamilyen nagyobb imagyűjtemény részeként szerepelt, a 13. századtól azonban már önálló könyvként is készítették. A legkorábbi fennmaradt Hagadák inkább 14. századból valók, ilyen az 1300 körül, Németországban készült Madárfej Hagada, amely illusztrációiban madárfejű emberek szerepelnek, az Arany Hagada, amely 1320 körül készülhetett, valószínűleg Barcelonában, vagy a hányattatott sorsú Szarajevói Hagada, amelyet szintén Barcelonában készíthettek 1350 környékén, a második világháborút egy mecsetben, Szarajevó 1992-1995 közötti ostromát pedig egy bank páncélszekrényében vészelte át.

A nyomtatás feltalálása után pedig már több ezer Hagada készült több száz városban, szinte minden létező nyelvre lefordítva. Az első ilyen Hagadát 1482-ben, a mai Spanyolország területén található Guadalajarában nyomtatták, az első ismert nyomtatásban készült illusztrált Hagadát pedig 1526-ban Prágában. Az 1695-ben készült Amszterdami Hagada az elő olyan Hagada volt, amelyik rézkarc technikával készült, ráadásul egy Izraelt ábrázoló térképet is tartalmaz.

Később a nyomtatott Hagadák már kereskedelmi célokat is szolgáltak. Az egyik legjobb példa erre talán az amerikai Maxwell House kávégyártó, amely 1932 óta nagyjából 50 millió ingyenes Hagadát osztott szét a szupermarketekben, mégpedig abból a nem titkolt célból, hogy a széder este végén inkább kávét, ne pedig teát fogyasszanak a hosszú estétől megviselt ünneplő tömegek. Ezzel viszont a Hagada a reklámtörténelem egyik leghosszabban tartó promóciója lett.

A modern kor Hagadái pedig már nem nemcsak kinézetükben, de a tartalmukban is kezdtek a felhasználók igényéhez, világnézetéhez igazodni. A legismertebbek ezek közül a kibucok Hagadái, amelyek ugyan elmesélik az egyiptomi kivonulás történetét, de ezt kiegészítik 20. századi zsidó és cionista eseményekkel is. Az ünnep középpontjában pedig a mezőgazdaság és a tavasz köszöntése áll, meg persze a cionizmus sikertörténete.

Mára már minden valamit is magára adó csoportnak, cégnek, vallási, nemi vagy másféle irányultságnak saját Hagadája van. Így aztán létezik már vegetáriánus Hagada, feminista Hagada (az első az Ms. magazinban jelent meg), ateista Hagada (amelyben isten egyáltalán nem szerepel) vagy éppen LMBT Hagada. Természetesen ma már számos Hagada applikáció is elérhető, és bárki letöltheti az okostelefonjára azt a verziót, amely számára a legmegfelelőbb. A lényeg azonban már kétezer éve nem változik: „Minden nemzedékben az embernek úgy kell látnia magát, mintha ő vonult volna ki Egyiptomból”.