Gólem: igazi kavalkád, csillámporral

Ez az előadás fontos társadalmi jelenségekre hívja fel a figyelmet, miközben szórakoztat is, mondja Hay Anna a Zs-kategóriáról, amelyben szerinte nevetés közben szembesülnünk kell azzal, hogy mennyire átitatja a mindennapjainkat az antiszemitizmus, a homofóbia, a xenofóbia. Márciustól új szerepben tűnik fel a Gólemnél Gergely Katalin és Hay Anna!

A Gólem Színház nézői márciusban régi ismerősöket köszönthetnek – új szerepben. Reflektorfényben Gergely Katalin és Hay Anna!

Gergely Katalin, aki a ’Zs-kategória’ című előadásunkban számtalan arcát mutatja meg, nemrég csatlakozott a Jön a Gólem! turné csapatához, beugróként vállalva Kökény Gyöngyvér szerepét az évek óta műsoron lévő ’Lefitymálva’ című darabban. Hay Anna pedig, akit a ’Pizza Kamikaze’ és a ’Szakácskönyv a túlélésért’ nézői már jól ismerhetnek, éppen a ’Zs-kategóriába’ ugrik be, színészi tehetsége mellett ezúttal tánc-és énektudását is megvillantva.

Egy közös táncpróba alkalmával ragadtuk meg az lehetőséget, hogy feltegyünk néhány kérdést a két színésznőnek.

– Mi volt a legelső olyan pillanat az életetekben, amely meghatározta azt a későbbi döntést, hogy színésznők szeretnétek lenni?

Hay Anna: A gimnáziumi legjobb barátnőm addig rágta a fülemet az érettségi előtti évben, hogy én is menjek dráma szakkörre, meg legyek benne az osztályszínjátszó fesztiválos darabban, hogy végül beleegyeztem. Ott indult el ez az egész.

Gergely Katalin: Úgy érzem, nem volt pillanat, a sorsom követtem. Öntörvényű vagyok, gyerekként is az voltam – de annyira pontosan terelgetett erre az útra, hogy ezt tetszett (és tetszik most is) követni. Sport. Tánc. Sok tánc, és azután jött a színpad. Azt hiszem, soha nem fogalmaztam meg magamnak így, hogy színésznő szeretnék lenni.

– És mióta tartjátok magatokat igazi színésznőnek?

GK: Legelső pillanat sem volt, csak akkor érzem magam annak, ha játszom, ha a külvilág azt tükrözi vissza, hogy színésznő vagyok. Magamtól észre sem venném.

HA: Nem tudom, mit jelent, igazi színésznőnek lenni. A szó hagyományos értelmében nem érzem magam annak. Végzettségem szerint persze színész vagyok, de ez önmagában nem jelent semmit.

– Mindketten leginkább független előadásokban dolgoztok. Így alakult, vagy nem vonz a kőszínház, a társulati lét?

HA, GK: Így alakult.

HA: Ennek ellenére elég szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a szférában ‘szocializálódtam’. Rengeteg helyen jártam földrajzi és színházi értelemben is, nagyon sokféle emberrel találkoztam. De a társulati lét mindig is vonzott és vonz ma is.

GK: Engem nagyon is vonz a társulati lét, mindig is egy csapatra vágytam, ahol én vagyok az egyik arc. Egy kőszínházi csapathoz való tartozás most érett meg bennem igazán. Kíváncsi vagyok, hogy állnám meg a helyem. Vajon szeretném-e? Vágyom olyan helyen dolgozni, ahol még a porszemek is színház illatot árasztanak, és történeteket mesélnek.

HA: A Szputnyikban kezdtem Kaposvár után, és az első időkben nagyon meghatározó volt a jó társulat és a színházcsinálás összefonódása. Most is van olyan alternatív társulat, ahova boldogan mennék tagnak, ha hívnának. A kőszínházhoz való viszonyom elég ambivalens, nyilván azért is, mert utoljára stúdiósként dolgoztam hosszabb ideig kőszínházban, és az már régen volt. Fogalmam sincs, hogy ma színészként hogyan működnék egy ilyen struktúrában.

