EMIH vagy MAZSIHISZ?

„Pészah mindenkihez szól. Hozzád és hozzám. Nem kell mást tenni, csak leülni egy asztal köré, körbenézni az arcokon, megízlelni a keserűséget. Együtt.” Fritz Zsuzsa pészahi gondolatai a Bálint Házból.

Szeretem Pészahot.

Szeretem, és mondhatnám, hogy azért szeretem, mert a szabadság ünnepe és a szabadság jó. De az igazság az, hogy sokkal inkább azért szeretem, mert igazi jó dráma. Feszültséggel, kellékekkel, szereplőkkel. Itt és mosttal. Senki sem húzhatja ki magát az este folyamán, így vagy úgy mindenki bevonódik. Hiszen mind úgy kell érezzük, mintha mi vonultunk volna ki Egyiptomból. És a végére legtöbbször úgy is érezzük. („Végre! Nem kell több maceszgombócot lenyomni.” Vagy „Ha még egy pohár bort meg kellene innom, alkoholmérgezést kapnék.”)

Dráma és játék, mely összehoz minket. Mindenkit. Egy asztal köré. Értelmezési lehetőségek százával, hiszen az üzenet, hogy mi most kiszabadulunk, mindannyiunkhoz szól, mindenkihez kicsit másképp.

Nőként végre kiláthatunk az üvegplafon felett, melegként látszódhatunk, nélkülözőként együtt ülhetünk és ehetünk a jól ellátottakkal, nem-zsidóként együtt szenvedhetünk a macesz okozta hastáji problémák miatt, menekültként átérezhetjük nemzedékek fájdalmát, akiknek menni kellett, akiknek otthagyni kellett, akik mentek, futottak, menekültek úgy, mint mi.

Pészah mindenkihez szól. Hozzád és hozzám. Nem kell mást tenni, csak leülni egy asztal köré, körbenézni az arcokon, megízlelni a keserűséget. Együtt.

Megkóstolni a rabszolgaságot. Együtt. Könnyeket inni és maltert enni. Együtt.

Befogadni, elengedni, becsípni a négy pohár bortól. Együtt.

S a végére azt érezni, hogy tényleg ott vagyunk a tömegben, vonulunk magunk mögött hagyva a rosszat, közeledünk az út végéhez, legyen az a törvények sokasága, a Kánaán maga vagy bármi más, készen állunk rá, mert akik velünk menetelnek az úton, ők mind azok, akikért, akikkel, akik között…

Érdemes.

Úgyhogy ha még mindig azért olvassátok, hogy EMIH vagy MAZSIHISZ…

Nektek és mindenki másnak is boldog, befogadó, ítélkezéstől és előítéletektől mentes Szabadságünnepet, Pészahot kívánok minden kivonulónak, menekülőnek, együtt ülőnek és kétkedőnek. S ha megtalálnám idén végre az afikomant, nem kérnék mást, csak egy nagyobb széderasztalt.

Ahol mindannyian elférünk. És megférünk.