A középkorig nyúlik vissza a purimi jelmezbál eredete

Az egyik legismertebb purimi hagyomány a jelmezbe öltözés, amely annak ellenére vált elterjedtté az európai zsidó közösségek körében, hogy semmilyen szentírás nem tesz említést róla. Míg a kezdetekben a férfiak nőknek, a nők pedig férfiaknak öltöztek, addig manapság már egy egész purimi jelmeziparág jött létre.

A purimnak, mint minden zsidó ünnepnek megvannak a maga parancsolatai (micvái), amelyeket az előírásnak megfelelően, minden évben be kell tartani. Ilyen például Eszter könyvének felolvasása, különféle finomságok küldése a haveroknak vagy éppen az ünnepi lakoma, amely keretein belül kötelező jelleggel ihatja le magát az ember. A purimhoz azonban olyan szokások is kapcsolódtak az évek során, mint Hámán fülének elfogyasztása, illetve a purimi történet humoros előadása. De mind közül mégis talán a jelmezbe öltözés a legelterjedtebb purimi hagyomány, ez viszont igencsak a nem sokkal purim előtt megtartott farsangi mulatságokra hajaz. Nem is véletlenül.

Először az itáliai zsidók kezdtek maszkot viselni purimkor. Feltehetőleg a 15. század vége felé vették át ezt az ünneplési formát az ott élő keresztényektől, akik pedig az ókori rómaiak fesztiváljait adoptálták a saját ünnepükhöz. Így aztán az sem okozhat nagy meglepetést, hogy az első olyan ismert írás, amely említi a zsidók purimi álarcos ünneplését pont egy padovai rabbitól származik. Judah Minz, aki a 15. században volt Padova városának rabbija, azon a véleményen volt, hogy purimkor az álarcos mulatozás megengedhető, hiszen ez csak a vigadozás része, ezért aztán nem vonatkozik rá a beöltözést tiltó bibliai parancsolat.

Azon a problémán is hamar sikerült túllépni, hogy lehet-e ellenkező neműnek öltözni purimkor, amikor ezt a Tóra szigorúan tiltja. Eláruljuk: lehet. Bár nem mindenki volt ezzel teljesen megbékülve, többen próbálták elgáncsolni ezt a szokást, például a híres 17. századi askenázi rabbi, Isaiah Horowitz is a maszkabál ellen érvelt, nem sok eredménnyel. A purimi jelmezbált már nem lehetett megállítani, ez a szokás ugyanis Itáliából indulva az egész európai zsidóság körében elterjedt, a keleti országokban élő zsidó közösségek számára viszont sokkal később, csak a 19. század közepe táján vált ismertté. Az iráni zsidók számára például ez a szokás egészen a 20. századig teljesen ismeretlen volt, akkortájt kezdtek szorosabb kapcsolatba kerülni az európai zsidó közösségekkel.

A keresztény karneválok „lenyúlására”, pontosabban magára az álarcok és a jelmezek viselésére azért sikerült különféle magyarázatokat találniuk a zsidóság bölcseinek. Az egyik magyarázat szerint a purimi jelmezbe öltözés arra utal, hogy ez idő tájt a zsidók csak megjátszották a külvilág számára az asszimilációt, de valójában zsidók maradtak legbelül, vagyis álarcot viseltek. Csakúgy, mint Eszter, aki eltitkolta vagy inkább elrejtette a zsidóságát a király elől. Az Eszter névbe ráadásul remekül bele lehet magyarázni a rejtőzik szó héber változatát: szeter. Létezik azonban olyan vélemény is, amely szerint a beöltözés egyenesen Isten szándékait hivatott kifejezni, hiszen a Teremtő „rejtőzködött” a purimi események történése idején, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még Eszter könyvében sem szerepel nyilvánosan.

A beöltözést kezdetben a velencei karneválhoz hasonló maszkok jelentették, a férfiak főként nőnek öltöztek, a nők pedig férfi jelmezt öltöttek magukra. Később aztán, úgy a 18. század környékén, a különféle bohócszerű jelmezek lettek egyre népszerűbbek, majd ezt követően purim történetének főhősei, Eszter és Mordecháj jöttek a divatba. Sőt a haszidoknál a mai napig a kislányokat Eszter királynénak öltöztetik, a fiúk, illetve a férfiak pedig letudják az egész jelmezesdit valamilyen színes kalappal. A törökök és arabok által viselt fez például nagy népszerűségnek örvend a haszid férfiak körében.

Izrael nem ultra ortodox lakossága viszont egész komolyan veszi a jelmezes mulatozást. Már az ’60-as években nagy divat volt a kor éppen megfelelő hőseinek öltözni, főleg rendőr, katona és orvos jelmezekben ünnepeltek a fiatalok, de már akkor rányomta a bélyegét a tömegmédia a purimra is. Így születtek a különböző cowboy- és a mesefigura-jelmezek. Ez a trend folytatódik a mai napig is, csak most már a gyerekek nem Miki egérnek öltöznek, hanem valamelyik Transformernek, a felnőttek pedig A Jó, a Rossz és a Csúf helyett Walter White-nak. A jelmezeket már jóval purim előtt meg lehet vásárolni, némelyiket igencsak borsos áron.

A felhozatallal azonban nem mindenki elégedett. Néhány izraeli nőjogi szervezet például azzal a kéréssel fordult a gazdasági minisztériumhoz, hogy tiltsák be a túlzottan kihívó jelmezek árusítását, mivel ezek „kurvás” jelleget kölcsönöznek viselőjüknek. Ehhez a Maariv című napilap újságírója annyit fűzött hozzá, hogyha betiltanák ezeket az öltözékeket, akkor alig maradnának női jelmezek az üzletekben. Mindenesetre, ha erre sor kerülne, az izraeli nők még mindig öltözhetnek majd férfiruhákba, mint ahogy ezt meg is teszik a 15. század óta.

Még több Kibic

Kortárs zsidó kulturális és sütifesztivállal zárul A Zsidó Budapest 150 Éve programsorozat

2024.03.18.8 hónap ago
A SÜTIUTCA az első olyan zsidó kulturális fesztivál, ahol a sütemények és purim ünnepe karöltve játsszák a főszerepet.

Miért esznek hámántáskát purimkor a zsidók?

2022.03.16.3 év ago
És miért hívják egyáltalán hámántáskának, vagy inkább Hámán fülének?

Ajándék purimra: a világ egyik legrégebbi Eszter könyve

2021.02.25.4 év ago
Az Izraeli Nemzeti Könyvtár éppen purim ünnepét megelőzően kapta meg azt a ritka középkori tekercset, amely Eszter könyvének egyik legrégebb óta fennmaradt változatát tartalmazza.

Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

Támogatom »