– Egyikőtök sem először dolgozik a Gólem Színházban. Jelent bármilyen nehézséget, különbséget az, ha egy zsidó színházban dolgozik az ember?

HA: Nem. Tényleg nem. Kicsit több a zsidó vicc a próbákon, mint máshol.

GK: Én dolgozni szeretek, és minél több újdonsággal találkozni. Tanulni. Örülök ennek a lehetőségnek, és jól érzem magam a csapatban.

– Anna, a ’Szakácskönyv a túlélésért’ című gólemes előadásból idén rendhagyó, tantermi változat is születik. Gyakorlottnak számítasz ebben a műfajban. Színészileg másfajta kihívás, mint egy „rendes” előadás?

HA: Persze. Egy ilyen előadásnál több dologgal kell számolni, mint egy nem tanterminél. Én eddig csak 16-18 éveseknek játszottam tantermit, tehát róluk tudok beszélni. Jobban meg kell küzdeni a figyelmükért. Egyrészt mert hullafáradtak, és nem önszántukból nézik a színházat, hanem felsőbb utasításra, bár sokszor hálásak, hogy a tanóra elmarad az előadás kedvéért. Másrészt mert hajlamosak élből elutasítani bármit, és azonnal észreveszik a kamut. Ehhez az is hozzájárul, hogy ha sikerült elnyerni a figyelmüket, akkor őszintébbek, mint a felnőttek. Így aztán sok minden kiderül: személyesen róluk, vagy arról, hogy hogyan gondolkodnak a világról, vagy éppenséggel az, hogy nem akarnak, esetleg nem tudnak gondolkodni a világról.

– Mindketten beugróként is debütáltok nálunk. Ilyenkor igen rövid idő alatt kell átvenni egy szerepet, melyet valaki más hetekig próbált, esetleg régóta játszik. Ilyenkor mi a legjobb módszer a szerep elsajátítására?

GK: Megtanulom a szöveget, meghallgatom minden kolléga instrukcióját, majd a rendezőt. Összegzek, igyekszem minden információt magamba szívni, majd ugrani egy nagyot a mélybe. És mindezt csak nyugodtan, másképp nem érdemes.

HA: A hidegvér sokat segít, az biztos. De egyébként fogalmam sincs. Ha valakinek van tuti módszere, az szóljon.

– A Zs-kategória abból a szempontból is különösen nehéz feladat, hogy minden jelenetben más szerepet alakítotok, illetve a tánc-és énekbetétek betanulása sem egyszerű. Számotokra mitől izgalmas ez a produkció?

HA: Nekem azért, mert olyan emberekkel dolgozom benne, akikkel még nem. Maga a műfaj is újdonság.

GK: Amikor megtudtam, hogy sok tánc lesz benne, nagyon örültem, imádtam a próbákat! Az előadásokat is mindig nagyon várom, s kívánom, bárcsak többet játszhatnánk! A tánc a lételemem, szívesen lennék benne még több táncos produkcióban.

– Szerintetek szükség van-e manapság egy ilyen jellegű előadás létrehozására?

HA: Azért van rá szükség, mert egyre inkább látszik, hogy az emberek szívesebben mennek el egy olyan színházi előadásra, amelynek szórakoztatás az elsődleges célja. Én nem hibáztatom őket a mai társadalmi állapotok mellett. Ez az előadás ezt az igényt maximálisan kielégíti, miközben fontos társadalmi jelenségekre hívja fel a figyelmet. Nevetés közben szembesülnünk kell azzal, hogy mennyire átitatja a mindennapjainkat az antiszemitizmus, a homofóbia, a xenofóbia, az előítéletesség és még lehetne a folytatni.

GK: Az előadás felszabadító hatása miatt, azt gondolom, hasznos ilyen előadást létrehozni és nézni is. Tetszik, ahogy András ezt kitalálta – egy igazi kavalkád, csillámporban.

Következő előadások:

Zs-kategória: március 12., 13:30, Dumaszínház

április 30., 13:30, Dumaszínház

Lefitymálva: április 28., 19:00, Jurányi Ház